Kormánykétváll (olimpia, 12. nap)
Megyesi Gusztáv
2008. 08. 21.
Az már egészen biztos, hogy soha többé az életben nem fogok fölkelni hajnali háromkor BMX-krossz olimpiai csoportba soroló időfutamot nézni. Akkor se, ha fizetnek érte. Most nem arról van szó, hogy kábé úgy fél négy felé már eldőlt, hogy egyetlen férfi indulónk, Radasics Vilmos az első futam után a 32 versenyzőből a 31. helyen végzett, tehát egy pillanatra sem merült fel, hogy esetleg ő szerzi meg a Magyar Köztársaság első pekingi aranyát, sőt újabb megmérettetések után simán kiesett a versenyből; ettől még boldogan kelne az ember a kakasokkal.
- Négy év múlva a gödeszka is jön!
Hanem a politika. Hogy a kormány most már egészen nyilvánvalóan belenyúl az olimpiai szereplésbe. Jól mondja Schmitt Pál, Kovács Tamás meg Kamuti Jenő, sőt, gyakorlatilag az egész, egyébként jellemóriásokból álló MOB-vezetés, hogy az eddigi leszereplésért a kormány a felelős. Miközben, olvasom egy összeállításban, a spórolásra kényszerített Magyar Olimpiai Bizottság több vezetőt, híres embert, ún. celebet szándékozott Pekingbe szállítani, mint sportolót, de VIP-vendéget mindenképpen többet utaztatott ki, mint sportorvost, ami nyilván szintén a kormány számlájára írható.
- Remélem csak nektek sikerül ugyanúgy
az olimpia két hete, mint négy éve!
Én már csipás szemmel hajnalban is láttam, hogy Radasics Vilmosban sokkal több van, mint amit mutatott, meg is lett volna az esélye, hogy verje a mezőnyt, s bár a BMX-pálya sárga hepehupái, no meg a sunyi kanyarok próbára tették őt, nem itt tartana, ha a kormány nem a konvergencia programmal sanyargatná a népet, beleértve a BMX-kerékpárosokat is, vagy teszem azt Gyurcsány-Furcsány nem méregdrága, páncélozott Audival közlekedne.
Ugyanezt tudom mondani a szintén már hajnalban kieső Veréb Pistáról is, aki szabadfogásban búcsúzott mindjárt az első fordulóban, mégpedig tussal. Az első menetben még kapott egy-egy pontot az ellenfél ledöntéséért, ám ez még nyilvánvalóan a Széchenyi-terv utóhatása, jött viszont utána a fekete leves, amikor majdnem kidobták őt az arénából. Amiben − ne kerteljünk − vastagon benne van még a vizitdíj meg a tandíj körüli hercehurca, a kormány csökönyös ragaszkodása a népet sújtó intézkedésekhez. Jó, Veréb nem készült különösebben az olimpiára, az utolsó pillanatban tudta meg, hogy Hatos helyett őt indítják, a repülőgépen kellett leadnia nyolc kiló súlyfölösleget, ám ez csak a felszín. A mélységben a kormány egyre nyilvánvalóbb Moszkva-politikája áll, a Kreml iránti változatlan elvtársi elkötelezettség, ami ellen szabadfogású birkózó még egy szimpla mögékerülésre is képtelen; arról nem is szólva, hogy egy olimpia előtti előrehozott választással a vívók, dzsúdósok és a sportlövők kudarcát is megelőztük volna, utóbbiakét legalább fekvő testhelyzetben, kisöbű puskára vonatkoztatva.
Az már önmagában csoda, hogy ilyen kamatláb-politika mellett Jakab János 48 közé jutott ping-pong egyéniben, az alacsony léalma-felvásárlási árak következtében azonban fejet kellett hajtania a német Süss előtt. Szegény Póta Georgina és Tóth Krisztina is a kormány egyházellenes politikájának az áldozata: értsük meg, a kínai világbajnoknő s egyáltalán, az ázsiai klasszisok ellen nem lehet úgy asztalhoz állni, hogy otthon ez alatt meg akarják adóztatni a perselypénzt.
- Ma már húsz országból kaphatsz kínait!
Kérem, ne dőljünk be a versenyzőink által ma délelőtt sikerrel abszolvált kajak-kenu középfutamoknak, mert ez csak a szokásos osztogatás, hogy eltereljék a figyelmet az M6-os autópálya körüli machinációkról. Mint ahogyan Szellő Imre tegnap kapott zúgó pofonjai is az eltűnt autópálya-pénzeknek, no meg a dél-koreaiak környezetszennyező és a szakszervezeteket semmibe vevő dunaújvárosi térnyerésének tudható be, amelyre Gyöngyös csak hellyel-közzel felelt az indiai gumigyár seggbe rúgásával. Jó, a Pekingben ringbe lépő 5 bokszolónk az egész olimpia alatt mindösszesen 22 értékelhető ütést vitt be 6 meccs alatt az ellenfélnek, ám ettől még nem kellett volna Szellőnek nyomban a meccs után, az öltözőbe menet könnyelműen azt nyilatkoznia, hogy „Szar voltam. Nagyon. Ennyi. Nem is értem, hogyan lehettem ekkora homály”.
Mi megmondjuk az okát: a velejéig hazug, a göbbelszi időket idéző közszolgálati, nemzetellenes propaganda miatt. Mert nem Szellő volt a homály, hanem a furtonfurt fasisztázó, oroszjózsefes, drágabolgáruras, cionista, liberálbolsevista propagandagépezet juttatta ide Szellő Imrét, aki nekünk továbbra is a súlycsoportja legjobbja, a Gyurcsány-féle, rendőrállamos diktatúra áldozata.
- És még az államadósság terhe is a mi vállunkat nyomja!
És még nincs vége. Csütörtök hajnalban szabadfogású birkózásban Aubéli Ottó palaui ellenfél ellen kezd, miközben otthon újabb bőrt nyúz le a kormány a panellakókról, a csonka családokról és a teherautó-sofőrökről, Gyurcsány-Furcsány pedig kitüntetéseket osztogat talpnyalóinak és tűzijátékra pazarolja a köz pénzét; úgyhogy ne csodálkozzunk, ha újra könnyűnek találtatunk.