Mégse, Mégis

Andrassew Iván
2011. 12. 14. · Hócipő 2011/25
Sosem gondoltam, hogy ilyen közel kerülök egyszer a magyar történelem szívcsakrájához. Hogy érzem a dobbanást. Ha nem is én, de az egyik rokonom állítólag szinte karnyújtásnyira volt Orbán Viktortól a petőficenzúrás ünnepi műsoron! Lesz mit mesélni ötven év múlva is, amikor a fülkeforradalom legendaárja elmossa március tizenötödikét és október huszonharmadikát is. (Ja, azt már lassan elmosogatja, a komcsi Nagy Imrével együtt.) Az volt az a nap, amitől kezdve biztosan lehetett tudni, hogy mi épül. Először is, ugye, aki bértömeggazdálkodást folytat a néppel már a nemzeti ünnepen is, kölyköket bértapsoltat, az nagyon beszorult. Kínjában már Petőfit is meghúzatja, hátha a buta közönségből némelyek értik a verset, hogy mi van a sajtószabadsággal, és valaki fölnyerít a tömegből. Arra gondoltam: mi lesz jövőre? Egy statisztára egy titkosrendőr? Hogy érezheti magát jól így egy diktátor?

Ja, neki nem az a dolga, hogy jól érezze magát. Hanem, hogy megvédje a hazát. Brüsszeltől, Moszkvától. (Fölkészül Peking és Rijád, mert nem hajlandók bóvli állampapírt venni.) A fülkeforradalom átment világszabadságharcba. Nemcsak a szívcsakra van ám Magyarországon, hanem a Föld forgócsontja is! Rajtunk fordul a világ.

De jó lenne ehhez egy kis Petőfi! Csak az a hülye meghalt, mielőtt megírta volna, hogy a magyarok mindig is. Milyen szép hőskölteményt lehetett volna kanyarítani a kobakos szittyákról, akik agysebészettel kápráztatták a népeket! Mendegéltek keletről nyugatra, ha ideges emberre ráleltek, azt putty megcsapták fokoskával, oszt már meg is gyógyult. Legalábbis nem idegeskedett, az biztos.

Valahogy bele kellene nyomni a történetbe azt a bámulatos igazságot, ami Pörzse Sándor Csillagösvényen című sorozatában van: a magyarok nem fosztogatni jártak a kalandozós időkben, hanem hírét vették, hogy valami kolostorban őrzik Attila húszezer éves koronáját, oszt azért mentek. És akkor mindenki értené, hogy a Fülkeforradalom és Világszabadságharc micsoda múltra épül. Meg lehetne említeni a 35 ezer éves rovásírást a boszniai piramisban, meg a nyolcezer éveset egy fadarabon. Hol vannak ettől a primitív kínaiak, a sötét egyiptomiak, a nyikhaj görögök, pláne a köcsög zsidók?

Ötven év, és ezt mind általános első osztályában az első napon tanítják majd a világ minden iskolájában, Orbán Viktor rovásírásos nevének helyes botba vésési technikájával világegyetemben. Csak ez biztos 2011. március 15. óta.

Én meg a millán voltam, persze, épelméjű emberek között, és húsz év óta először éreztem, hogy talán mégse. Talán mégis.