Trója - újratöltve

Trunkó Barnabás

2014. 05. 28. · Hócipő 2014/11

Egyik előző számunkban (Hócipő 2014/08) a trójai választásokról számoltunk be; a sokak számára érthetetlen szavazási eredmények felkeltették Európa és a világ érdeklődését. Újonnan alapított megélhetési történész-műhelyek láttak hozzá a háború tapasztalatainak összegzéséhez, az előre rögzített koreográfia alapján.

Az egyik ilyen kutatóhely például megállapította, hogy Trója szándékán kívül keveredett háborúba. Az persze kétségtelen, hogy Parisz, a trójai királyfi orvul lenyúlta Menelaosz feleségét, de az utólagos történészi álláspont szerint a görögök mindezt túlreagálták, amikor egy ártatlan félredugás miatt hadjáratot indítottak az ártatlan Trója ellen. Egyes történészek szerint Szép Heléna ideiglenes trójai tartózkodása nem volt más, mint egy rugalmasan kezelt idegenrendészeti eljárás.

Az elhúzódó háború okainak tudományos vizsgálata során aktuálissá vált az öreg trójai király, Priamosz történelmi szerepének pártatlan elemzése is. Ilion várának kormányzója egykor tengerész volt, és olyan sok dicsőséges tengeri csatában vett részt, hogy azok felsorolása – a hivatalos álláspont szerint – szinte felesleges. Már kisnyugdíjasként az Ida-hegyen lévő kúriáján gazdálkodott, amikor reaktiválták.

Priamosz kifejezetten tehetségtelen politikus volt. A háború alatt családi tragédia is érte, fia – Hektor – hősi halált halt a trójai fronton. Viszont remek médiaszakértői voltak, például: az éleslátásáról híres Homérosz, aki dicshimnuszokat zengett Priamoszról, majd – a háború után – a győztes Agamemnonról is. Homérosz parányi kőfaragó műhelyt is üzemeltetett; az ott készült Priamoszszobrokkal hosszú időre ki lehetett elégíteni a környék nosztalgia- és képzőművészeti igényeit.

Mint ismeretes, a háborút a görögöknek végül is Odüsszeusz nyerte meg a rafinált faló trükkel. A furfangos ithakainak volt egy másik ügyes találmánya is (hogyan lehet leküzdeni a gravitácioszt?), de ezt sajnos nem tudta kidolgozni, így az a kései utókorra maradt.

Kétségtelen, hogy a trójaiak kezdetben nem akarták bevonszolni a falovat a várba, mert az egyik főpap – bizonyos Laokoón – figyelmeztette őket a veszélyre. De sajnos az az igazság, hogy a trójaiak között is akadtak kollaboránsok, akik éjszakánként beengedtek a várba néhány görögöt, és megmutatták nekik, hova rejtette el Priamosz a kincseit Schliemann elől. Mások azt híresztelték, hogy Laokoón valójában egy idegenszívű hazaáruló, és nevében a Lao előtag kínai származására utal, de a név második felére is találtak magyarázatot. Végül – szabályos közbeszerzési pályázat után – egy állami kisállat-kereskedő vállalattól lízingelt kígyókkal oldották meg az ügyet; a hüllők – végső megoldásként – rövid úton elintézték Laokoónékat.

Amikor Odüsszeuszék kimásztak a falóból, a trójaiak gyrosszal és ízesített görög joghurttal fogadták őket, a helyi amatőr táncegyüttes fergeteges szirtakit adott elő, majd diszkréten megmutatták a megszálló harcosoknak, hogy hol rejtőzködnek a Vesta-szüzek. Szép Heléna is dögös új rucijában fogadta rég nem látott urát, Menelaoszt, és ártatlan képpel csak annyit mondott neki: – Hidd el, drágám, hogy félreérted a helyzetet...!

A trójaiak készségesen összeírták a várban bujkáló föníciaikat, és ennek kapcsán egyéb járulékos szolgálatokat is végeztek a megszállóknak.

A győztesen távozó görögök még lerombolták Trója falait azzal a szándékkal, hogy ott majd múzeumi negyed épül. Amint a horizont mögött eltűntek a hazavonulók vitorlái, a trójaiak hozzáláttak, hogy emlékművet állítsanak a görög megszállásnak.

Kezdetben a falovat tervezték kiállítani, de azt közben a kivezényelt közmunkások szétbontották, és tűzifaként kiosztották a rászorulók között. Trója ugyanis mindig híres volt a differenciált szociális ellátórendszeréről, még az időközben elhasználódott Vestaszüzeket is újrahasznosították.

Mások azt javasolták, hogy Parisznak állítsanak emlékművet, hiszen ha ő nem dugja meg az idegen ajkú spártai Helénát, akkor az utókor tudomást sem szerezhetett volna egy Trója nevű anatóliai településről.

Közben Trója hivatalos történészei a könyvtárban rábukkantak egy ritkán kölcsönzött kötetre, Periklész: A demokrácia című művére (Türannia Kiadó, Athén, i. e. 431), és felmerült, hogy e furcsa találmány alapján döntik el, mit ábrázoljon a készülő emlékmű. Kezdetben egy cserépszavazásra gondoltak, de az állami vezetés szerint az ilyen fontos dolgokat nem szabad köcsögökre bízni. Így született meg – Bacchus ünnepének előestéjén – a gyors döntés: Laokoónéknak állítanak szobrot, amelyen a gonosz kígyók lecsapnak a védtelen famíliára, azt jelképezve, hogy Trója tök ártatlan a görög megszállás és a faló ügyében, mindennek a hüllők az okai.