Kell, nem kell

Non grata - Kéretlen reklámmagazin

Ürmös Zsolt és Varga Ferenc József
2014. 01. 08. · Hócipő 2014/01
Új év, újabb papírok, színes újságok, még hatékonyabb bránernövelő emailek, még nehezebben kilőhető felugró ablakok, evés, fürdés, slotyizás közbeni erőszakos telefonhívások cégektől, pártoktól (választási év jön, bezonyám!), sorsjegytukmálás csekkfeladáskor, utcai mappás molesztálás. Ezekkel indul, folytatódik, és végződik a 2014-es esztendő is, mint ahogy azt már az utóbbi években megszokhattuk. Vagy nem szoktuk meg? Idegesítenek a non grata hirdetések? Próbáljuk csak meg határozottan elutasítani őket! Egy: az egyik „gyöngyöt” nem kérjük, a másik hatványozott erővel ragad a kezünkben. Kettő: aki elutasítja, az durva, antiszociális, morgós ember, aki nem követi a mai világ ütemét. Mert nem akar bedőlni senkinek, nem akar mások unszolására szükségtelen gagyikat venni, nem hagyja magát befolyásolni, és legfőképp nem akarja naphosszat mások szemetét takarítgatni. Pedig többek megélhetését segíthetné. Például a rabszolgaként ugráltatott ügynökét, vagy azokat, akik rángatják őket!


Vesztes és nyertes


A kapun postaláda, a kerítés előtt hirdetés-terjesztő emberke. Az emberke a ládába gyömöszöli a papírokat. Meglátja a lakó.

LAKÓ: Mondja, nem tud olvasni?

EMBERKE: Mert?

LAKÓ: Mi van kiírva a postaládámra?

EMBERKE: A neve.

LAKÓ: Gratulálok. És még?

EMBERKE: Reklámot nem kérek... ja ezt nem olvastam.

LAKÓ: Jó, akkor vegye ki, amit belerakott!

EMBERKE: Nem tehetem, nem az én dolgom. Az én dolgom a terjesztés.

LAKÓ: És én meg takarítsak maga után?

EMBERKE: Azt én nem mondtam.

LAKÓ: Akkor ki dobálja el ezeket innen?

EMBERKE: Hát azt én nem tudom.

LAKÓ: Szedje ki!

EMBERKE: Miért nem olvassa el? Van például akciós bútor...

LAKÓ: Van bútorom, nem akarok venni.

EMBERKE: Akció az Ósanban...

LAKÓ: Nem kell nekem onnan semmi.

EMBERKE: Cipő is van...

LAKÓ: Tudom, abban jöttem ki!

EMBERKE: Az nem létezik, hogy semmi nem érdekli. Miféle üres lét a magáé?!

LAKÓ: Én egy ilyen lélektelen lény vagyok.

EMBERKE: Sőt: összeférhetetlen, antiszociális, gonosz ember!



Akkor most beszélgessünk el a reklámszakemberrel!

HÓCIPŐ: Miből gondolja, hogy mindenkit érdekel, ami az erőszakosan a kezébe nyomott papíron van?

GÁBOR: Reklámpszichológia. Tanultam az egyetemen.

HÓCIPŐ: Rosszul tanították, mert én például mindet kidobom - olvasás nélkül.

GÁBOR: Az maga.

HÓCIPŐ: Meg még akad pár ember. Párezer. Pármillió.

GÁBOR: De van pár száz, akik elolvassák.

HÓCIPŐ: Abból ön szerint hányat érdekel ténylegesen?

GÁBOR: A felét kábé.

HÓCIPŐ: Azok közül mennyien hajlandóak pénzt is fizetni a reklámozott izéért?

GÁBOR: Megint a fele.

HÓCIPŐ: Mondjuk 300 emberből 150-et érdekel, és van jó 70, aki meggondolja, hogy kidobja érte a pénzt.

GÁBOR: Jól saccol.

HÓCIPŐ: Gondolom, a 70-ből kb. 30-40 az, aki bepalizható.

GÁBOR: Hát igen, úgy kábé.

HÓCIPŐ: Gratulálok. 40 birka miatt molesztálnak hatmilliót! Megéri!

GÁBOR: Meg hát.