Oliver Kahn köpni(nyelni) sem tud (Németország - Szerbia 0:1)

Simonyi Balázs
2010. 06. 18.
Azon kevesek közé tartozom, aki bevallja és vállalja, hogy a németeknek szurkol gyerekkora óta. Ciki nem ciki, a latinos foci nem jön be, és aki a grundon vagy teremfocisként nevelkedett, az a rakkolós futballt respektálja. A vébé eddigi legszebb, „legfocisabb” szituációit láthattuk (kapufák, ollózások, apró szép húzások és helyzetek, offenzív játék), mintha egy negyeddöntős, továbbjutós meccs lett volna: feszkó és izgalom, idegek és izmok harca, és drámai események a pályán (gyakorlatilag a két német csatáron, Klosén és Podolskin „múlt” az egész meccs). A nap jelenete: Kahn, a német tévé szakkommentátora - tőle szokatlanul - sokkot kapva tátogott.

Münchenben néztem az összecsapást egy olyan sörözőben, amely előtt egy szerb zászlókkal ékesített autó parkolt, a tulaj benn nagyon csöndben lehetett, nem jöttünk rá, kié a verda. A szerbek, akik mintha a dán válogatott csereszerkójában léptek volna pályára, emberfogásos, gőzhengeres játékkal rukkoltak elő az első félidőben, a németek keresték magukat, Disznóvonszoló (Schweinsteiger) is csak szenvedett. A vébén egyébként eddig feltűnő, hogy Európa mennyire nem dominál, nincsenek meggyőző csapatok, favoritnak az argentinok és a talányos brazilok léptek elő. Tele vagyunk kiugratásos gólokkal, kapuk mögött szétlőtt fotós objektívekkel, és olyan gólokkal, amik a furán szálló Jabulani-labda miatt születnek (kipörögnek a kapusok kezéből).

A Szlovén - USA meccsig a bíráskodásra sem lehetett kifogás (már eleve, ahogy leemelik szertartásosan a labdát a meccs elején, az a misztikum világába emeli a játékot), a mostani meccsen kiosztott döbbenetes mennyiségű lapok többsége jogos volt (Jovanovity túlzott, kusturicás gólöröméért azért sárga járt volna, a kezezésért meg piros), ám nem tudta megfogni a keményen brusztos meccset. Nem csodálkoznék, ha ez a bíró vezette volna anno a portugál-hollandot.


- Hé! Nekifutni meg én fogok, mi?


A taktikai faultok mellett feltűnő volt a szerbek vonzódása a kezezéshez: már a Ghána elleni meccsen is azt gondolhattuk, hogy a strandröplabda válogatottat hozták el Dél-Afrikába. A hencért megítélt büntetőt Podolski kihagyta (egymaga négy gólt is lőhetett volna), Özil és Müller, a két üdvöske sem villogott, a német baloldal kvázi nem létezett. De még Klose véleményes sárga-pirosa után is lényegesen jobban és elkeseredetten nyomtak, mint előtte tizenegy emberrel, a hírhedt szerb védelemnek voltak meleg percei.

A nem értékesített büntető után láthatólag tehetetlenek, zavarodottak és megfáradtak lettek a fritzek, az egyenlítés illúzió maradt, virtuskodó, keveset, de jókor villantó déli szomszédaink pedig két kapufát is lőttek, és időhúzó színészi képességeikről is meggyőződhettünk. Ennek Sallói István (emlékszik bárki egy megmozdulására a magyar válogatottban?) MTV-szakértő örülhetett igazán, hiszen a múltkori stúdióbeszélgetésben kiderült, hogy ő a fiát is a műesésekre, szimulálásra buzdítja. Gratula, Pista.

A szerbek az ausztrálok ellen bebiztosíthatják továbbjutásukat, a németeknek pedig a gólarányra is figyelni kell majd a kemény ghánai fiúk ellen, ha (reményeim szerint) tovább akarnak lépni. Marin és Gomez szerepeltetése továbbra sem érthető, hacsak nem az ifjúsági lapokat olvasó tiniknek akarnak kedvezni. A ZDF-en a meccs végén Béla Réthy kommentátor szomorúan, Löv edző pedig kiborulva búcsúzott, bár a tévériportra összeszedte magát. Lehet persze, hogy azért vesztettek a németek, hogy másodikként a könnyebb ágra kerüljenek. Germán fiaim, innen szép nyerni, és akkor a müncheni sörfőzdékben is jobb lesz a forgalom.

Ui.: a verda kerekeit nem szúrták ki, és kromofággal sem öntötték le.