Fészekrakás Orbán módra

2005. 07. 06. · Hócipő 2005/14
A mai Fideszre még a legnagyobb ellenségei se mondhatják, hogy nem törődik a kisemberek problémáival. Itt van például a lakáshelyzet. Az elmúlt választások időszakában a párthoz és a nagy összetartásokon Orbán Viktorhoz igen közel álló Bayer Zsolt még vígan panelprolizott, de aztán okulva a történtekből, a vezetők figyelme egyre inkább a Kádár-rendszer foglyai felé fordult. Orbán azóta több lakótelepet bejárt Gazdagréttől Kaszásdülőig, és több építő javaslatot tett a távfűtéstől, a panelházak teljes rekonstrukciójáig. Emlékezetes szép pillanata volt ennek a missziónak, amikor a szövetség első embere tavaszi országjáró körútja első állomásán, a helyiérdekűről leszállva egy óbudai panelházhoz ért.

A Fidesz elnöke becsengetett, illően bemutatkozott. Szomolai István közös képviselő azonmód felismerte a volt miniszterelnököt, beljebb invitálta, és teával kínálta.

A fenti mondatot egy korabeli Blikkből idéztük, amelyben a régi időkre is kitért:
- A ház olyan, mint amiben én laktam, vagyis mint a fehérvári Vorosilovgrád lakótelepen lévő épület. Az egy 54 m2-es lakás volt, két szoba és egy félszoba. Öten éltünk ott, két testvérem, szüleim, meg én... Úgy gondolom, a választott képviselőség lényege az, hogy a többieknek erőt adjunk. Azt tartom feladatomnak, hogy éltessem bennük a reményt, hogy azt mondják, érdemes újra nekivágni, és hogy együtt meg fogjuk csinálni.

Magunk is hiszünk a többes szám erejében, mármint, hogy együtt meg fogjuk csinálni, s abban is, hogy a választott képviselőség lényege az, hogy a többieknek erőt adjon, s éltesse bennük a reményt, együtt sikerülni fog.

De ki-ki hogyan vágjon neki? Hiszen százezrek szeretnének a panelből tovább jutni, van, aki már a hatodik lakásánál tart, és még most sem érte el a Hungária úti körgyűrűt. Talán közelebb visz a megoldáshoz, ha bemutatunk egy példát, nevezzük az illetőt, mondjuk Szerencsés Viktornak. Mert persze a külváros csak az első állomás, utána általában irány a belváros, majd a budai hegyek.


Mesterből Harisba

Tegyük fel, hogy van, mondjuk, a Franzstadtban egy Mester utcai 50 m2-es, rosszul felszerelt, kétszobás lakásod, ám inkább szeretnél egy belvárosi, majd háromszor akkorában lakni.

1. Spórolsz húsz évig, a tiédet eladod, azt meg megveszed. Ez jó és egyszerű módszer, csak kissé hosszú.

2. Ha bérlakás mind a kettő, a módszer ugyanaz, csak akkor a forgalmi értékük kevesebb, vagyis tízévi spórolással összejön.

3. Nézed az apróhirdetéseket, hátha valaki egy négyszobás belvárosi 135 m2-es lakást ajánl fel a te Mester utcai 50 m2-es kéglidért egy az egybe, mert nem tud szorozni, mert onnan csak egy ugrás a Vágóhíd, mert Fradi-drukker és gyalog akar kijárni, vagy egyszerűen csak azért, mert ott állandóan érezni az Unicum illatát. Akkor máris nyert ügyed van, a probléma csupán az, hogy az eddigi statisztikai adatok alapján ez általában csak százévente fordul elő, amihez igen jó orvosi leletek kellenek.

4. Marad a negyedik módszer, a gazdaságos, és elsősorban ezt ajánljuk az olvasó figyelmébe. Fogod magadat, elsétálsz a Fővárosi Ingatlankezelőhöz, és megkérdezed, nincs-e szükségük egy Mester utcai 50 m2-es bérleményhez, mert szívesen felajánlod egy véletlenül üresen álló 135 m2-es Haris közi főbérletért, amelyről valahogyan megtudtad, hogy a FIK rendelkezési állományában van, de alig várják, hogy átadják az önkormányzatnak, esetleg a portás súgta meg neked, mert látott focizni Felcsúton.

