Makró

Uj Péter
2003. 02. 05. · Hócipő 2003/03
„Télen az emberek hiányt szenvedtek, s nem ritkán a túlélésért kellett küzdeniük.”

Hát, hogy őszinte legyek, elragadtak engemet is a szexi makrogazdasági mutatók meg a mindenféle volumenindexek, úszom az árral, sajna, hisz ennyi kis monetáris Napoleont, ennyi apró termetű közgazdasági zsenit nem hordott még a Föld hátán, nem is tudom, mi tart vissza attól, hogy két nemzetközi hírű bankszakember, Eperjes Szamóca és Bencsik András között tapadjak a sáv erős szélére, és kiáltványban tegyek hitet a brutális forint mellett. Már a zsebembe se merek belenyúlni az ötezresekért, mert mi van, ha annyira megerősödött már a forint, hogy megfog és összegyűr?

Ha tehetném, folyton kamatot vágnék, reggelente kijárnék a bankközi piacra, főtt kolbászt reggeliznék mustárral, vásárolnék néhány egynapos betétet. És ha az overnight kamatok napok óta 3,00-3,50 százalék körül stagnálnak, a tomnext piacon viszont külföldi bankok swap ügyleteit 0,7-1,00 százalékon kötöttnék, hát én nem haboznék, húznék a devizaukcióra rögvest.

Nem tudom, hogy a szűkülő kamatsáv vagy az egyre növekvő spekulációs nyomás teszi, de én éppen hogy inflációpárti vagyok. Kérem szépen, én szerelmes vagyok a magas inflációba, imádok sok nullát látni a bankjegyeken, mindig csodálattal tekintettem a családi fiókokban őrzött, gyönyörű, díszes egymillió millpengőkre. Ezen kívül talán csak a költségvetési hiány piszkálja föl bennem a szunnyadó pornószínészt. (Tényleg, azt halottam egy abszolúte Michelle Wild-mentes Hírtv-műsorban, talán éppen Pörzse Sanya szájából, hogy az új, egységes Európában fölértékelődhet a kis nyelvek szerepe. Alig várom a csatlakozást, és már előre vigyorgok, Gene Simmons hogy rá fog erre cseszni.) Egyszerűen eksztázisba esek, ha deficites a büdzsé. Kedvencem a recesszió és a fiskális szigor. Egy kis plüss Bokros Lajossal a párnám alatt tudok elaludni, a forró tőkétől kiráz a hideg. Egyrészről nyilván mert gyűlölöm a magyarságot, mégpedig azért, mert magam is magyar vagyok, és számos visszataszító tulajdonságom van, ami miatt ki nem állhatom fajtámat, tegnap is olyan szarul játszottam edzésen, sorsdöntő pillanatokban hibáztam kétszer (pedig ezen a szinten már nem lehet elkövetni ilyen hibákat, hiszen az ellenfél könyörtelenül kihasználja, a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat, és hiába a meddő mezőnyfölény, ha egyszer a gól a játék savaborsa, mégha a remény is hal meg utoljára), és alig bírok mozogni a térdeim miatt, bármelyik zsidó vagy cigány simán megver egy-egyben. Pláne a négerek.

Meg vagyok csöppet hasonolva. Gyakran az italba menekülök.
Vagy az italhoz.

Meg az asztalijégkorongozásba/hoz. A munkahelyemen bajnokságot szerveztünk. A veretlen Cseszkó Grizlik vezetik a tabellát, legutóbb például simán alázták a Gretzky Kutyája Rocketzt. Hiába fogott ki remek napot a Gretzky cerberusa, Nagy Sándor, hiába vezetett életveszélyes támadásokat két szélen dr. Kende Péter és Szombathy Gyula, hiába vétette észre magát hatalmas, harmadvonalról megeresztett lövésekkel Faludy Gyuri bácsi, a Cseszkó Grizlik centere, Blazsej doki ellenállhatatlan volt, a hátvédpáros, Spejbl és Hurvinek magabiztosan takarított és hatékonyan tudta segíteni a támadásokat. Az 5:1-es Cseszkó-győzelem megérdemelt volt.

Észre sem vettük, hogy időközben tönkrement a magyar acélipar.