Numerák és Tamagocsik

Megyesi Gusztáv

2009. 12. 04. · Hócipő 2009/24

Kilenc órán át szexelt Berlusconi -harsogják a lapcímek egy luxusprosti most megjelent memoárkötetére hivatkozva, a részletekből pedig megtudjuk, hogy az olasz kormány első embere megállás nélkül szexelt partnernőjével. „Az első menet után alighogy a csúcsra jutott, újra belelendült. Egy cseppet sem tűnt fáradtnak. Megkérdezte, hogy nekem jó volt-e, azt feleltem, igen. Majd ismét nekem esett, egyszerűen fáradhatatlan volt. A negyedik-ötödik roham után azt hittem, végre elalszik, de nem. Újult erővel folytatta az egészet, reggel kilencig” - írja a hölgy a könyvében.

Hozzá kell tenni, hogy Berlusconi hetvennégy éves, és bizonyos prosztatadaganatos problémák miatt orvosai utasítására csak kímélő üzemmódban folytathat szexuális életet.

Egész Olaszország ezzel foglalkozik most, a hírzuhatagban a különféle miniszterelnöki orgiák váltják ki a legnagyobb érdeklődést. Sorra szólalnak meg Berlusconi prostituált ügyfelei, a miniszterelnök pedig most már gépiesen perrel fenyegetőzik, mindent tagadva persze, függetlenül a nyilvánosságra hozott fényképektől, holott jól tudja, hogy a keresztény erkölcsű, s önmagát kifejezetten prűdnek tartott Itáliában minden egyes numera csak növeli a népszerűségét, sőt elmondható, hogy amikor Berlusconi választási győzelmet arat, akkor azt nem a gazdasági programjának vagy szociális elképzeléseinek köszönheti, hanem kurvái meglepően jó emlékezőképességének.

Ez van Olaszországban.

Ugyanazon a napon, amikor Berlusconi numeráiról zengett a világsajtó, nálunk az volt a hír, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezetői egyelőre nem tudnak mit kezdeni Mesterházy Attila szakállával. Mint tudvalevő, múlt héten a szocialisták Mesterházyt jelölték meg hivatalosan is a párt kormányfőaspiránsának, ami egyáltalán nem okozott különösebb meglepetést, már azon túl, hogy a párt egyáltalán talált magának, ráadásul a saját háza táján, jelöltet, mert amúgy, helyzetét tekintve akár kormányfőjelölt nélkül is nekiugorhatott volna a választásoknak. Jellemző, hogy a bejelentés után eltelt huszonnégy, majd negyvennyolc, sőt hetvenkét óra, és Szijjártó Péter még mindig nem bolsevikozta, tolvajozta, gazemberezte le Mesterházyt, egyetlen rossz szava sem volt róla. Csak ez a szakáll. „A szakállán és a Zuschlag- ügyön kívül más nem is jut róla eszembe - mondta Révész Máriusz képviselő is a sajtónak, Fónagy János, a párt másik fontos potentátja pedig hozzátette: „Szakállas, én meg a bajuszos embereket jobban kedvelem.”

Vigyázat, nekem nem az a bajom ezzel, hogy a leendő kormányzó párt jelesebbnél is jelesebb képviselői nem adnak azonnali elemzést a szocialista miniszterelnök-jelölt gazdasági-társadalmi programjáról, vagy hogy nincsen még földerítve nyilvánvalóan rovott, és ötvenhatos bűnökkel is terhelt múltja, hanem ez a szakáll. Hogy ez olyan piti. A magyar politikai élet kétségkívül polarizálódott: vannak a teljesen sima arcúak és a nem sima arcúak, példának okáért a szakállasok és a bajuszosok, valamint azok, akiknek bajuszuk és szakálluk is van, hogy most csak az arcszőrzet mentén rajzoljuk meg a törésvonalat legkiválóbbjaink halmazában.

Azt is megértem, hogy ez a szakáll üzenet is: a vezénylő tábornok sugárzó személyiségéhez, egyre inkább megnyilvánuló isteni adottságaihoz képest sehol sincsen ez a kis emberke a maga jelentéktelenségével, aki annyira senki, hogy még a Fidesz legendásan vastag aktái és Kövér doktor szintén legendás házi nemzetbiztonsági szolgálatának anyagaiban se találni róla egyetlen sornyi terhelő adatot sem. Csak a szakáll. Hogy most a párt legbölcsebb vezetői azon tanakodnak, hogy mit csináljanak a ellenfél szakállával, hogyan győzzék meg, s milyen módszerekkel a nyilvánosságot arról, hogy ez a szakáll nem jó szakáll, ez a szakáll a pusztulásba vinné az országot.

Mennyivel jobb a korrupt Berlusconi alatt senyvednie a nemzetnek, ott a politikusok közötti küzdelem zaftos és szórakoztató történetekkel ajándékozza meg a népet, pezsgős orgiák, eunuchok a miniszterelnöki hárem ajtajában, odabent leszbikus hetérák szórakoztatják a birodalom első emberét; nálunk meg semmi sincs, csak a szakáll. Mintha valami végtelenített rajzfilm pörögne előttünk, mulatságos alakokkal, akiket politikusoknak nevezünk ugyan, de a valóságban nem léteznek, valóságos lény ugyanis ennyire kisstílű és hülye nem lehet.

Tán ezért is tart izgalomban napok óta az a hír, hogy Japánban egy fiatalember hivatalos külsőségek mellett feleségül vette kétdimenziós, virtuális menyasszonyát, vagy ahogy a hír írja: „A SAL9000 nicknevet viselő férfi a Nintendo DS-re készített Love Plus [2] randiszimulátor egy karakterébe zúgott bele. A helyi igényekre szabott, ősszel piacra dobott Love Plus, amelyben három virtuális lánynak kell igen intenzíven udvarolni, nagyon népszerű Japánban. A tamagocsira emlékeztető koncepció bizonyos perverz jeleket is mutat: az talán csak fárasztó lehet, hogy a törődést igénylő lánykáknak akár naponta százszor is el kell mondani, hogy »szeretlek!« (mikrofonon át), ám az már némileg meglepő, hogy az érintőképernyőn keresztül simogatni is kell őket, sőt meg is kell csókolni a karaktert.”

Most, hogy a japán fiatalember és újdonsült felesége, Nene Anegaszaki épp Guam szigetén jár nászúton, s feltehetően paparazzik leselkednek be a hálószobájukba a lehúzott redőny résein át, egészen biztos vagyok benne, hogy ami a televízión, interneten át bejön hozzánk mint hír, tudósítás a világ dolgairól, az csak a virtuális valóság része, s a szereplők is egytől egyig nevetséges rajzfilmfigurák, akár olasz vagy magyar kormányfőről, jelöltről, hasonló szerzetről van szó.