Hatástanulmány

Megyesi Gusztáv

2010. 03. 24. · Hócipő 2010/06

Áll a bál Romániában, de hozzáteszem, nem nagyon. Nem akarom elkeseríteni magunkat, de Románia kezd sokkal elegánsabb ország lenni, mint mi.

Itt van legújabban Petru Calian demokrata párti képviselő esete. Ügyészségi vizsgálat során azért hallgatták ki, mert rendszeresen látogatta a kolozsvári bordélyházat, ami hivatalosan természetesen nem létezik, minthogy tiltva van Romániában a prostitúció, így Nana klub néven funkcionál. A személyzet elmondása szerint az intézményt rendre fölkeresik mindenféle potentátok: üzletemberek, rendőr- és katonatisztek, sportolók, művészek, csupa celeb, s természetesen a politikusok, így Calian képviselő is.

Aki az ügyészségi meghallgatás során nem is tagadta, hogy egy időben mindennapos vendég volt a bordélyban. Csakhogy - tette hozzá -, egyetlenegyszer se létesített szexuális kapcsolatot a hölgyekkel, minthogy kizárólag hatástanulmány céljából töltötte ott az időt.

Ekkora szemtelenséget - mondhatnók erre, de jobb, ha nem mondunk semmit. Igaz, ami igaz, hajlunk arra, hogy Calian képviselőnek egyetlen szavát se higgyük, de legalábbis blöffnek vegyük a hatóságnak tett tanúvallomását, ám a magyarázkodásának, hogy úgy mondjam, van magyarázata: a vizsgált időszakban éppen a prostitúció törvényes szabályozásával kapcsolatos indítványán dolgozott, ekképpen az ő látogatásai csakugyan tanulmányútnak foghatók fel, akár tetszik, akár nem.

Ami előtt viszont kalapot kell emelnünk. Mutassunk hirtelenjében magunk körül csak egyetlen olyan képviselőt, tehát törvényhozót, aki hatástanulmányt hajlandó végezni egy-egy indítvány beadása, vagy pláne szavazása előtt. Ilyen törvényhozó nincs. Ha ugyanis volna, akkor a magyar törvények, rendeletek nem volnának ennyire életszerűtlenek, majdhogynem használhatatlanok, de legalábbis kijátszhatók; akik a törvényeket, rendeleteket hozzák, évek óta nem jártak az utcán, amit képletesen kéretik érteni. S még dicsekednek is vele: „Én nem járok kaszinóba, még sohasem voltam”, dicsekedett legutóbb egy képviselő, aki harmadmagával beadta a kaszinóról szóló törvényjavaslatot, ami aztán teljesen használhatatlan. A honi törvények egyre-másra helyzetismeret nélkül születnek, asztal mellett kispekulálva, de még gondolatban se kipróbálva, ellenőrizve. Mi Calian képviselőn szörnyülködünk, hogy persze, persze, én is azt mondanám a helyében, hogy hatástanulmány, környezetfelmérés meg még anyám tyúkja is talán, aztán közben hat numerát is lenyom egy héten, s nyilván az állam pénzéből; átlátunk ám a szitán.

Holott az igazság ezzel szemben az, hogy Calian képviselő tényleg minimum hat numerát nyom le egy héten, ráadásul az állam pénzén, de hát mit tegyünk, ha egyszer nem a műtrágya-felhasználás vagy a kohóipar szabályozásán fáradozik indítványaiban.

Arról viszont még sohasem olvastunk hivatalosan, hogy a mi képviselőink szálltak volna alá a helyi örömtanyák világába, holott a prostituáltakról nálunk is születtek indítványok, melyekből vaskos törvények lettek. Ennek legkiválóbb példái a türelmi zónák, amelyek legfőbb jellemzője, hogy egyszerűen nincsenek, mert a törvény betarthatatlan, életszerűtlen. E pillanatban az országban a legtöbb önkormányzat ki sem jelölt türelmi zónát, azaz Magyarország mulasztásos törvénysértésben áll önmagával szemben, viszont roppantul erkölcsös.

Miközben a témával foglalkozó riportkönyvek, dokumentumfilmek, s a rendőrök civilként elejtett történetei szerint képviselőink vannak annyira kemény legények, mint román kollegáik, hatástanulmányozzák ők nem csupán a számlacsalások és áfa-visszatérítések műveletét, de a honi Nana klubok működését is, miként a honi klérus se marad el sokkal a romániai ortodox egyház állományától, amit onnét is tudni, hogy ők tiltakoznak leghevesebben a prostitúció legalizálása ellen. Holott nyilvánvaló, hogy az idők végezetéig nem gyakorolható semmiféle képmutatás, mármint ugyannak a képnek a mutatása, újaknak kell helyet adni, ennyiben mindig is változott a világ. Lám, még a Vatikánban is, ahol már a cölibátus megszüntetésén kénytelenek gondolkodni, mert immár mindennaposak az egyházi botrányok, Isten szolgái nem bírnak magukkal, a Vatikán hivatalos ördögűzője most már szakmányban űzi ki belőlük az ördögöt, a test ördögét.

Nálunk viszont marad a képmutatás. Jellemző, hogy a szélsőjobboldali napilap azzal támadja a szélsőjobboldali párt elnökét, hogy családos emberként viszonya van a párt egyik képviselőjelöltjével, egy kétgyermekes anyával. És akkor mi van? - kérdezhetnénk, ám ebben nem az az érdekes, hogy igaz-e, amit a napilap állít (nem igaz), hanem, hogy eddig legalább volt az életnek egy területe, amelybe nem tapostak bele, ha volt is anyázás, pofozkodás, aljas rágalomhadjárat és följelentésáradat, ha előfordultak is megfélemlítések és sunyizások, az, hogy valaki félrelép, ki volt hagyva, a magánéletnek legalább ezt a részét békén hagyták, civilnek lehetett maradni. Most a pártelnök ellenfelei titkos levelezést tesznek közzé, ezzel remélve bizonyítani ország-világ, s maga az Úr előtt, hogy miféle bűnben fetrengő népség akar itt a nép nyakára ülni.

Az embernek akaratlanul is eszébe jut bizonyos Aron Zalkind professzor, aki leningrádi ideológusként a párt felkérésére még 1926-ban ekképpen határozta meg a szexuális élet szerepét az emberi közösségekben: „a nemi élet csakis olyan formában engedhető meg, amely elősegíti a kollektivista érzések, az osztályszervezettség, a termelői-alkotói, a harci aktivitás és a megismerés iránti vágy növekedését”.

A hatástanulmányt már nyilván előtte elvégezte.