Ehhez persze két önkormányzat kell, hiszen az egyik a IX. kerületben van, a másik pedig az V. kerületben, de a kerületi együttműködés ritka szép példájaként időnként ez is megoldható. S kell átmenetileg néhány rokon is, talán Vorosilovgrádból, hiszen példabeli emberünkkel, Szerencsés Viktorral ez még 1993-ban történt, viszont csak 1994. január elsejétől szűnt meg az a rendelet, hogy egy négyszobás bérlakáshoz minimálisan hat fő szükséges, neki akkor pedig még csak két gyermeke volt, tehát messze nem lettek volna rá jogosultak. Mindenesetre sietnie kellett, mert akkor lett 30 éves, és még kicsúszik a korabeli Fészekrakó programból.

Természetesen akkoriban kemény lakás-használatbavételi díjat is felszámoltak a cseréért, pontosabban a két lakás díjának a különbözetét, amely maximum 100 ezer forintra volt tehető. Ez esetben azért nem árt, ha a Fővárosi Ingatlankezelőt éppen akkoriban számolják fel, és a feledés jótékony homályába vész, kik voltak azok, akik ennyi ráfizetésért akaratlanul is negyvenszeres haszonhoz juttatták a szerencsés érdeklődőt. Az új lakást ugyanis alig néhány hónapra rá a benne lakó bérlő a forgalmi érték tíz százalékáért megvásárolhatta, s amint a mellékelt papírokból kiderül, így 563760 forintért hozzájuthatott egy akkor hatmilliót, pontosabban 5 millió 872 ezer 500 forintot érő lakáshoz. Míg a Mester utcai lakás, megvétele esetén, jó, ha a másfélmilliós értéket eléri.


A nagyobb felbontású dokumentum megtekintéséhez kattintson ide.

A tulajdon ugyanis nemcsak jó érzés, de a további cserét igen megkönnyíti, kicsit hasonlatosan Marx példájához, aki leírja, hogy amíg nem volt pénz, és valakinek kecskéje volt, viszont baltát akart, mondjuk, egy másik kecske elejtéséhez, annak keresnie kellett egy másik ősembert, akinek viszont baltája volt, de kecskét akart, nem tudni miért, talán éhes volt. Ez esetben viszont a Neandervölgyből esetleg el kellett kutyagolnia Heidelbergbe, ami rendkívül fárasztó, s addigra utóbbiak lehet, hogy kipusztulnak.

Így van ez a lakáspiacon is, hiába van valakinek egy belvárosi bérlakása, ha a budai hegyekbe vágyódik, ez csak akkor jöhet létre, ha egy másik valaki a budai hegyekből is vágyódik a Belvárosba, ráadásul egy pont olyan lakásba, mint a miénk, s pont olyanból, amit mi akarunk. Tulajdon esetében viszont a dolog roppant egyszerű, az ember eladja a belvárosi lakását, és vesz egy neki tetsző budai házat.


Harisból Budára

Természetesen nekünk sem a City az álmunk, hiszen ahogy a külső kerületek, úgy a Belváros is szlömösödik, vagyis a pusztulási folyamatok egymásra rakódnak, legalábbis a lakók szempontjából, akik előbb-utóbb elhagyják, nem bírván a zajt, a zsúfoltságot, a turistákat, a karikaturistákat, az utcazenészeket. Pláne ha az a lakó jelenlegi, volt, vagy jövendő miniszterelnök, és ha leszalad a Párizsi közbe párizsiért vagy tölteni való paprikáért, akkor polgári körök rohannak utána, netán saját aktivistái, hogy írja alá a nemzeti petíciót, töltse ki az éppen aktuális kérdőívet, a japán turisták meg mobillal fotózzák, mert ők is felismerték mint világpolitikai tényezőt. S akinek éppen elég macera volt, hogy a kilencvenes évek közepén egy szemben lakó postabankár gyakran átszaladt hozzájuk reggelizni.

