Ki vannak paterolva
Megyesi Gusztáv
2011. 11. 30. · Hócipő 2011/24
„Nem állja meg a helyét az a kijelentés, hogy Magyarország az IMF ellen hangolja a gazdaságpolitikát.” Ez a mondat Kósa Lajosnak, a kormányzó párt alelnökének a száját hagyta el múlt hét közepén, s csak azért érdekes, mert részben hosszú idő után ez volt az első olyan Kósa-bejelentés, amit nem követett komoly árfolyam- mozgás a forint sérelmére, másrészt pár nappal előtte Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, a kormányfő jobbkeze azt mondta a parlamentben, hogy „nem az IMF-re, hanem az IMF ellen hangoljuk a gazdaságpolitikát”.Már több ízben jeleztem, s nagy valószínűséggel még fogom is, hogy az idő tényleg felgyorsult, s erősen lecsökkent a különféle politikusi kijelentések felezési ideje, azaz ha a kormányerők a hét elején valamit bejelentenek, nagy valószínűséggel a hét vége felé még egyszer bejelentik ugyanazt, csak ellenkező előjellel. Nem volt ez mindig így. Bizonyos Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió pártvezére a hatvanas évek elején kijelentette, hogy országa gazdaságilag utolérte a Nyugatot, életszínvonalban pedig a hatvanas évek végére meg is fogja előzni. Ez jó bejelentés volt. A dolgozó hazament, s elgondolkozott azon, hogy milyen jó lesz neki nyolc-tíz év múlva, és másnap frissen, vidáman ébredt. Az már más kérdés, hogy aztán nyolc év múltán kiderült: az ígéretből semmi se lett; ezt nagyjából ki lehetett bírni.
Az már viszont a szabad Magyarország produktuma, hogy a politikus bejelent valamit, majd párttársa, időben és térben nem is olyan messze tőle, cáfolja a szavait. Ami persze alapeset, az élet, hála az égnek, ennél azért árnyaltabb. A fejlettebb változat az, amikor ugyanaz a személy állítja az előző napi kijelentésének az ellenkezőjét; erre gyakorlatilag Orbán Viktor összes ki- és bejelentését fölhozhatnánk példaként. Van aztán ennek egy speciális esete is. „Magyarország az IMF markába került.” „Önök először letagadták, hogy válság van, utána azt mondták, hogy minket nem érint a válság… Aztán félrekezelték a válságot, és most itt leng felettünk Damoklész kardjaként az államcsőd réme.” „A növekedés nem azonos újabb megszorításokkal, és nem azonos az adóemeléssel, és nem azonos pár kommunikációs panellel sem.” „A parlamenti többség nem azonos politikai korrupcióval megvett, álellenzéki és álfüggetlen képviselők kormányhivatalba ültetésével” - idézem Kácsor Zsolt kollega gyűjtéséből Semjén Zsolt szavait, melyek azonban érthetetlen okokból kifolyólag nem a múlt heti parlamenti ülésen születtek kereszténydemokrata lelkifurdalástól és igazságkereséstől vezérelve, hanem még a Gyurcsánykormány idején. Mint ahogyan Navracsics Tibor jelenlegi miniszter is a kormány katasztrofális politikájának tudja be a 300 forint fölötti forintot és a benzinárakat, ám kizárólag a Gyurcsány-kormány időszakára vonatkozóan. Erősen prognosztizálható, hogy a Fidesz-kormány kommunikációja tovább finomodik, s ahogyan egyre inkább merülünk a válságba, úgy rövidül a felezési idő is, azaz elő fog állni az a helyzet, amikor Orbán, Semjén, Kósa, Matolcsy és a többiek egyszerre, ugyanabban a pillanatban fogják mondani, hogy szabadságharc folyik az IMF ellen, illetve hogy semmilyen harc nem folyik az IMF ellen. Minthogy az a korábbi politika, miszerint mást mondunk a külföldnek, mint amit itthon mondunk az embereknek, nagyon is bevált, hiszen végül is a népszerűség azt az egy-másfél miliió embert nem számolva semmit sem csökkent, a kommunikáció sűrítése valóságos áttörést hozhat, az a megoldás, amikor ugyanaz a miniszterelnök ugyanazon pillanatban nemcsak bejelent, de egyszersmind cáfolja is önmagát, nemcsak a magyarság, de a dialektika diadala is lesz.
Bár mindez egy darabig még szokatlan lesz a hívőknek is. Azt ugyanis, hogy szabadságharc van, könnyű appercipiálni. Hála az elmúlt másfél évnek. „Az IMF nekünk nem főnökünk” - mondta Matolcsy miniszter 2010 májusában. „Magyarország pénzügyi, függetlenségi, gazdasági szabadságharcot folytat, amelynek első lépése az IMF kipaterolása volt, a második a Széll Kálmán Terv, amellyel az ország méltósága állhat helyre a világban” - mondta ugyanő idén májusban. „Az IMFhez való visszatérés egyértelműen a gyengeség jele volna” - mondta megintcsak Matolcsy idén októberben. „A külföldön leírt magyar gazdaság és Magyarország felemelte a fejét. Nem hagytuk, hogy IMF-hátszéllel folytatódjon a megszorítások külpolitikája” - mondta a miniszterelnök még júliusban. „Nincs arra szükség, hogy a kormány készenléti hitelmegállapodást kössön a Nemzetközi Valutaalappal” - jelentette be két héttel ezelőtt a kormányfő szóvivője. „Ha az IMF visszajön, én el” - mondta Orbán Viktor nem sokkal előtte zárt körben.
Aki soha egyetlen betű hírt se olvas, az is tudja ebből, hogy Magyarország jelenleg készenléti hitelmegállapodásról tárgyal az IMF-fel, és Orbán Viktor marad. Ami több problémát is fölvet. Már legelőbb is ez a szabadságharc. Mert az még rendben volna, hogy a szabadságharc során legyőzött, sőt kipaterolt ellenséggel a tárgyalóasztalnál ülnek tábornokaink; nyilván a részünkre fizetendő hadisarcról tárgyalván, de az már hogyan veszi ki magát, hogy mindeközben a megszállókkal együtt csatolják le karóránkat az utcán; hacsak nem a kommunisták keze van megint a dologban.