Bankelvtársak

Trunkó Barnabás
2011. 09. 07. · Hócipő 2011/18
Hivatalos helyen cáfolták, hogy a miniszterelnök úr örökbe kívánná fogadni a Bankárképző frissen végzett évfolyamát.

Az örökbefogadáshoz szükséges minimális korkülönbség meg is lenne, de a fő akadály az, hogy a kormányfő nem nagyon kedveli a bankárokat.

Sokan vagyunk így, bár ezt zömében magánügyként kezeljük.

A bankárokat egyébként nem kell szeretni, már akkor sem kedvelték őket, amikor a középkori Velencében felállították apró pénzváltó asztalkáikat (banco); erről bővebbet Shakespeare-nél!

Válság idején különösen nem szeretjük a bankárokat, mert majd’ minden válság egy-egy bank bedőlésével kezdődik. Ez persze azt is jelzi, hogy a bankok elég fontos tényezői a gazdaságnak, hiszen ha egy vegyi kombinát vagy egy műkörömszalon dől be, akkor maximum egy ideig drágábban jutunk mélymosó hatású, fékezett habzású mosóporhoz, vagy odahaza reszelgetjük a körmeinket, de ha egy bank megy tönkre, akkor - nagy valószínűséggel - a vegyigyár, meg a műkörmös is becsődöl, tehát mindannyian szívunk!

Ha válság idején bűnbakot keresünk, akkor általában kettő is akad! A másik: a bankár.

Ráadásul egy ilyen bankár a legnagyobb világválság idején próbál megdugni egy szerecsen szobaasszonyt, sőt később kiderül, hogy magyar leányzót is inzultált.

Így aztán nem csoda, hogy sokan a devizahitelesek kálváriájáért is a bankembereket tartják felelősnek. Természetesen a hazaiakat, mert a szerencsétlen svájci bankárok tényleg mindent elkövetnek, hogy elkúrják a frankjuk árfolyamát, de ez sajnos nem megy!

A miniszterelnök úr főleg a jegybankelnök bankárokat nem szíveli. A nagytermészetű IMFdandyt már régen kipaterolta, (csak nehogy hamarosan az Élysée-palotából üzenjen vissza), de a hazai jegybankelnökkel sehogy sem boldogul. Pedig Simor nem akarta megmenteni a devizahiteleseket, legalábbis állítólag ezt mondta 2008 áprilisában April Foley amerikai nagykövetnek, ha jól emlékszem: egy ingyenebéden. Az újkori történetírás leghitelesebbnek tartott forrásából, a WikiLaeksből talán egyszer majd azt is megtudjuk, hogy a devizahitel-válság fő oka maga a jegybankelnök volt, aki hosszú ideig indokolatlanul magasan tartotta a jegybanki alapkamatot. Igaz, hogy ez egy előző bankelnök volt, de abból is kétféle van: a rossz bankelnök, meg a Mi bankelnökünk.

Szóval: a bankárokra mostanában rájár a rúd, a szülők már nem a zsákos emberrel, hanem a bankárral fenyegetik csemetéiket. Nyilván akad majd olyan karikaturista, aki vizuálisan is megjeleníti a „bankárt”: cilindert rajzol neki, meg nagy pocakot, a szájába szivart, sőt a buzgóbbak egyéb motívumokkal is kiegészítik a rajzokat.

A milliárdos, offshoros bankelvtársak pedig jobb, ha felkészülnek egy újabb adag válságadóra. Ne feledjük, Jézusnak is csak egyetlen tettleges megnyilvánulása volt: amikor kiűzte a pénzváltókat a templomból.