Közmunkatábor, Zánka, 2012
Bakács Tibor Settenkedő
2011. 06. 29. · Hócipő 2011/13
Folytatom a múltra vonatkozó megfigyeléseim, hisz 2018-ban újra sötét felleg ült a nemzet lelkére - a zemberek újra és újra visszatérnek! Apákról, fiúkról, s a sikeres spermiumról beszélek, aminek népies megfogalmazását még 2011-ben tiltották be. G.c., ideírom, a zsidók úgyis értik. Igaz, akkorra a teljes társadalmi amnézia alanyi jogon biztosítva volt, tb-támogatással. A magyar nép mindig is híres volt liliomos, bourbonos lelkületéről, semmit nem tanult semmiből. A magyaros jelleget, gondolom, az adta, hogy viszont mindent elfelejtettek, ami velük történt. Mindegy, hogy Rákosi, Kádár, Orbán. Így fordulhatott elő, hogy Gyurcsányt királyi kegyelemmel mégsem akasztották fel, ugyanakkor felismerték benne Orbán ellenfelét. Ma már lehetetlen tudni, hogy melyik felismerés volt a veszélyesebb. Az „orbánisták” ráeszmélése, hogy ez a pöttöm emberke, stoplis cipőben, Isten hatalmának letéteményese, vagy az, hogy ez a Gyurcsány gyerek az egyetlen jó fej baloldalon? Akkoriban a tévéhíradóban a headline-ban már csak katasztrófák, cunamik meg polgárháborúk szerepeltek, gázrobbanás a kis színes.Na, elkalandoztam, amiről szólni szeretnék, 2012-ben történt, Zánkán. Addigra a korábbi KISZ-táborokat átalakították munka- és átnevelő táborokká. A nép csak úgy becézte a rabokat, hogy Hoffmann rózsái. A rab kifejezés talán túlzás, hisz nem voltak bezárva, de ha ledolgozták közmunkában a szükséges négy órát, a többi hússzal nem igazán tudtak mit kezdeni. Negyvennyolcezer forint fizetésükből az asszony mindent elrakott. A hazaút legalább három óra volt vonaton, vissza ugyanennyi, hát már csak ilyen a tér és az idő, mindegy, fölös pénzük nemigen volt. Hiába dolgozott, mondjuk, egy szolnoki férfi Debrecenben, nem tudott kimenni a Loki stadionjába üvölteni, mint állat, inkább a táborban lett alkoholista. A közmunkára rendeltek kétharmada hamar hospitalizálódott, és feleségük helyett inkább az őrszolgálatot adó nyugdíjas rendőrt csókolgatták. Borzalmas idők voltak, mégis elfelejtették. Szijjártó arcán a fényt, amikor bejelentette, hogy hatalmas méretű közmunkákat terveznek! Visszaadják a munka becsületét! Igaz, Hitlert is elfelejtették, pedig még mindig azokon az utakon járnak az unokák.
A táborba a társadalom minden részéből kerültek be lógósak. Az a rózsaszín inges férfi, ott a Garas művész úr mögött, az, aki rágózik, például színész. De van itt orvos, nyugdíjas, rendőr, tűzoltó, pedagógus, diák, filozófus, rokkant, karmester, drogos és cigány. A furcsa az volt, hogy bár beszorították őket ebbe a gettóba, ők mégis csak egymás között érezték jól magukat. Példa rá Stein Gáborék családja, akik körül csupa KDNP-s lakott, mégsem bírták sokáig, maguktól jelentkeztek a táborőrségnél közmunkára. Elviselhetetlen hányinger, kérem. És ha lehetne, maradnánk örökre… kérlelte az apa a büntetésből visszahívott ősz hajú rendőrt, aki addigra önmagán kívül mindenkit utált, így a protekciósokat is, tehát kétszer pofán vágta. Helyes, mert a rabosítást minden korban ki kell érdemelni!
Persze, a legokosabb, ha az ügyészségre bízzuk a dolgot. Majd ők megoldják. Huszonnégy óra alatt sok minden történhet. Azt mesélik nyomozó barátaim, hogy a leghatékonyabb addig fenyegetni a vádlottat, amíg nincs ott az ügyvédje. Elég, ha megzsaroljuk a családjával, gyerekével, vagy becsukjuk egy sötét szobába, dalolni fog, mint a pacsirta. De amint az alkoholista, szőrös zugügyvédek, viseltes cipőjükben, ócska aktatáskáikkal megjelennek, egyszerűen elakad az államgépezet. Nonszensz! Mindegyik zűrös anarchista, hogy rosszabbat ne mondjak. De ezt is megoldották, ügyvédi vizsgát csak az tehetett, aki egy 24 részes valóságshow-ban hetente 3x leszopta a legfőbb ügyész házi törpéjét. Így idővel elnéptelenedett ez a pálya is.
A közmunkaprogramban egy ideig magam is részt vettem. Nem is volt rossz. A Balaton mellé kértem magam, löszfaltámasztónak. Egész nap támasztottuk a falat, és szotyit köpdöstünk magunk elé, amit a sárga csillagosok takarítottak fel. A hangulatunk persze, hogy jó volt, mert az államadósságunk jelentősen csökkent. A szépkorúak is visszaszerezték a becsületüket. Vagy némán elpusztultak a lakásaikban, vagy hősként a munka frontján. Soha nem felejtenek el titeket fiaitok! - állt a köszönet a napraforgók közé vetett hatalmas gigaposztereken az út mentén.
Jó, oké, nem ér a nevem, káposzta a fejem, vagyis becsaptam mindenkit, az egész csak bohóctréfa volt. Hisz ez egy vicces lap nehéz időkre. Nem igaz, hogy a közmunkatáborok voltak, hogy több volt bennük a zsidó, mint kéne, az sem, hogy bárkit letartóztathattak, anélkül hogy telefonálhatott volna az anyjának. De az igaz, hogy ügyvédje csak az Ördögnek van, nem rendes magyar zembernek.