Ének az esőben (Svájc - Törökország 1:2)
Megyesi Gusztáv
2008. 06. 12.
Mottó: Valamikor ezt a játékot mi is játszottuk.
Újságírókra nem szabad hallgatni.
Ezt a meccset is úgy harangozta be szinte az összes újság, hogy juj, mi lesz Bázelban, nem elég, hogy az életéért játszik a svájci és a török csapat, 2005 óta most találkoznak először, s lesz majd visszavágás svájci részről minden téren.
Minthogy 2005 őszén Törökországban a svájciak 1-4-es állásnál lőttek egy gólt, s ezzel idegenben lőtt több góllal ők jutottak ki a németországi vb-re, előbb azonban életben kellett maradniuk az isztambuli stadionban. A meccs utáni balhé nem volt ugyan példátlan a futballtörténelemben, de még az európaiéban sem, az viszont eléggé csúnyán vette ki magát, hogy a levonuló svájciakat nemcsak a nézők, de a török játékosok, sőt a hazaiak szinte teljes személyzete ütlegelte, élen a teljesen megbuggyant gyúróval; a nemzetközi szövetség egy időre el is tiltotta a török válogatottat a törökországi selejtezőktől.
Na most mindennek az égvilágon semmi nyoma nem volt a szerda esti meccsen. Mert miért is lett volna? Ha játszottak is jó páran az akkori találkozó részvevői közül, már rég túltették magukat az egészen. Azóta több mint száz meccset játszottak, másrészt az akkori adok-kapokkal rövidre lett zárva a kör, indulat mára már semmi nem maradt a játékosokban, harmadszor pedig ezek az emberek munkások, a futball a foglalkozásuk, nem verekedni mennek ki a pályára, hanem futballozni.
- Igen, török rúgja a török kapuba, és nem öngól!
Mondhatnám, az Európában szanaszét futballozó svájci és török játékosok közelebb állnak egymáshoz, mint a saját ultráikhoz, akik persze háborút hirdettek meg erre a meccsre.
Hogy aztán az egész mérkőzésen csakis és kizárólag foci legyen, játék, mégpedig sportszerű játék, a vérző fejek és a bokára csúszó lábak ellenére. Sőt olyan foci alakult ki a nagy rohanásban, ami az Eb eddigi legjobb meccsét hozta, s ezt nemcsak a roppant nagy hajtásra értem. Rövid idő alatt hihetetlen mennyiségű eső zúdult a pályára; aki max, tornateremben focizott, az is tudja, mi az: tócsában labdát vezetni, vagy hetven méteres keresztlabdával próbálkozni.
- Vízilabdára nem készültünk!
Másrészt a sajtó eléggé lesajnálón beszélt eleddig a svájciakról, hogy biztos búcsúzók, hogy nem ütik meg az Eb-szintet. Erre fel a világ szeme előtt a darabosnak, technikai analfabétának mondott svájciak öt perc alatt megtanultak labdát vezetni a pocsolyában, s flikk-flakkokat bemutatni olyan iram mellett, amit mi elképzelni se tudunk ilyen esőben.
- A nézők voltak a tizenkettedik, Prospero a tizenharmadik játékos!
Nagyon jó volt Svájc, ebből következően persze, hogy a törökök nyertek.
Egyrészt, mert azt olvastam az újságban, hogy amit elvett tőlük Allah 2005-ben Isztambulban, azt előbb-utóbb vissza kell, hogy adja, márpedig Allah nem szokott tréfálkozni.
Másrészt pedig a török gól előtt valami egészen fantasztikus volt az a negyvenméteres kiugratás.
- Ajaj, ez nagyon jön!
Már ha nem túl nagy dilettantizmus ilyen apróságra hivatkozni.