Ez esetben a cél nem lehet más, mint a zöldövezet, mondjuk annak is legpolgáribb része, a XII. kerület. A Sose halunk meg legendás hármas befutója a 2- 9-11 volt, a mi esetünkben tehát a 9-5-12, ugyan ez sem sose, de legalábbis minél később.

Tehát akar az ember - a mi példánkban Szerencsés Viktor - a zöldövezetben, mondjuk a Kútvölgyi úton egy 183 m2-es villát, 36 m2-es garázzsal, 1200 m2-es telken, ami ugyanúgy jóval meghaladja egy 135 m2-es Haris közi lakás árát, mint amaz a Mester utcaiét, vagyis megint legalább dupla értékűbe igyekszünk. Ez esetben is több megoldás létezik.

1. Spórolsz újabb húsz évig, ami elég nonszensz, hiszen akkorra már nyugdíjas vagy, abból meg már nincs mit félretenni.

2. Keresel valakit, aki megbukott matematikából, és bebizonyítod neki, hogy a 135 több, mint 183+36+1200 kert.

3. Találsz egy igaz barátot, aki nem akar mindenképpen jól járni, s megteheti, hogy önzetlenül hozzásegítsen téged álmaid házához és kertjéhez. Esetleg azért, mert te is megtetted ezt vele akkor, amikor mindenféle diplomáciai előképzettség nélkül a fejébe vette, hogy hajlott korára párizsi nagykövet lesz. S természetesen nem fillérezik a családja, hiszen a cégei jól mennek, csak négy év alatt 484 millió forint állami támogatást kaptak, ráadásul gyakran összejártok, mert a feleségeddel közösen van szőlője. Ezért 63 milliót is ad a veje, Arno, hogy a 135 m2-es belvárosi lakásodat megvegye, pont annyit, amennyi a kétakkora budai ház megvételéhez neked hiányzik, legalábbis igazolnod kell valami fránya vagyonnyilatkozat miatt. Így a felvett 20 milliós jelzálogkölcsönből már csak 12 milliót kell kipótolni az igen előnyös vételhez.


A nagyobb felbontású dokumentum megtekintéséhez kattintson ide.


Lakás-kassza

Szerencsés esetben tehát mintegy százezer forintért egy maximum másfél milliót érő külvárosi lakásból egy hatmilliós belvárosi lakáshoz juthatsz, majd kilenc évre rá az akkor már 30 valahány milliót érő lakásodból 12 milliós ráfizetéssel egy 75 milliós budai villába. Az utóbbihoz hozzásegítő önzetlen barátod családja mindezt annak ellenére tette, hogy a lakásod három évvel ezelőtti forgalmi értéke az akkori vételárnak mindössze a fele volt, ez persze csak becsült adat, de lehet benne valami, mert azóta se lakják, vagy ami valószínűbb, nem tudják eladni. A bejárati rácsot legalábbis por fedi, s három évre rá is ennyiért, 63 millióért árulják, mint amennyiért vették. Pontosabban ez csak az irányár, azaz ebből úgy 10%-ot még engednek is. Hacsak meg nem gondolják magukat, elvégre hamarosan múzeum is lehet belőle, hiszen nem akárkik laktak benne.

Például lakástörténeti múzeumnak nem is lenne rossz.




- Én az ő választása vagyok,
a külügyminiszter volt szíves ezt jóváhagyni.


Egy régi barát Svájcból

Kékessy Dezső svájci üzletember a rendszerváltás idején ismerkedik meg az akkor még ellenzéki Orbánnal, aki nejével gyakran vendégeskedik genfi házukban. 1998-tól párizsi nagykövet, a követség épületét 580 millióért a rezidenciájává átalakítva, bár egyik elődje, az Antall-kormány nagykövete már vett ott egy villát e célra pont ennyiért, 580 millióért, mert a követséghez közel eső előző lakásban neje zongorázása zavarta a szomszédokat. A nagykövetség emiatt kénytelen kiköltözni Klebelsberg Kuno Magyar Házába, amit akkor alakítottak át 200 millióért Párizsban megforduló diákoknak, kutatóknak, művészeknek.

