Győzike olajban

Hócipő szerkesztőség
2005. 12. 07. · Hócipő 2005/25
Műkincsekről lévén szó, felkértük egykori tervezőszerkesztőnket, a kiváló galéristát, Haas Jánost, legyen segítségünkre az alábbi mesterművek méltatásában.


Szembetűnő, hogy a művész a kedvenc állatot behízelgőbben ábrázolja, mint gazdáját, aki talán hallása elvesztésén kesereg. Nem beszélve Beáról.


Andy Warhol világa tűnik fel, a rózsaszín autó szimbóluma, Mercedes formájában, mert a Jaguár veszélyes a zebrákra. A misztikusan dekoratív kép bal oldalán az aranyborjú-ábrázolás a fogyasztói társadalom mételyét demonstrálja. A Romantic Kolbászgyár előtt parkoló járgány mellett áll maga a Töltő. Neve a kocsi rendszámtábláján olvasható, nehogy a külföldiek összetévesszék Viktorkával.


A szerencse forgandósága - lehetne a címe. Jacko ízléses légycsapóval, cipőjén Náray Tamás, Király Tamás, vagy Zoób Kati se találhat fogást, Győzike zakóján azért még egy kicsit dolgoznának. A feketeöves kameraman jelenléte finoman jelzi, hogy a tarjáni lakás, afféle - magyar Neverland - még nyilvános búvóhelye lehet Jackónak, vagy magának Győzikének, Bea elől.


A művész az 1960-as évek nagy generációja, az ipartervesek méltó utóda. A nemzeti háttér patetikus jelleget ad a képnek, alkotója érzékelteti, hogy hőse vállát nagy terhek nyomják. De az is lehet, hogy a gazdagon porciózott könyököt Milóban veszítette el valaki, vagy a hírhedt osztrák akcionista festő, Nitsch felejtette a Kiscelli Múzeumban.


A jellegzetes konstruktivista alkotást merészen teszi ambivalenssé a figuralitás váratlan formában való megjelenítése. A Romantic időcsinálójának rácsszerkezet mögé helyezése, és a mű szabályos építkezését váratlanul megtörő gesztus-elemek az alkotó szubjektív látásmódját jelenítik meg, aki akár a híres szentendrei Vajda Lajos Stúdió egyik tehetsége is lehetne.


A modern művészet világhírű fenegyerekére, Andy Warholra emlékeztető újabb alkotás a rá jellemző sokszínűséggel mutatja be a modellt, aki Óra-Ékszer reklámfiguraként is remekül megállná a helyét. A képet elsősorban a plafonra ajánljuk, mert minden szögből ránk néz valaki.


Műfaját tekintve, a lendületes reklámgrafika és a képregény között lebeg, illetve suhan, egy rohanó autó és utasainak ábrázolásával. Stílusa alapján Roy Lichtensteint is gondolhatnánk alkotónak. Győzike szövegelése azt a reményt kelti, hogy legalább egy mondat ráragadt Londonban. A Beás ülés előtti ,,GUGG" felirat azt sugallja, hogy a mester művét a Guggenheim Múzeumban is el tudná képzelni. Ha csak addig Győzike ki nem költözik a kocsiból is.


Vojnich Erzsébet szürrealista stílusában meghökkentőn mutatja be az újgazdag réteg bizarr tárgyi kultúráját, szimbolikájában az összetartozásra utaló elem vászonra vitelével. A modell magányát s az ehhez társuló mély depressziót az arc szuggesztív, realisztikus megjelenítésével és a test elnagyolt, vázlatszerű ábrázolásával érzékelteti mesterien, kompozíciójában a modell jobb oldali beállítottságát, illetve beültetettségét sugallva.


Sajátosan szakrális megfogalmazása a Győzike-ábrázolásnak, királyok megörökítésére emlékeztető stílusjegyekkel. A kép a bizánci ikonfestészet és a XX. századi római iskola (nem romai iskola) témavilágában fogant. A főalak centrális helyzete, a szuggesztív tekintet is ezt a felvetést erősíti.


A Max Ernst stílusában fogant, dekoratív szürrealizmust hordozó erős koloritú portré ékes bizonyítéka annak, hogy Győzike valamennyiünk számára nyitott könyv, sőt egyúttal lángész is.


Tóth József Majális parafrázisa több festőóriás stílusjegyeit ötvözi, Gauguin tahiti szépsége mellett Rousseau zebrájaként trónol hősünk, de in concreto, Manet Reggeli a szabadban című alkotásának fantáziadús átköltéseként is felfoghatjuk. Ha külön-külön árvereznék a díszes kerettel, nehéz lenne, megjósolni, melyiket ütnék le többért.

A kiállítás megtekinthető: 2006. január 9.-ig
Helye: Mucius Kortárs Galéria,
Budapest V., Október 6. u. 3.