A B-közép árulása
Megyesi Gusztáv
2004. 03. 31. · Hócipő 2004/07
Felbontotta a Fradi a Celladammal kötött 1,2
milliárd forintos szerződését, és most mindenki Kovács urat szidja,
hogy átverte a Fradit. És szidja persze Furulyás urat, a klub elnökét,
az egész grémiummal együtt, hogy miért hagyták magukat ennyire átverni,
illetve nem is magukat, hanem az egész nemzetet, merthogy a Fradi,
ugyebár, nemzeti kincs volna, vagy micsoda; jaj, szegény magyar nemzet,
ilyen kincs híján mi lesz veled?De kérdezem én ebben a nagy szidásban, midőn mindenkinek oly borzasztó éles bír lenni a nyelve, hogy hol vannak ilyenkor a Fradi-drukkerek, a dicsőséges Fradi-tábor, amely egyes becslések szerint kétmillió szimpatizánst is a soraiban tud, s akiket sokan hajlanak egyenesen a magyar néppel azonosítani?
Pedig most mutathatták volna csak meg igazán, hogy mire képesek.
A múlt héten, példának okáért, Nyíregyházán járt a Fradi, előre bele volt írva az újságokba, hogy sorsdöntő találkozó lesz, melyen eldől majd a Fradi jövője. Jó, a találkozót nem a városi stadionban rendezték, hanem kissé kijjebb, a sóstói negyed Csaló köz 2. szám alatti építményében. Ez egy nemrég rendbe hozott üzem, száz négyzetméter sincs az egész, de itt fogadta Kovács úr Furulyás urat, aki egy idő óta egy személyben maga a Fradi, hogy bemutassa neki, hogyan jön létre iparszerűen az a Vitacell nevű életelixír, ami azon túl, hogy állandó jelleggel garantálja az elkövetkező száz esztendőre a Fradi sorozatos bajnoki címeit és BL-győzelmeit, afféle mellékhatásként az örök élet örömével is megajándékozza a teremtés óta a végső elmúlás gondolatával küszködő emberiséget.
Azt gondolta tehát az ember, hogy karavánban érkeznek majd Pestről a buszok, vonatok és gépkocsik az üzemavatóra, a rendőrség kettős kordont épít a Csaló közben, és már hajnalban zúg a a gyár személyzeti és teherportája előtt a "Hajrá Fradi" meg a "Mocskos lilák", s midőn Kovács úr sípjelére izgatott laborasszisztensek megnyitják a büretták csapjait törtfehér köpenyükben, hogy az életelixír lassú, méltóságteljes cseppekben töltse meg az Erlenmeyer-lombikokat, húszezer ember űzi-hajtja őket, minek következtében tán még a farmakológusok is szárnyakat kapnak, és innentől kezdve a Fradit nem állíthatja meg senki és semmi; számtalanszor bebizonyosodott, a közönség csodát bír tenni.
De nem. Furulyás elnöknek a szalagok között botorkálva, egymaga, a legkisebb közönségtámogatás nélkül kellett megállapítania, hogy alighanem sínen van az emberiség és a Fradi csatársorának ügye, hiszen "végigjárva az üzemet, láttam, hogy az alkalmas a Kovács Ádám által feltalált készítmények, illetve gyógyszerek előállítására... és saját szememmel láttam, hogy az itt előállított készítményekből származó haszonból lehet működtetni a klubot".
Ami nem hagy maga után kétséget, ám hozzáértő közönséggel, II-es szektorral, Nagyvárad tér felőli ultrákkal azért mégiscsak meggyőzőbb lett volna a győzelem. Jó, lehet, hogy túl korai volt a kezdési időpont, és a MÁV se indított különvonatot, de azért ez nem magyarázat. Mert itt van például Kína, Kovács úr legfőbb partnere. A feltaláló szerint Kína népi hadserege a továbbiakban kifejezetten Kovács úr készítményeire kívánja alapozni stratégiai fejlesztéseit, ami minimum tízmilliárdos megrendelés, miből következően a Fradi hamarosan már két világverő csapatot is ki tud állítani, és a játékosok meccs előtt Patek-órákat dobálnak a közönség közé. Mondhatni tehát, hogy a kínai meccs még a Csaló közinél is fontosabb, ám a Fradi-tábor erre se mozdult. Ami azért is fölöttébb furcsa, mert ezenközben a magyar futballisták hétvégenként most már csapatostul repülnek Kínába próbaedzésekre, hogy aztán két nap után taknyosan haza is küldjék őket. Tudom persze, hogy más már ez a világ, a közönség elkényelmesedett, valóvilágot, megasztárt néz, pedig ha a Tienanmen téren fel-felzúgna időnként az "Akkor is, bajnokok leszünk..." vagy a "Hallod-e te újpesti lány, a te pinád szőrös-e már..." kezdetű induló, tán még az agyagkatonák is Celladam-cseppeket kezdenének fogyasztani, Furulyás úr pedig fellélegezhetne: "azt hiszem, nemcsak a BL-t nyerjük meg az elkövetkezendő száz évben, de még a Kristont is meg tudjuk tartani".
Ám a közönség cserbenhagyta hőn szeretett klubját. Így aztán nem csoda, hogy Kovács úr az ígért háromszázmillió forint helyett csak egy míves fadobozt tudott átadni Furulyás úrnak, benne fiolányi Vitacell-cseppekkel.
Legjobb volna, ha az egészet beadnák Tökölinek.