Nemzeti vajkés

Megyesi Gusztáv
2014. 03. 19. · Hócipő 2014/06
Amikor március idusán a legfőbb szónok azt találta mondani ünnepi beszédében, hogy a Nemzeti dalban nem mutatna jól az a szó, hogy rezsicsökkentés, az ember akaratlanul is felkiáltott, hogy már miért ne mutatna jól. Az a minimum, gondolta ugyanis már hetekkel az ünnep előtt, hogy a legfőbb szónok ez ügyben is törvényt bont és átírja a rendszert, mert hol van az megírva, hogy a Nemzeti dalba ne lehetne belevenni a rezsicsökkentést. Főleg, hogy a Veritas történelemkutató intézet legújabb kutatásai szerint Petőfi egészen konkrétan a rezsicsökkentés végett miatt írta meg a Nemzeti dalt, s azért vitte Landererhez kinyomtatni, hogy aztán minden lakóházban kifüggeszthessék a közös képviselők. Ebből adódóan amikor azt írta, hogy sehonnai bitang ember, valójában arra a közös képviselőre gondolt, aki viszont elmulasztja a lépcsőházban kifüggeszteni, hogy a tárgyidőszakban harminc vagy egyenesen hatvan forinttal fizettek-e kevesebbet a lakók szemétszállításra.

Sőt, mi úgy hittük, nemhogy elszavalja majd a legfőbb szónok a Nemzeti dalt, de Tolcsvay László helyett el is énekli, valahogy persze Paksra is kivezetve a mondanivalót. Joggal hittük, hiszen már eleve úgy vonult be a kifutóra, oly fennkölten, mégis könnyed léptekkel, ahogyan az igazi sztárok; magyar kifutón legutóbb Patz Dóra manöken volt ily légies, nemzetközi méretekben pedig Mick Jagger, aki poptörténetileg az elsők között használta a színpadról a közönség soraiba belógó kifutót, afféle mólóként, szó szerint is a rajongók feje fölé kerülve.

Plusz a márciusi ifjak reakciója: hogy amikor a Landerer-nyomdából kijöttek végre a kinyomtatott 12 ponttal, a Nemzeti Múzeum lépcsőjére fölszaladva elkurjantották magukat, hogy szép, szép ez a mainap, de jöhetne már április hatodika. S kitettek nyomban a múzeumi épület falára egy márványtáblát, hogy fennen hirdesse, ezen a helyen jelenti majd be 2014 márczius idusán a nemzet örökös miniszterelnöke, hogy Magyarország Európa legegységesebb országa, még a friss UEFA-tag Gibraltárnál is egységesebb, s ezt az egységet a szabadságharc kovácsolta össze.

Az sem lehet véletlen, hogy Landererék épp a nemzeti ünnep előtt pár nappal jelentették meg a Jellasicsék elleni szabadságharc igaz történetét, melyhez képest a piski vagy a pákozdi csata apró intermezzó volt. Azelőtt úgy volt, hogy bejött az ellenség, lőtt, mi védekeztünk, egyszerű volt minden. A most megjelent igaz történet szerint viszont az ellenség elfogadta az első igazán felelős és első igazán magyar kormány legfőbb miniszterének ebédmeghívását, aki az ételek megrendelése után csak úgy, mellékesen megjegyezte, hogy aznap reggel 8 órakor tájékoztatta a másik legfőbb ellenséget arról, hogy Magyarország kapcsolatot kezdeményez az egyik legfőbb ellenséggel, és hogy az erről szóló levelet már el is küldték neki. Ami ekkor történt, ahhoz képest a Pákozd és Sukoró kutyafüle: az ellenség kezében megállt a vajkés („Fényesebb a láncnál a vajkés”), kirohantak a vécébe, ahol egymás szavába vágva mobiltelefonáltak, majd amikor visszatértek, mind befejezték az ebédezést.

Hogy most aztán másnap ugyanez az első igazán felelős és első igazán magyar miniszter az egészet letagadta, harmadnap egy harmadik ellenség elemzője viszont cáfolta a felelős magyar miniszter cáfolatát, már mellékes. Ekkor már amúgy is megjelent Landererék másik kötete, amely viszont ötvenmilliós pénzmozgásokról szólt a legfőbb ellenségek által, az akkor még nem föltalált nejlonszatyorban, miközben egy újabb ellenség egyenesen bécsi bankba helyezett el kétszáznegyvenmilliót, ám ez sem érdekes.

Mert akkor már javában harcoltunk, a Nemzeti Múzeum előtt álló ötszáz lengyel jelenlétében. Amely ötszáz lengyel igencsak össze volt zavarodva, már attól legelőbb, hogy Putyin, a lengyelek legnagyobb ellensége lett immáron a magyar szabadságharc legfőbb letéteményese és finanszírozója. Hogyha Bem apó meg Dembinszky harcol az oroszok ellen is, akkor hogyan lehet Putyin mégis jó barát, főleg, hogy ráadásul még március 15-ét jelölte meg kamatfordulónak a Pakshoz kapott hitel visszafizetésénél, következésképpen a magyar nép 2026. március 15-én kamatlábmotívumokkal díszített nemzeti kokárdával a szíve fölött fogja ünnepelni a magyar szabadságharcot, és nem is a szűk múzeumkertben, hanem egyenesen Világosnál.

Feltéve, ha a meteorológusok is úgy akarják. Látható volt, hogy amikor a meteorológusok március 15-én észlelni kezdték, hogy a legfőbb szónok lassan végére ér a beszédének, ráadás pedig nincs, mert a közkívánat ellenére sem hajlandó a „getnót” elénekelni a kifutón, azonnal átváltottak téli üzemmódba. Az tudniillik, hogy a nemzeti meteorológusok az évek során megtanulták megbuherálni az időjárást, most már bizonyosság. Hogy amikor kell, hétágra tud sütni a Nap, ha kell, mindjárt kettő is az égen, ám amint elhangzik a legfőbb szónok záróbuzdítása, hogy hajrá, magyarok, azonnal jöhet az eső, s föltámadhat a szél. Sőt, tavaly nem várt hótömeg zúdult az országra, helyesen megérezve, hogy az örökös miniszterelnök Brüsszelben tartózkodik, s csak akkor csitult el, amikor az hazatérvén égnek emelt kezével jelezte, eddig, és ne tovább. Akkor elállt a hó. Mint legutóbb az ónos eső is, amikor látta, hogy nincsenek esélyei, hiszen az örökös miniszterelnök elindult a katasztrófavédelmi központ felé. Vagy mint most: épp akkor, amikorra már csak az ellenség legfőbb hívei, a belső ellenségek maradtak az utcán, orkánszerű szél kerekedett, ömleni kezdett az eső; az összes ellenséges csoport megemlékezését le kellett fújni.

Valami tényleg lehet abban, hogy még az égiek is ezt az embert, a lehető legkiválóbb szónokot akarják újabb négy, de inkább negyven évre, legalábbis nem szívesen húznának ujjat vele.