Wan Chu La - avagy a jövő világhatalma emberközelből
Varga Ferenc József
2009. 08. 20.
A feleségem már régóta kíváncsi volt arra, hogy honnan származik, úgyhogy itt hagytuk a javarészt kulturált Tajvant és visszarepültünk az időben - kb. 30 évet - a kommunizmusba. Kínában úgy éreztem magam, mint a 80-as évek Szovjetuniójában - igaz, ott nem volt Megdonálc, Nókia teló, meg eLVé táska. De össz-vissz ennyi a különbség! Még a stílus is tiszta ruszki. Beszéltem is pár emberrel, és látva hogy zömmel mindenki egyformán viselkedik, úgy döntöttem, mai riportomat a nagy, egységes kínai nemzettel készítem el.Hócipő: Miért köp a földre?
Kínai: Mert a levegőben nem áll meg.
Hócipő: Na de így nem marad tiszta az utca.
Kínai: Eddig sem volt az.
Hócipő: Utcaseprő nincs?
Kínai: Dehogy nincs, ott áll.
Hócipő: Melyik?
Kínai: Az a sapkás ember.
Hócipő: Amelyik most köpött a járdára?
Kínai: Az, az!
Hócipő: Ez a köpködés valami politikai véleménynyilvánítás?
Kínai: Szeretjük Maót! Neki köszönhetjük, hogy élünk.
Hócipő: Azért ezzel a nagy kínai bölcsek vitatkoznának.
Kínai: Nem is élnek!
- Épül a rendszer...
Hócipő: Magyarországon, de talán az egész nyugati világban úgy ismerik Kínát, hogy a „mosoly országa”. Én ezt itt nem tapasztaltam.
Kínai: Na látja, a nyugati világ hazugságban él!
Hócipő: És önök?
Kínai: Mi is. De ez nem igaz.
Hócipő: Mindegy... Mondja, az utakon, vezetéskor folyton dudálni kell?
Kínai: Neeem! Én például sokszor elengedem a dudát.
Hócipő: Például mikor?
Kínai: Például amikor telefonálok.
Hócipő: Tegnap majdnem halálra gázolt egy autó.
Kínai: Csak egy? És csak tegnap?
Hócipő: Ma egy mozgólépcsőn, aztán meg a metrókocsiban löktek fel.
Kínai: De gondolom, ehhez hozzá van szokva!
Hócipő: Ezt hogy érti?
Kínai: Jártam Magyarországon. Remélem Mao megbocsájtja, hogy imádkoztam, amikor leléptem a járdáról.
Hócipő: Hát, mi tagadás, nálunk is elég elmebeteg módon közlekednek!
Kínai: Örülünk, hogy a kínai kultúra eljut a magyarok földjére is. A kultúra után ugyanis jövünk mi!
Hócipő: Előbb itt kéne rendet rakni, nem?
Kínai: Itt rend van! Kétféle rend, mint ön is látja.
- Mintha kötelező lenne sorba állni...
...a Mao-zóleumhoz!
Hócipő: A feleségem undorral, megrökönyödve mesélte, hogy a nők nem zárják be az ajtót a nyilvános vécéfülkékben.
Kínai: Persze, mert így mindenki látja, hogy a budi foglalt.
Hócipő: Na de ez illetlen! Nyitva az ajtó, miközben...
Kínai: Miért, maga nem tud nyitott ajtónál „telepíteni”?
Hócipő: Hát... egy kicsit feszélyezve érezném magam.
Kínai: Mert szégyelli magát, ahogy a nyugati világ egyáltalán! Nekünk nincs takargatnivalónk, semmi okunk a szégyenre! A felesége is magyar, mi?
Hócipő: Nem, tajvani.
Kínai: Tehát kínai.
Hócipő: Tajvani.
Kínai: Olyan nincs. Aki Tajvanon él, az kínai.
Hócipő: A feleségem nem így gondolja.
Kínai: De ő egyedül van, mi meg másfélmilliárdan. A többség dönt.
Hócipő: A feleségemnek joga van tajvaninak mondania magát, és kész!
Kínai: Nem akarják megnézni a Tienanmen Teret?
Hócipő: Már láttuk, köszönjük. Apropó, miért engedik oda azt a sok illegális kereskedőt? Folyton molesztálják a turistákat. Elég erőszakosak!
Kínai: A Tienanmen Téren nincs erőszak! Az a béke tere.
- Köszönjük, Mao!
Hócipő: És mindenhol minden turistát átvernek! Hol a vendéglőben csalnak, hol egy jegypénztárban.
Kínai: Miért, Magyarországon is szeretnek „rosszul visszaadni”.
Hócipő: Jó, ez igaz. De nem lehetne inkább jobb példákat követni?
Kínai: Mi nem követünk semmit és senkit! Mao a mi vezérünk.
Hócipő: Érdekes, hogy egy japán turistával sem találkoztam, és a Dalai Láma képe sincs kitéve a tibeti jellegű templomokban.
Kínai: Szerintem maga még egyszer meg akarja nézni a Tienanmen teret.
Hócipő: Nem, elég volt egyszer. Átvizsgálták a táskáimat meg a zsebeimet. A metróban is ez megy, meg mindenütt. Jó, hogy a saját, szállodai fürdőszobámban nincs ilyen!
Kínai: Végre, hogy egy nyugatinak is van használható ötlete!
Hócipő: Azt hiszem, jobb lesz, ha hazamegyek.
Kínai: Itthon van!
Hócipő: Hogyhogy?
Kínai: Úgy, hogy a seregeink most érték el Budapestet!