A jász zálog jövője
Kéri László
2014. 08. 06. · Hócipő 2014/16
A jász jövő záloga. A hit, ami megtart. Az önazonosság és a megmaradás oka. E három rövid mondatot azért nem tettem idézőjelek közé, mert olvasás közben szétdaraboltam a magvas mondandót apróbb, lehetőleg minél egyszerűbb jelentésegységekké. Hátha úgy majd jobban megértem. S közben, jutott eszembe számtalan szebbnél szebb, s nem kevésbé zagyva gondolat. Mindjárt tíz is. A legelső: de kár, hogy a negyvenöt éve meghalt kun nagyanyámat már nem tudom megkérdezni, vajon mi lehetett a kun jövő záloga? Mi lehetett a kun hit megtartó erejének a titka? S ha majd augusztusban a Nyugat-Mátrában – gombászás közben – találkoznék néhány palóc anyafival, ők mit válaszolnának a palóc jövő nyugtalanító dilemmáira? Nem baj, a jövő héten úgyis megyünk az Őrségbe, ott is megtudhatom, mi lehetett az őrségi megmaradás oka, és mi bizonyul jövője zálogának? (Ha találok még napközben bárkit is otthon, aki valami oknál fogva aznap nem tudott átrándulni Ausztriába – dolgozni.)No, de térjünk csak vissza a megidézett szöveg eredetéhez, s történetéhez. A Legfőbb Parlamenti Méltóság beszédet tartott július közepén a jászok világtalálkozóján. Szép dolog is ez, ki más lehetne méltóbb arra, mint ő, aki e jeles alkalom történelmi fontosságát magasabbra tudja emelni? Végül is, a jelentős magyar politikusok munkaköri kötelességei közé tartozik elmenni mindenhová, beszédet tartani, lelkesíteni, megemlékezni, s helytállni az egész magyar közösség spirituális üdvéért is. S ha ezen a forró júliusi szombaton az apparátus nem talált ennél fontosabb szereplési eseményt, akkor hát ott, a jászok világtalálkozóján kell helytállni. S ha már az ember helytáll, akkor megpróbálja az adott alkalmat minél sokoldalúbban felhasználni arra, hogy az általa helyesnek gondolt világképnek újabb híveket szerezzen.