És a hajó megy

Dési János

2025. 08. 13. · Hócipő 2025/17

Egyelőre csak annyi biztos, hogy lapzártánk idején még nem indult nyomozás a Magyar Nemzeti Bankból eltűnt párszáz milliárd forint sorsának a felderítésére.

Még a sarkon unatkozó rendőr őrmestert sem kérték meg, hogy ugorjon már oda és kérdezze ki a Matolcsy család vonatkozó tagjait. Így őrmesterünk unalmában a tilosban parkolók büntetgetésével foglalkozik, valamint látókörébe került egy gimnazista ifjú, aki állítólag a WC-ben füves cigit szívott. Rá majd pár nap múlva csap le a törvény a teljes szigorával.

Meséli is őrmesterünk a sarki kocsmában a harmadik skót jellegű szeszesital (szabolcsi eresztés, kis rézelejével súlyosbítva) elfogyasztása után, hogy micsoda bűnbarlangra csaptak le, és miként törték meg a vasággyal együtt 61 kilós fiatalember ellenállását. Azóta nincs is bűn errefelé – jegyzi meg a szájtáti nép nagy ámulatára. Mert rendnek lennie kell.

Éppen ebből indult ki Mészáros Lőrinc is, akinek fogdmegjei Monte-Carlóban fenyegették meg a Telex újságíróját – aki fényképet készített éppen az alig 27 milliárdos hajócska szorgos népéről –, hogy otthon megkereslek, és sírni fogsz. Mészáros ezek szerint, ha kiköt valahol, akkor egy kis házi testőrséget küld elsőként a partra, hogy védje őt a zaklató kérdésektől.

A program neve: Nemzeti Francis Drake Program. És a derék martalóc urakat valószínűleg különgéppel szállítják a helyszínre, esetleg a hajófenékben tartják őket, rögtön a gályarabok mellett.

Ahogy a fejedelmi vő, Tiborcz István a minap megjegyezte, elég módos ember ő a feleségével (saját láb, saját pelenka), hogy megengedhessenek maguknak néhány jobb darabot. Végülis az ember élvezni akarja a munkája gyümölcsét, amit a maga két kezével teremtett meg. És bután nézne ki, ha közel kerülnének olyanok a fényestörzsű hajóhoz, akik megkérdeznék, hogy mégis, miért került sokszorosába az amúgy felesleges Budapest–Belgrád vasútvonal, vagy az autópálya kilométerje miért sokszorosa a hegyes-völgyes horvát áraknak, esetleg a Mátrai Erőmű ide-oda adogatásán hogyan lehet pillanatokon belül üzembiztosan pár milliárdot keresni.

Az efféle oktondi kérdések nyilván nemcsak illetlenek, hanem a felségsértés határát súrolják, hiszen még az is lehet, hogy a legfelsőbb hazai instancia a végső tulajdonos. Más kérdés, ha Mészáros teljes vagyona valójában Orbáné, akkor hogy állna a nemzetet vezetőn az eredetileg Várkonyi Andreának szánt kétrészes (bikini) Versace fürdőruha.

Míg ezt végig tetszenek gondolni, és lelki szemeik elé idézik – felvetem, hogy nem minden Versace, ami annak látszik. Könnyen lehet, hogy Várkonyi Andrea megértette az idők (és Lázár János) szavát, és semmi luxizás. Turkálóból öltözik, onnan hoz magának bikinit, vagy éppen a Temuról rendeli, ahogy én szoktam a gatyáimat. Garantált minőség (vacak), viszont olcsó árak, semmi meglepetés.

Egy efféle hajón az ember könnyen ellazul, a régi, kinyúlt darabjaiban érzi jól magát – hát ezért nyaralunk. És azért hajtjuk el az újságírószerű figurákat, nehogy kiderüljön, mi úgy élünk itt, mint egy kétkezi, dolgos ember – csak nem szeretnénk a szerénységünkkel hivalkodni.

Egy korábbi számítás szerint a Rose d’Or hajócska havi lízingdíja 410-500 millió forint lehet, míg az éves fenntartása a korábbi tulajdonos, az orosz Konstantin Strukov iparmágnás és bányatulajdonos szerint 7,5 millió dollár, ami mostani árfolyamon 3 000 000 000 forint. (Hárommilliárd).

Igaz, ebben azt hiszem az elhajtólegények bér- utazás- és szállásköltsége nincs benne. De ne kicsinyeskedjünk. Hiszen egyrészt tudjuk, mindenki annyit ér, amennyije van. A 62 méteres hajóról a szaklapok úgy írnak, mint a különleges luxus megnyilvánulásáról, még saját kategóriájában is kiemelkedően fényűző, mondhatni pazarló. (Az én pénzemből mondjuk, de ne kicsinyeskedjünk.)

Másrészt a nyaralás manapság nem olcsó dolog. Ráadásul jól meg kell fontolni, hova megyünk.

Mert például Hévízen a gyógyvíz most vagy tíz fokkal hidegebb, mit szokott. Miután egy hatalmas szállodát építettek a partjára, sokmilliárdos állami támogatással. És ez a hotel elszívja a meleg gyógyvizet a tóból a szálloda medencéibe. Az merő véletlen, hogy bonyolult cégláncolatokon, alapokon és egyéb fedővállalkozásokon keresztül, de mégiscsak, legalábbis többen élnek a gyanúperrel, ez a praktikus beruházás valahogyan a fejedelmi vőhöz kötődik. Ahogy az egykori Tőzsdepalota (MTV székház), vagy a MÁV Andrássy úti óriásépülete egy időben, vagy a Zuglóban felépített, majd az állam által iziben megvásárolt sok százmilliárdos irodakomplexum is. Felkészül az egykori BM épülete. Lesz itt még űrhajóvásárlás is – a Mars felé könnyebb elkerülni a kíváncsiskodókat.

Ráadásul Mészáros Lőrinc hitvesén különösen jól állna egy szkafander – ami még annál is többe kerülhet, mint amire Rogán Cecília / Rogán Barbara gondolni mer, és így megütné őket a lapos guta.

De ha már hajók és épületek. Felteszem csinos összegeket deponáltak e családszerető férfiak távoli, egzotikus országokban, amelyekkel még időben felmondták a kiadatási egyezményeket – mégiscsak jó, ha az országgyűlés a birtokunkban van.

Szóval, attól kár tartani, hogy felkopik az álluk. Ugyanakkor a nagy hajókkal és épületekkel az a gond, hogy nehéz őket elvinni, ha valahogy úgy alakul, hogy okosabbnak látszik inkább az Egyesült Államokban, sőt még esetleg azon is túl, egyetemre járni.

Vagyis, ha valakinek, valakiknek (Tisza Párt?) azon jár az esze, mit lehet visszaszerezni, akkor azért van hova kapni. Még akkor is, ha ügyesen el van varázsolva a végső tulajdonos – akiről sejtjük ki.

Addigra a mi sarki őrmesterünk valószínűleg már minimum alhadnagy, hiszen szorgos munkájáért többször is előléptették, és ráállhat a nagy halak (ezek nem a tengerben élnek, csak szólok) ügyei átnézésének. Nem fog unatkozni, és további szép előmenetel várhat rá, szorgos munka esetén.

Más kérdés, hogy amíg ő az MNB, a dohánykereskedelem, az irodapiac, a fél Balaton, az Andrássy út, a Hévízi-tó és a többi elrablásával foglalkozik, ki bünteti majd meg a tilosban parkolókat.