Tudnék annyi pénzt...
Lengyel László
2006. 02. 15. · Hócipő 2006/04
Valamikor ősszel, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megbeszélésre hívta meg magához a négy parlamenti párt elnökét. Nagyon fontos program lehetett, azóta se emlékszik rá senki, nem szép tőlem, én se. Eleve kételkedtek a meghívók, hogy Orbán Viktor, a Fidesz- MPSZ elnöke megjelenik-e, ezért nem is csodálkoztak, hogy a jelzett időpontban nem érkezett meg. Nem is vártak rá, hiszen mindig késik, még ha ő hívott is meg magához. A saját temetéséről is késni fog, no nem többet egy óránál, majd bocsánatot kér, ha akar, a sírnál. Nem akar. De általában, ha ígéri, el se jön. Ez a kedves kiszámíthatatlanság, csibészes pontatlanság - hahaha, milyen tréfás - mindig nagy megbecsülést szerzett nagyhatalmi helyzetben lévő hazánknak és tekintélyes vezetőjének.
Már asztalhoz ültek, és szorgoskodtak, miként fontos és tekintélyes politikusokhoz illik, amikor zajgás és mozgás hallék az ajtó felől, mert imhol jő a jó Fortinbras úr. Fotósok hada térdelt, guggolt előtte, másztak a nyakára, néztek be a válla felett. Akkor még budai hegyvidéki és nem mezőkövesdi frizurája, és pesti, nem záhonyi zakója volt, majdnem úgy nézett ki, mint Orbán Viktor. Végre bejutott. Arcán az ismert ferde mosolya. Az ajtó mellett ülő Kuncze Gábor, a Lét vagy Nemlét Párt elnöke fölállt, kezét nyújtotta. Az uralkodó elnézett, és elsétált mellette - Nemlét -, s az asztal túloldalán ülő Dávid Ibolyához lépett. Dávid Ibolya ültében, keccsel és bájjal nyújtotta neki a kezét. Orbán Viktor fölé hajolt és megcsókolta. Az operatőrök és fotósok zümmögtek-zúgtak: - Megvolt neked? Végre egy örökre eltehető kép, hiszen egy év múlva tán már egyik szereplőt se ismerjük.
Orbán Viktor ezután a rá jellemző derűvel és dinamikával körbejárta az asztalt, mindenkivel kezet rázott, majd visszaért Kuncze Gáborhoz. Kuncze ismét képviseltette magát a Létpárt színeiben, megint a sajnálatosan és szomorúan, de köztudomásúan a vezér fölé magasodott, s nyújtotta a kezét. A bajsza alatt közben így dirmegett-dörmögött: - Nekem nem kell megcsókolnod! Orbán visszahökkent, de feltalálva magát, egy pillanat múlva ezt válaszolta: - Tudnék annyi pénzt, amennyiért megtenném.
Vajon neked is ez jutott volna eszedbe, nyájas olvasó? Lehet. Én, aki nem mondhatom a "szép vezéri párt" tagjának magamat, az illendőséget még csak tanulom, nekem a pénz és a negéd e társítása szinte ismeretlen. Ki kellene találnom az annyi pénzt. Mennyi az annyi? Miért pénz? Miért kézcsók? Mire gondolhatott a vezér? Emlékszem, mit írt erről Karinthy Frigyes: "Amit javall s kigondol / Az emberek javára / Sok fontos újításban / Teremtő képzelettel / Mert ez lesz a legelső / Minisztérium helyett / Egy új misztériuma / A képzelet-ügyeknek / (Office Fantasiarum) / Mely rögtön kiegészül / Kisérő muzsikával / Mit a Fülügyminiszter / Szolgáltat a hazának / Ha a pénzügyminiszter / Az adókat behajtja / Csengő-bongó rímekből / És sok szívdobbanásban / Mit lelki gazdagság és / Érdem szerint fizet be / Az érzelmek piacán / Kiváltságos szerencsés / Hogy a fölöslegéből / Táplálni is lehessen / A lelki nyomorékot / A szépművelődésnek / Tanköteles világát / A közlekedésüggyel / Teljes harmóniában / Közlekedvén a tiszta / Belátás és megértés / Virágos országútján..." Tudnék annyi pénzt...
Így lesz bizonnyal, amikor az Őfelsége Körüli Minisztérium (ŐKM) előterjesztésére a Körök és Rendek (KR) egyöntetű éljenzése közepette körvonalazódik, mennyire gondolt Őfelsége. A társadalombiztosítási járulék leengedése utáni hiányzó 1200 milliárdra, melynek minden forintját a május valamely varázsujjú hajnalán átnyújtja a hálás Európa, hogy végre Csodaországot, bájos Hungáriánkat befogadhatta, és ékköveként viselhette, vagy amit a Munka-központú Ország nemes polgárai napi huszonöt óra megfeszített munka eredményeként halmoznak Fortinbras urunk lába elé? Tudnék annyi pénzt...
Szerencsére minden másként lesz. Eddig féltem, de most... Örök virágzás következik négyévnyi rosszullét után. Mindenkinek kifizetik a gázszámláját, a gyógyszereit, jön a tizennegyedik, majd tizenötödik havi nyugdíj. "Mindenkinek egy verset / Be kell naponta vinni / Az álomhivatalba / Ahol majd ellenőrzik / Fiúk leányok álmát / S a Hogylétellenőrző / Hivatalnak beküldik / Ott mérleget csinálnak / S akárki kérdi tőled / Meleg részvéttel "hogy van?" / Egy telefonhívásra / Kapsz részletes jelentést..." Kezet csókolnak neked és nekem. Lehetnék szomorú apa a színpadon, akivel beszélget. Lehetnék kizsákmányolt, meggyötört budapesti lakos, akit tizenhat éve tesznek tönkre. Tudnék annyi pénzt...
A héten felhívott, és én beleordítottam a kérdésemet, de nem válaszolt rá, hanem valami egészen másról beszélt. Téged is felhívott? Veled is másról beszélt? Nincs semmi baj. Igaz, négy évvel ezelőtt is telefonált, de aztán négy évig nem ért rá velem beszélni, biztos más dolga volt, talán a pénzen gondolkodott. Akkor jó sorsunkról, most rossz sorsunkról tájékoztat. Én csak attól tartok, hogy egyszer ellenséges hatalmak megirigylik helyzetünket, szeretnék uralkodónkat az ő uralkodójuknak, s ránk törnek nagy merészen. "Az átkos és veszélyes / Rút Józanész nevében / De mi akkor se félünk / Mert akkorára lesz már / Hatalmunk védekezni / Hadügyminiszterünknek / Politikája mellett / Ki közben óriási / Erődítményt szerelt fel / Végiglen a határon / Egy mérhetetlen sorban / Légváraink merednek / Felhőbefúrt toronnyal / Miken gránát ki nem fog / Se gáz, se más erőszak / Legfeljebb egy kaján és / Hitetlen és gúnyos szó / Vagy görbe pillantása a Disznófejű Nagyúrnak..." Szerencsére a Rút Józanész idegen nyelven karattyol, nem érti senki. De még az is elképzelhető, hogy Rút Józanész kiszámolta, mennyire gondolt a vezér. Ezek az európaiak sok mindenre képesek. Tudnék annyi pénzt... Ki adja meg neki?