Görögtűzoltás (Görögország - Oroszország 0:1)

Buzsik Zsolt
2010. 06. 15.
Mottó: Valamikor ezt a játékot mi is játszottuk.

A négy évvel ezelőtti Eb-n a görögök csak az oroszoktól kaptak ki, a mostani tornán viszont mindkét csapat vereséggel köszönt be, tehát ott lóg a fejük felett Damoklesz kardja, ami azon a gordiuszi csomón függ, hogy az oroszoknak sikerül-e megtalálniuk a hellének Achilles-sarkát, vagy egy döntetlennel mindkét csapat pirruszi győzelmet arat. Az orosz-spanyol meccs előtt egyébként négy orosz lebukott, amint hamis jeggyel próbált bejutni a stadionba. A hamisítványok nagyon jók voltak. (A spanyolok is.) A négy szurkolót letartóztatták, de képes lesz-e feltartóztatni az orosz támadókat a görög falanx? Pavljucsenko például komoly gondot okozott már a spanyol védőknek is, nemkülönben Biljaletgyinov nevének kimondása a kommentátoroknak.

- Úgy látom, te se hallottál még az orosz balettről?

A meccs egész jó, bár a félidő derekán Somos Zoltán nehéz feladatra vállalkozik: próbálja felidézni, összefoglalni az addigi veszélyesebb mozzanatokat. És semmi nem jut eszébe. Pedig a görögök most nyitottabbak a támadásra, de a védelmük továbbra is jól zár. És az oroszok is meg-meglódulnak, tehát mindkét kapu közelében akadnak helyzetnek tűnő helyzetek.


- Hát a kapus hol maradt?

A kommentátortól azt is megtudhatjuk, hogy Szeitaridisz azért nem lehetett fodrász, mert apja, nagyapja, nagybátyja is futballista. Amíg ezen a sorstragédián merengek, azt veszem észre, hogy a görögök George Clooney-ja, azaz Nikopolidisz kapus, egy keresztbe ívelt labda csábításának engedve, elhagyja őrhelyét, Zirjanov pedig a kapu elé visszatérő labdát kapásból a hálóba passzolva beállítja a végeredményt.


- Hurrá, betaláltam az üres kapuba!

Ezt akkor persze még nem tudom, ezért a második 45 percet is végignézem, és nem bánom meg: jó iram, helyzetek itt is, ott is.

Habár én még nem vettem észre, de úgy hírlik, a holland mester Guus Hiddink bármikor képes meglepő húzásokra. Rossz nyelvek szerint ezek a húzások nem mindig jönnek be, jobb nyelvek viszont Midasz királyhoz hasonlítják: nem mintha Hiddinket is az éhen halás veszélye fenyegetné, hanem azért, mert azt beszélik róla, amihez hozzányúl, az arannyá változik. Ki tudja, talán most beérné az ezüsttel is.


- Hát, most inkább Harakiriklész!