A Top 100 leggazdagabb felcsúti
Uj Péter
2015. 12. 23. · Hócipő 2015/26
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság Nemzetpolitikai Stratégiai Tervező és Kommunikációs Főosztálya a napokban konferenciát rendezett Sikerstratégiák a Kárpát-medencében címmel. Beszédet tartott a Miniszterelnökség határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosa is, de ez most nem fontos. Már amennyire nemfontos lehet egy ilyen horderejű ügyben ilyen horderejű ember megszólalása.Sajnos a konferencián valamilyen fatális, de annál megbocsáthatatlanabb hiba következtében nem szólalt fel, nem tartott keynote-ot, nem vezetett workshopot, sőt még csak emléktáblát vagy szobrot sem kapott a Kárpát-medence aktuálisan talán legsikeresebb embere, a gázszerelés Leonardója és Warren Buffetje egy személyben: Mészáros és Mészáros Lőrinc.
Előző lapszámunkban bátortalan kísérletet tettünk arra, hogy megmutassuk az európai reneszánsz hagyomány és a mai, magyar meta-szub-neo-pszeudoreneszánsz közötti összefüggéseket, párhuzamokat, átfedéseket, megfeleléseket, érdekességeket, különlegességeket, finomságokat (Uj Péter: A neoreneszánsz fordítókorong; in: Hócipő XXVII/25. szám), de akkor hely hiányában kizárólag a gazdaságpolitikai csúcsvezetés környékén tapasztalható esztétikai minőséget vethettük össze a reneszánsz legnagyobb mestereiéivel.
De a magyarság mindent elsöprő szellemi és anyagi újjáéledése szerencsére nem korlátozódott a társadalom vezető rétegére, hanem az új Mediciek, Tizianók és Michelangelók szétsugározták magukból a reneszánsz szellemét, és közvetlen közelükben egymás után tűnnek föl a multiinstrumentalisták, polihisztorok, jolly jokerek, vagy ha úgy tetszik: röneszansz emberek.
A reneszánsz szellem kiáradásának első számú, topografice jól meghatározható epicentruma Felcsút környéke, talán nem is kell mondani, miért. Már az is szimbolikus értékű, hogy a miniszterelnök családjában termett egy világítástechnikai lángész, aki azóta már szintén multiinstrumentalistásodik, aztán egy kicsit odébb, a megyeszékhelyen egy egyszerű bróker metamorfózisát csodálhatta az országos közvélemény: szinte pillanatok alatt vált futballklub-tulajdonossá, energetikai és építőipari nagybefektetővé, alapkezelővé és még ki tudja, mivé.
De térjünk vissza Felcsútra, mégis az az új magyar reneszánsz Firenzéje vagy Visegrádja. (Jelentőségét – már a reneszánszszellem-kiárasztás terén – talán csak Pasa park közelítheti. Ott szinte minden megvásárolt lakáshoz szériafelszerelésként jár a vállalkozói zsenialitás, és egy-egy milliárdos kommunikációs tendergyőzelem. Félő, hogy lassan beépül a négyzetméterárba.)
A miniszterelnök szomszédjának, jó barátjának és polgármesterének példája elég jól mutatja, hogy az új reneszánsz szelleme miképpen szítja fel mindenkiben a vállalkozói kedvet, bontakoztatja ki az üzleti tehetséget: az egykori gázszerelő ma már szinte minden hangszeren játszik, amin egy kis állami segítséggel érdemes. Hol van már a gázszerelés? Javít utat, épít csatornát, tenyészt szarvasmarhát, mangalicát, termeszt mindenféle növényeket, annyi földön, hogy csodájára járnak a volt zöld és nem zöld bárók, klímát szerel, és persze futballakadémiát vezet, ha marad egy kis ideje. Ha az üzleteiről kérdezik, csak zavartan habog. Mint egy szórakozott professzor. Ahogy csak egy zseni tud. Ahogy csak egy igazi zsenihez illik.
Nem szabad irigykedni a felcsúti csodavállalkozó sikereire, mondta a miniszterelnök őszintén, és rögtön példát is mutatott: ő maga sem irigykedik. Sőt.
Én sem irigykedem, hiszen ki vagyok én, hogy irigykedhessek? Én egyenesen büszke vagyok rá, és már előre örülök, hogy majd elmesélhetem az unokáimnak: én abban a korban élhettem, amikor egy Mészáros Lőrincet tudott adni a hazának a felcsúti reneszánsz.