Akácos út Európából hazáig
Bakács Tibor Settenkedő
2014. 05. 28. · Hócipő 2014/11
A jelenlegi miniszterelnöknek (a továbbiakban és a jövő miatt is: Elnök úr) fontos az erdőlakók véleménye abban a harcban, amit kénytelen a bozótharcot gyűlölő európai bürokratákkal szemben vívni. Ezért leküldte Glattfelder Bélát az erdőaljára, pont akkor, amikor a magyar hajnal hasadt, tudja meg, mit is gondolnak a fák és állatok az akácról.
A magyar akácról ! – hogy tisztázzuk ebben a vitában, ki a zsidó, és hogy kerültek Palesztinából hozzánk? Ha valamelyik őshonos barom azzal jön elő, hogy nincsen rovásírásos emlékünk erről a népről, bocs, fáról.
Kétségtelen, némi politikai skizofréniára mutatott, hogy az Elnök jobb keze, amiben balta szokott lenni, vagyis Kövér László, pár éve már leleplezte a balliberálisok mesterkedését akácfaügyben, és jót rötyögött azon, hogy a szegfű után egy másik agresszív szimbólumot, az idegenszívű, vagyis amerikai akácot választották maguknak. A libás Bajnaihoz nem is illett volna más, mint a futóhomokban is megkapaszkodó, igénytelen fa, vagyis böszme kérem ezen a faunán belül mindenki. Politikus, fa, aljnövényzet.
Amikor Álmos vezér ideért, hogy kirabolja az avarkori őslakosokat, bükkösben és tölgyesben erőszakolták meg a csinosabb nőket, ami sokkal kellemesebb élmény lehetett a hatalmas lombok árnyékában. A Jobbik szakértői emiatt még vitatkoznak az akác nemzeti arculatáról.
Az akác átereszti a fényt! – emelte fel mutatóujját az Elnök, és ezt az utalást megértette a CÖF is, csak még azt nem tudták, hogyan kell érteni: pozitív vagy negatív tartalommal?
A baj az volt ugyanis, hogy beindult a mézlobbi, és ha nem is oly erősek, mint a felcsúti labdarúgók, legalább húszezren vannak eme akácostól szagos magyar éjszakában (és nappal is).
A méztermelőket egyetlen jogszabállyal tönkre lehetne tenni, ha netán Putyin úgy akarná, de még nem tartunk itt, hanem ott, hogy hungarikum. A Jobbik emiatt hajlik a Fidesszel való kiegyezésre, ha megkapják a külügyi tárcát. Az érdekes gondolatot Fricz Tamás elemzi Blueboxban.
Glattfelder tagadta, hogy erdőkerülése politikai természetű lenne, de amikor azt is tagadta, hogy ennek a választási kampányhoz lenne köze, biztosak lehettünk benne, hogy az akác a magyar politikai szabadságharc „Fehérvárra menő hadi utu” -jára lépett. Az akác úgy bukkant fel a magyar nép lelkéből, mint az a dinnyehéj, amit József Attila bámult a Dunánál.
Megszólalt az Ügyben az MTA is, Lovász László matematikus mondta el a véleményét. A Pázmány Péter Hittudományi Akadémia teológiai bizottsága evvel nem értett egyet, főleg kozmológiai szempontból. A Mazsihisz most is hallgat. Mága válasz helyett hegedülni kezdett egy nagyon mély kút mélyén.
Bayer Zsolt szerint nevetséges, hogy pont azt a fát akarják Brüszszelből kiirtani, ami történelmünk során számtalanszor elrejtette a betyárokat Bécs titkosrendőrei elől. Míg folyt az izgalmas társadalmi vita, a bulvár betámadott, és győzött.
Palácsik Tímea egy reggeli adásban akácmézet pörgetett egy teába, megkóstolta, és ízlett neki. Az M2 a délutáni programjában a tévéstúdió előtti gyepen egy nagy bajuszú bácsi arról mesélt a gyerekeknek, hogy miért készíti a szerszámait akácból. (?!) A Dunán újra megismételték a Lila akácot, a hangot digitálisan javított formában és sztereóban sugározták. Sőt, még a gettólakó, hülye, drogos fiatalok között is terjedt a szólás, ha valaki keménykedett: ne légy már akác...
Az erdei állatok, köztük sok hungarikum (gólya, sas, veréb), és szinte az összes fafajta képviselője megjelent Glattfelder Béla körül. Noé óta nem láttunk ilyen békés jelenetet, de később elfajult a hangulat. A szarvasbogár teljesen beroncsizott azon, hogy ez még téma lehet. Belekezdett „A hülye magyarok” című Paizs Miki-számba, majd prózában folytatta, vagyis tuti, hogy ő nem lenne a Seal kommandóval védett utolsó egyedek egyike, ha kivágták volna rég a picsába az akácokat. A harkály is egyetértett, de csak némán bólogatott, óvatosan, korábban már szétkúrta a csőrét az akácosban. A kis kakukk meg ott rontotta el, hogy korábban összeütközött a polgári törvénnyel, így ez ügyben sem volt hitele. Béla, látva a bogarak kommunistaszerű megnyilvánulásait, szavazásra tette fel a kérdést, a fák felé fordulva. Akkor vette észre, hogy a teret, ahol összegyűltek, tüskés akácseregek vették körül.
A platán, a tölgy, a fenyő nem szólt semmit, csak a szél susogott át rajtuk. Béla feltette a kezét. Győzött. Az akác hungarikum. Megmentettük magunknak örök időkre az akácot! Létezik nemzeti konszenzus. Köszönjük, Brüsszel!