Kékessy a rendszerváltás után megveszi ősei tiszafüredi kúriáját, és számos vállalkozásba kezd. Családjának hamarosan 13 cége van, a gyógyszeripartól a kosárfonásig, a logisztikától a borászatig. A Kuntej 1,3 milliárdos hitelgaranciát kap Torgyán tárcájától, cégei Orbánék idején 480 milliós állami támogatásban részesülnek. Az elhíresült tokaji kft.-ben együtt borászkodik a kormányfő nejével, e cég több mint 60 milliós állami támogatásban részesül. Ferenczi Krisztina kutakodásainak köszönhetően már ismert, hogy az Orbán-kormány bukása után pár nappal, Arno Wimpffen, Kékessy veje, 63 millióért megveszi Orbánék 135 m2-es Haris közi lakását.


A Haris közben mára bevonták a lobogókat.


A csiga háza

Pár hónappal a Mester utca-Haris köz csere előtt hasonló szerencse ér egy, a főbérlőhöz közeli pártot, amely 977 m2-ről 6126 m2-re növelheti székházai hasznos m2-ét, bár az Állami Számvevőszék 98-as jelentése szerint ezzel legalább 2672 nettó m2, választási eredményükkel arányban nem álló ingatlanjuttatásban részesült.

A szerencse nemcsak az, hogy a húsz Harisnak megfelelő terület árát sohasem kérik vissza tőlük, de a szerencsésen megtalált három ingatlan bruttó területe ezeket többszörösen meg is haladja, ám a törvény szerint csak az irodának használható területet kell számítani, mit csináljon ugyanis egy párt például egy bálteremmel? Csak gond a nyakában!

Az egyik a Harishoz közeli Váci utcai volt Tisztikaszinó, óriási kerttel, folyosókkal s egy akkora színházteremmel, hogy felmerült, az legyen az új Nemzeti Színház. Ez a több ezer m2 nulla m2-rel szerepel az átadáskor, már a virtuálison, hisz a párt egy percre se költözik be, hanem a másikkal, amelyikkel közösen kapta, megbízza a Belvárosi Irodaház Kft.-t, hogy legalább egymilliárd háromszázmillióért + áfa eladja, ez hamar meg is történik, a vevő a Külker Bank, ma is e hatalmas háztömb a székházuk. Oldalán emléktábla:
Ezen a helyen állt 1839-től 1897-ig a Csiga Vendéglő amelynek első emeletén tartotta összejöveteleit Vörösmarty Mihály vezetésével a Nemzeti, majd Ellenzéki Kör.


- Eljöttem a kogresszusra, mert nekem van rá keretem!


Néhány Kékessy-idézet

Genfben sok politikus fordult meg, így közel kerültem a Fidesz vezetőihez. A hivatalos diplomáciának nem volt kedve vagy kerete foglalkozni velük.

Most pedig egy kicsit erőteljesebben, nem durván, azt mondom, hogy legyen meg minden kormánynak a képviselete.

Én az ő választása vagyok, a külügyminiszter volt szíves ezt jóváhagyni, és a Külügyminisztérium hierarchiája pedig elfogadni.

Megnéztem, a családomban van-e olyan épkézláb ember, aki csak azért nem vág bele országot rengető dolgokba, mert éppen hiányzik a hozzá való tőke. Ez egy ilyen háromlábú cég, és találtam ilyen rokont, unokaöccsöket.

Kell az a ház! Majer tud nekünk segíteni, ehhez is politikai döntés kell, minket ismernek, ezért paravánvásárlás kell.

Rájöttek arra, több zseb is van. Nem bújtam paraván mögé, így aztán felgöngyölítettek.

A XVI. században a reformátusok átértékelték a pénzhez való viszonyt. Bizony-bizony nem kell arra úgy tekinteni, mint egy tisztességtelen foglalkozásra, amit csak úgy oda kell dobni böszörményeknek, örményeknek, hanem ezzel igenis foglalkozni kell, ezzel sáfárkodni kell, ezt isteni ajándéknak kell tekinteni.