Érettnek lenni
Megyesi Gusztáv
2003. 05. 28. · Hócipő 2003/11
Kérdezem a fiút, aki a gimnáziumból jőve mindig rumot kér a söréhez a kocsmában, hogyan sikerült a magyar írásbelije. A Gondolatok a könyvtárban-t választotta, mondja, ott van a vers az ember orra előtt, s ha nem olvasta is, valamit csak kisüt belőle. A baj csak az, hogy véletlenül kétszer is úgy írta le a költő nevét, hogy Vörösmarty Vitéz Mihály. Ilyen nincs, mondom. Pontosan harmincnégy évvel ezelőtt, amikor én érettségiztem, már átéltem hasonlót, csak szóbelin. A barátom, aki szintén rumot rendelt a sörhöz tanítás után, meg néha előtte is, a magyar szóbelin szintén a Gondolatok....-ba kapott bele. Na, mit húztál? - nézett rá az egész vizsgabizottság, a barátom nem sokat habozott, a szemük közé vágta: - Vörösmarty Vitéz Mihályt! - A rum és a sör mellett egyedül Csokonait ismerte. - A viszonlátásra! - mondták neki azonnal, mehetett pótérettségire.
Ez a fiú viszont nem tudja még, hogyan értékelik a dolgozatát. Feltehetően nem lesz gond, a Vitéz jelzőt akár a kreativitás, az elemző- és szintetizálóképesség egészen eredeti megnyilvánulásának is felfoghatja a bizottság, erre most nagy hangsúlyt fektetnek, kis lexikális tévedés nehogy már derékba törjön ígéretes pályafutásokat. Ezzel egyébként magam is egyetértek, az írásbelik hetében nagyon untam már nemzedékem kifakadásait, hogy milyen könnyű tételek közül lehetett választani, Adytól bármit, de ha esetleg Adytól mégse semmit, akkor ott van egy szabadon választott novella elemzése, és ha a diák a novella szót nem egy "l"-lel írja, már érettnek tekinthető humánvonalon.
Ráadásul a dolgozatok értékelésénél végre-valahára a magyar nyelvre is oda kell figyelniük a tanároknak. Kezembe került az a központi útmutató, amely eligazítást ad a dolgozatok kijavításához, különös tekintettel a magyar nyelv helyes használatára. Nos, súlyos hibának számít, és akár elégtelennel is járhat, ha a diák nincs tisztában a j és az ly használatával, ha suk-süköl, ha összekeveri a helyiséget a helységgel, a ba-be ragot a ban-ben-nel, esetleg olyat ír, hogy az a magyar irodalom, aki, s egyáltalán, a tanároknak kíméletlenül alá kell húzniuk minden szófölösleget, pleonazmust, így nem megy át a vizsgán, aki olyat ír le, hogy élve túléli, elsődleges prioritás, gyors kapkodás, de az a közhely is hibapontot ér, hogy a költő elindult a klasszicizálódás rögös útján.
További hibának számít a szleng és a hivatali nyelv használata. Nem szabad leírni, hogy a költő elbaltázta a költeményt, vagy hogy Ady nagy ívben tesz a nagyurakra, vagy hogy Krúdynál nem úgy működik a dolog, vagy hogy Vörösmarty Vitéz versének fő kérdése, hogy gyerekek, mi a pálya. Miképpen az a mondat is stílustalan, hogy a műben a szereplők aszfaltozási munkálatokat végeznek a tavalyi év keretein belül, ámbár egy ilyen mondat feltűnése a Gondolatok a könyvtárban című verssel kapcsolatban tán még a reveláció erejével is hatna.
A helyes beszéd mindenekelőtt. Ezt csak azért mondom, mert nemrégiben nem kis botrányt kavart az a hír, miszerint a Nemzeti Fejlesztési Terv dokumentumainak magyarról angolra, majd angolról újra magyarra való fordítását a miniszterelnök tolmácsának a cége végezte el, potom százmillió forintért. Ebből a - mondom - magyarra fordított változatból idézek pár mondatot, még a magyar szóbeli vizsgák megkezdése előtt. "Az emberi erőforrások fejlesztése ugyanolyan fontos, mint az infrastruktúra és a változás legfőbb motorja lehet..."..."A belföldi hajózás előnyei a környezetterhelés csökkenése tekintetében tisztán le vannak fektetve a közösségi stratégiában a közlekedés környezetvédelemre gyakorolt hatása Zöld Könyvben..."..."A humántőke fejlesztésére irányuló fejlesztések képesek áthidalni a képzettségbeli hiányosságokat", vagy "A szocialista gazdaságokra jellemzően a rejtett munkanélküliség miatt rengeteg rejtett munkanélkülit alkalmaztak", ami persze egyáltalán nem nevezhető stílustörésnek olyan megállapításhoz képest, mint például: "A két kezelendő összetevő a készségek fejlesztése és az általános oktatás szélesebb spektrumú kérdése, különösen a felnőtt korú lakosság tekintetében."
Hát, ezek se kispályás mondatok, cca százmilláért. Mármost ezt a dolgozatot a Bereczky, Paller és Társai Fordító és Szolgáltató Bt. bocsátotta a lakosság rendelkezésére, a névadók valamennyien diplomás, nagy formátumú emberek a szakmájukban.
A kérdés csak az, ki engedte őket annakidején magyarból szóbelire?