A negyedik hely is szépen csillog

Pataki Balázs

2009. 10. 15.

Történelmi siker küszöbén áll az U20-as válogatott, azzal együtt is, hogy Ghánától kikaptunk 3:2-re. De 20 alatt, úgy tűnik, még rendben vannak a játékosaink: mindent beleadnak, technikásak, és még a 80-ik percben sem adják fel. Ha ugyanezt a magyar férfi lakosság is utánuk tudná csinálni az ágyban, demográfiailag sem itt tartanánk - bár ez már más kérdés. A csapat eddigi csodálatos eredményeiről kérdeztük Dombi Igor sportújságírót.

Hócipő: Dombi úr, mit szól a magyar csapat fantasztikus meneteléséhez?

Dombi Igor: „Menetelés” és „fantasztikus” egy mondaton belül? Talán „vánszorgás” és „szánalmas”. Ez a magyar foci, mindenki láthatta.

Hócipő: De én nem a portugálok elleni meccsről beszéltem.

Dombi Igor: Én sem. Hanem ezekről a nyikhajokról, akik csak rohangálnak a pályán és hajhásszák a gólokat. Hát hol van
ez a focitól ...

Hócipő: Ezt nem mondja komolyan! Az olaszok ellen a hosszabbításban, például, csodát műveltek a fiúk, és Ghánának, bár volt egy rossz félidőnk, vert helyzetben is tudtunk gólt lőni a meccs vége előtt.

Dombi Igor: „Csodát műveltek”, ezt mondta? Ne haragudjon, ki kell mennem, csak még nem tudom, hogy nevessek vagy hányjak. Az aranycsapat, az ugye csoda volt, de ilyen olasz kiskölköket leverni, akik közül 3-at ki is állítanak... A házunkban lakik egy csomó öreg vájár, esztergályos és teremőr. 8 ember ellen még ők is simán tudtak volna győzni, pedig tizenegyüknek összesen csak 17 lába van. Mondjuk járókerettel 29. Hol van ez egy Puskás, Kocsis, Hidegkuti összeállítású csapattól. Róluk kéne mintát venni!

Hócipő: Ne haragudjon, de muszáj mindig az aranycsapat 50 évvel ezelőtti sikereivel előhozakodni? Azóta felnőtt 4-5 generáció, akiknek az egyiptomi korosztályos VB az első élményük, ahol focizni látnak magyar csapatot, ráadásul Ghána ellen a döntőbe jutásért.

Dombi Igor: Na ez meg a másik. Egyiptom. Jó hogy nem rögtön a Húsvét szigetek rendez foci bajnokságot. Puskásék, ugye, azok még tudtak rendes országokban játszani, mint Svejc. Na meg Ghána, már elnézést kérek. Hát milyen ország az, aminek a nevében van egy „h”, amit nem is ejtenek. Szánalmas az egész.

Hócipő: Hát ezek az érvek nem hangzanak túl szakmainak a magyar csapat szereplését illetően. Mégis, miért nem hajlandó őszintén örülni a fiúk sikerének?

Dombi Igor: Azért, mert amikor végre történik valami jó, azt sem én közvetíthetem a tévében.