Végjáték a Duna mentén
Para-Kovács Imre
2015. 05. 27. · Hócipő 2015/11
Kifosztott nemzeti dohányboltok üres polcai búcsúztatják a magyar kormányt országszerte, penészes az ég, és valahol felsír egy magányos közbeszerzés. Olyanok vagyunk, mint egy kanyarós doni kozák, minősített eset. Szemben az eddigiekkel.Komoróczy Géza is megirigyelné, ha végre kötet (sok kötet) készülne az ennél már nincs lejjebb, illetve az ebbe biztosan belebuknak kumulatív jóslatokból, egy tökéletesen felesleges példatár és önbehülyítő szöveggyűjtemény, mintegy fényesen bizonyítva, hogy de.
A Duna menti végjátékok lényege a végtelenség, mintha a környék furcsa államai a süllyedés apoteózisát élvezve és kimaxolva versenyeznének egymással a merülésben, miközben néha-néha, de a szükségesnél sokkal ritkábban, egy váratlanul felbukkanó mentőhelikopter kirántja egyiküket a trágyából, kicsit röpteti, aztán kikacagja. Véglegesen innen még nem menekült meg senki, de tett már úgy, mintha.
A miniszterelnök odamegy.
Magyarország megítélése azok körében, akik egyáltalán képesek bármit is megítélni, valahol a rémesen kínos és a vállalhatatlanul szégyenteljes környékén van, de Orbán Viktor legutóbbi homofób hablatyolása, a halálbüntetéssel kapcsolatos beteges felvetései és a menekültkérdésben tanúsított kultúrrasszista kérdőívezése sokat rontott még ezen is. Legújabb klubunk, az Európai Unió, ahová mindig is vágyakoztunk, és ahová végül nem Orbán Viktor vezetett be minket (ezt sohasem bocsátja meg a szocialistáknak, mivel kicsinyes, szűk látókörű és kőkorszaki szinten bosszúálló), most már heti rendszerességgel kommunikálja a maga gyöngécske és teljesen hatástalan módján, hogy ne tovább!, amitől ugyan a magyar ellenzék egy kicsit jobban érzi magát, de a magyar kormány semmivel sem rosszabbul, így aztán minden marad a régiben.
Legutóbb azonban Orbán Viktor elment, és élőben csinált hülyét magából, ami nem változtat a lényegen, csupán még szórakoztatóbbá teszi ezt az egész dolgot, amit jelennek nevezünk. Jobb híján.
A magyarok jelentős részének mindez jó így, ahogy van, a szintén jelentős rész még rosszabbat akar a mostani rossz helyett, a többiek pedig óvatosan felveszik a kapcsolatot külföldi rokonaikkal, ismerőseikkel. Valamiért nem Tóbiás Józsefben látják a megmentőt. De még csak nem is Schiffer Andrásban. Mintha tisztában lennének azzal, amit a bevezetőben írtam: Magyarországot nem lehet megjavítani, csak jó messzire elmenni, és menteni az életünket. Aki magyar, velük tart.
Hosszú távon sajnos meg fog semmisülni az a mellékuniverzum, amit a Fidesz teremtett, ezért is lenne szükség minél pontosabb és részletesebb dokumentálására.
A Fidesz-közgazdaság már régen bemutatkozott, ahogy a Fidesz-történelem is, de az egzakt tudományok területén csak nemrégiben debütált a nemzeti együttműködés rendszere, konkrétan a matematikaérettségit követően a köztelevízióban, amikor negatív nézettség mellett ugyan, de mégis nyilvánosan bebizonyosodott, hogy a Fidesz-matematika nem azonos a matematikával.
A terv egyértelmű: az érettségi tételeket (nem hibásan, hanem az új matematikának megfelelően!) megoldó Fidesz-matematikus levezetéséhez kell igazítani a későbbiekben a megoldóképleteket, nem pedig röhögni rajta, mint valami éretlen liberális buzi.
Tudománytörténészek és filozófusok szorítanak most a kormánynak, hogy legalább addig maradjon hatalomban, amíg megjelenik a Fidesz-fizika vagy a Fidesz-biológia, mert beláthatatlan távlatokat kínál a jelenség. Gondoljunk csak bele, hogy az evolúció kivezetése, a gravitáció (elméleti) kikapcsolása, vagy az anyagmegmaradás törvényének hatályon kívül helyezése milyen mélységben rázná meg a tudományos világot, milyen reklámot biztosítana hazánknak a népszerű show-műsorokban és zenés vetélkedőkben, nem beszélve a vicces magazinokról!
Ehhez azonban ideje lenne valami nagyobbat dobni, például feleleveníthetnénk az üreges Föld elméletét, miszerint mindannyian egy gömb belső peremén élünk, amelynek középpontjában a Nap van, és szorgalmas fúrással kieshetünk a semmibe.
Lehetnének iskolai vetélkedők az evolúciós elmélet tarthatatlanságáról, gyárthatnánk bizonyítékokat, hogy a dinoszauruszok csontjait csalók ásták el a földbe, esetleg egy megengedőbb kurzus keretében bizonyíthatnánk videókkal, hogy az ősemberek (akik magyarul beszéltek) együtt éltek a Raptorokkal és Rexekkel. Magyar család az Eufrátesz mentén, háziállatként tartott Brontoszaurusszal és egymással osztható prímszámokkal az unortodox gazdaság törvényeit követve a veszteségből gazdagszik, miközben néha ki-kikapcsolja a gravitációt, hogy a nullponti energiával fűtse a barlangot. Beláthatatlan távlatok.
Ahogy megfigyeltem, az értelmes emberek csak addig vitatkoznak a hülyékkel, amíg egyáltalán van min vitatkozni. Ha a magyarok azt állítják, hogy a halálbüntetés bevezetése mindenképpen vitatéma, akkor azt mondják, hogy ne má’!, de ha a fentieket mind egyszerre zúdítjuk rájuk, akkor simán elsétálnak, elkerekedett szemmel próbálnak minél távolabb kerülni tőlünk, esetleg felépítenek egy falat körénk, hogy ne nagyon tudjunk szétszéledni, és nem szólnak bele semmibe.
Ekkor lehetne csak igazán önmegvalósítani, nem beszélve arról, hogy Magyarország végleg a magyaroké lehetne.