Pálinkás jövőt

Megyesi Gusztáv
2010. 02. 24. · Hócipő 2010/04
Ha minden igaz, márpedig igaznak kell lennie, hiszen a leendő miniszterelnök jelentette ki, országjáró korútja során, akkor a kormányváltás után a magyar ember végre újra főzhet otthon magának pálinkát. Nincs ezen mit meglepődni, a leendő miniszterelnök sok mindent meg fog még ígérni az elkövetkező időben vidéki embereknek, Ózdnak világvárosi státuszt, az alföldi rónaságnak égbe szókő hegyeket, de még a hóember se marad boldogtalan, örök fagyot garantálnak neki.

Hanem a fogadtatás megint. Azt én meg nem mondhatom, hogy a szocialisták milyen szellemi állapotban vannak, csakugyan sikerült-e teljesen kiürülnie a tárháznak, mindenesetre a leendő miniszterelnök fölvetésére szokás szerint egészen sajátos választ adtak. „Az MSZP ellenzi az otthoni pálinkafőzést”, jelentették be, az Index pedig idézte Kökény Mihálynak, a parlamenti egészségügyi bizottság szocialista elnökének okfejtését, miszerint Orbán ígérete szembemegy a konszenzussal elfogadott népegészségügyi programmal, az önmagát családbarátnak tartó Fideszt, úgy látszik, hidegen hagyja, hogy „a mértéktelen alkoholfogyasztáshoz több ezer családi tragédia köthető”, illetve, hogy a „fiatal hölgyek körében újra terjed a hétvégi iszákosság”.

Ami úgy, ahogy van, marhaság. E sorok írója látott már hétvégenként fiatal hölgyeket, sőt idősebbeket is, innét tudja, hogy a titokban, illetve legálisan végzett otthoni pálinkafőzésnek az égvilágon semmi köze a hétvégi ivászathoz, sőt hozzáteszem, hogy a hétköznapihoz sem; hogy úgy mondjam, a fiatal hölgyek leittasodása egyáltalán nem rendeletfüggő, arról nem is szólva, hogy a fiatal hölgyek nemhogy pálinkát, de a filteres teán kívül semmit se tudnak főzni.

Hasonlóképpen az esténkénti baltás és késeléses közeledések a család tagjaihoz, illetve a familiáris méretű pofozkodások sem függenek a pálinkafőzés legitimitásától, ha ugyanis a család feje kurucos keserűségtől hajtva néminemű tömény ital elfogyasztása után abrichtolni óhajtja a ház népét, ahhoz nem kell neki saját kezűleg előállítania a pálinkát, bőven elég, ha valahol megveszi.

Ha a szocialista párt azt mondta volna, hogy azért nem szabad megengedni az otthoni pálinkafőzést, mert a magyar lakosság egyszerűen nem ért hozzá, minimum egy generáció felejtette el a ház pálinkafőzés tudományát, veszítve el ezáltal a kultúráját, azaz félő, hogy mérget állít elő saját használatra, illetve hogy haszonlesőként a rézelejét meg a zavaros utópárlatot is rásózná felebarátjára, akkor azt mondanám, igazuk van, tessék előbb újra megtanulni a pálinkafőzést.

Igaz, sokan zokon vennék ezt a minősítést, ám akkor se sértődés miatt nem szavaznának szocialista pártra, mint ahogyan nem a pálinkafőzés teszi az embereket Fidesz-szavazóvá sem, ergo túlérzékenységgel egyáltalán nem kell foglalkozni; a kannás- és tablettás borok hazájában senki fia pancselőállító gazdának nincs joga megsértődni.

Megjegyzem, a Fidesz helyettes szóvivője sem különb, ha magyarázni kell: a szocialisták tiltakozására a pártkészletből rendelkezésre álló ötvenes szókincs mozgósításával kizárólag annyit tudott mondani, hogy az MSZP nyolc év károkozás után csak ostobaságokra képes; ehhez képest még a sajtófőnök, bizonyos Havasi volt a legmeggyőzőbb, amennyiben azt mondta: már csak azért is örül a pálinkafőzés engedélyezésének, mert így legalább nem kell neki a cefrét a főzdébe fuvaroznia, helyben megfőzheti; és ez már nyilvánvalóan közérdek.

Ami viszont a lakosság és a pálinkafőzés viszonyát illeti, az nem kérdéses, hogy a vám- és pénzügyőrség nem örül az ötletnek. Minthogy a pálinka harminc százalékát illegálisan főzik Magyarországon, a pénzügyőrök sokat tudnak mesélni a házilag rosszul összeszerelt, olykor-olykor robbanásszerűen levegőbe emelkedő berendezésekről, a delikvensek totális hozzá nem értéséről, s a pálinka igen magas méregtartalmáról. Most azon túl, hogy házipálinka által elpusztulni nemzethalálnak se csúnya, idéznék egy szakkönyvből: „Kisüsti eljárással jó pálinkát csak nagy szakértelemmel, gondos körültekintéssel, jól felszerelt készülékkel és kiváló alapanyagból lehet készíteni”, nos e négyes követelményből jelenleg egyik sincsen meg az átlagos magyar országlakó háztartásában. Azt, hogy annak idején apámmal afféle vegyészként miféle műgonddal készítettünk pálinkát, békés, polgári otthonunkban, kizárólag azért említem, hogy hozzátegyem: apám mindig a hétvégi telkünkön a fáról lehulló, kukacos, ütődött, vagy épp rothadni induló gyümölcsöt szedte össze cefrének, tehát azt, ami másra már nem volt használható, miként így tettek még sok tízezren az országban, holott a pálinkát hibátlan, jó minőségű gyümölcsből kell készíteni. Már mi se abból készítettük, hát még a maiak. Én magam nem szándékozom a kormányváltás után sem pálinkát főzni, s nem azért, mert nem tetszik a leendő miniszterelnök programja, hanem mert a borhoz hasonlóan sorra jelennek meg egészen kiváló, legálisan készült pálinkák is az országban; mindenki jobban jár, ha az főzi, aki ért hozzá, ezzel tán a nemzethalált is sikerül kissé elodázni.

Az mindenesetre sokat mond, hogy ma már tiltott pálinkafőzéshez megfelelő berendezések híján Romániából kell behozni a komplett lepárlókészülékeket. Az más kérdés, hogy az ez irányú importot aztán kellően élénk exporttal ellentételezzük: most olvasom, hogy egy bűnszervezet tömeges mértékben árult magyar hivatalokból beszerzett gépjármű-vezetői jogosítványokat olyan román vevőknek, akik se írni, se olvasni nem tudnak.

Ami nem feltétlenül baj, mert ettől még egészen kiváló desztillálóberendezéseket építhetnek.