Bűnmagyar
Uj Péter
2010. 03. 10. · Hócipő 2010/05
Eddig olyan bánatosan csordogált ez a kampány. Szegény választópolgár ült otthon, a kopogtatócéduláját szorongatta, várta, hogy majd jön valaki, hogy megpróbálják rábeszélni, megagitálni, téríteni, győzni, de aztán azt vette észre, hogy a szocialista jelölt előzetesbe került, az SZDSZ-es egyszerűen megszűnt, az MDF-est kizárták, a fideszest berendelték a központba, a száját leszigszalagozták, odabilincselték a radiátorhoz egy sötét helyiségben, és rázárták az ajtót triplán, nehogy valami hülyeséget csináljon és eltolja a kétharmadot, az LMP-s jelölt szarik bele, vigyorogva ördögbotozik a téren, csak a jobbikos jön nagy elánnal, belőle lehet választani, már akinek van rá gusztusa.Így ment ez egészen március 3-ig, amikor váratlan dolog történt, olyan dolog, amely új fejlődési stádiumba lökheti a húsz éve kínlódó magyar demokráciát.
2010. március 3-án Hatvani Csaba, Terézváros szocialista alpolgármestere egy közbiztonsági fórumon bemutatta az új kerületi rendőrkapitányt. Hatvani Csaba abban a pillanatban két ügyben is rendőrségi eljárás alatt állt. ...miután én vagyok a gyanúsítások érintettje, így én tudom a legjobban, hogy nem követtem el semmit” - érvelt kikezdhetetlen logikával a Stop.hu újságírójának, utoljára szegény, internetes kultusszá vált Polgármester Jenőtől lehetett ilyen kifogástalan logikájú mondatot hallani: „...az kizárt dolog, mer’ nem tudom”; később az is kiderült - nyilván az új kapitány szakmai alkalmasságát illusztrálandó, meg persze, hogy igazán pöpec legyen a kabarétréfa -, hogy a bemutatott vezető semmit sem tudott arról, hogy házigazdája, kvázi-kollegája, az alpolgármester gyanúsított egy meglehetősen nagyszabású csalási ügyben, nyilván lemondták a Népszabadság-előfizetést az ORFK-n, hát honnan tudja akkor, nem?
Persze azt sem lehet kizárni, hogy a frissen bemutatott kapitányról néhány napon belül kiderül: gyanúsított egy másik ügyben, mert korábban társtulajdonosa volt egy őrző-védő cégnek, amely 200 milliárd forint értékű szerződéseket kötött a BKV-val frissen kimetszett csecsemőszervek beszerzésére. Mint ahogy az is előfordulhatott volna, hogy a közbiztonsági fórum valamennyi résztvevőjére kommandósok csapnak le a helyszínen, és terrorcselekmény gyanújával jól összeverik őket, egy méterről kilődösik néhány szemét, de amikor éppen beszállítanák a rabomobilokban a roskatag közönséget, feltűnnek a Rebisz emberei, és rövid gumilövedékes tűzharc után legyűrik a kommandósokat, és őrizetbe veszik őket nemi erőszak és zsarolás gyanújával, de alig kattannak a bilincsek, amikor APEH-ellenőrök tűnnek föl, és eljárást indítanak az egész bagázs ellen, mire egy vámkommandó támadja le az APEHosokat, akik ukráncsempész-Marlborót szívnak, a vámosokra lecsap a Köjál, a Köjálra a munkaügy, a munkaügyre a közterület-felügyelet, arra a BKVellenőrök, a BKV-ellenőrökre a rendőrség megint, és a posztmodern bűnüldözési szociokelgyó enfarkába harap.
Kompország végre kiköt, de nem a nyugati vagy keleti parton, hanem az őrszobán.
A magyar demokráciának nevezett problémahalmaz megoldódik egy időre. Harmadolva, mondjuk, nyolc évre.