Itt volt május elseje
Megyesi Gusztáv
2012. 01. 11. · Hócipő 2012/02
Még az időjárás is kegyeibe fogadta a mintegy négyszázezer lelkes felvonulót, akik derűs, napsütéses időben gyülekeztek a Hősök terén, első ízben azóta, hogy pártunk és kormányunk feje bejelentette, hogy a magyar nép hamarosan kénytelen lesz meghajolni, de nem az érvek, hanem az erő súlya alatt.„A tribünön két felirat volt: »Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar nép vezető ereje!«, »Éljen a béke, a békéért harcoló népek harci szövetsége!«”. Az ATV helyszíni tudósításban jelentette, hogy „Budai Gyulát fölismerik. Egy újságírónak nyilatkozik: ha a külföld meghallgatta az Operaház előtt hangoskodó pár ezer ember hangját, akkor az ő hangjukat is meg kell hallgatnia - mondja. Ezt követően egy fehér ruhás hölgy azt kérte, hogy hadd készüljön egy közös fotó. A hölgy átkarolta Budai Gyula vállát, Budai Gyula a hölgy derekát, és elkészülhetett a hőn áhított fénykép.”
Az idei felvonulásnak külön jelentőséget adott, hogy Orbán Viktor meghívására a dísztribünön megjelentek az Európai Unió vezetői s mindazon EU-képviselők, akik az itthoni liberális ellenforradalmárok sugallatára hamis képet alkottak hazánkról, így most személyesen tapasztalhatják meg a valóságot.
„Munkások, elvtársak! - mondta Kádár János. - Szemtől szembe a dühöngő ellenforradalommal, nekünk, kommunistáknak kellett döntenünk, tűrjük-e tovább, hogy elrabolják nemzeti függetlenségünket és tűzfészekké változtassák hazánkat, vagy minden elképzelhető erővel szálljunk szembe az árulással, és semmisítsük meg az ellenforradalmat.” - Úgy van - kiáltotta kórusban Kerényi Imre, aki már Kádár János alatt is tüntetett a hatalom mellett.
Már a menet indulásakor feltűnt az európai vendégeknek, hogy a felvonulók pártunk és kormányunk felhívására a legszebb ünnepi ruhájukban jelentek meg. Barroso elnök, egykori szado-mazokommunista elégedetten állapította meg, hogy a friss, pattogó zenére elinduló menet élén a nemzetközi munkásmozgalom olyan régi harcosai haladnak, mint Stefka István vagy a Bencsik fivérek, s amikor Van Rompuy, az EU Tanács elnöke és Neelie Kroes bizottsági alelnök megpillantották Széles Gábort és Bayer Zsoltot, pirulva ismerték be, hogy Magyarországon szó sincsen az egykori kommunisták üldözéséről, sőt a nyolcvanas évek pártlapszerkesztői, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság meg a Munkásőrség kiváló tollú propagandistái lettek az új keresztény Magyarország legaktívabb hangadói, Széles milliárdos pedig az első olyan kommunista nagytőkés, aki világszerte híressé tette a magyar buszokat, gyárából ma is százával gördülnek le a futószalagról a nemzeti Ikarusok, sok ezer magyarnak adva munkát ezzel.
„Mi, kommunisták, döntöttünk - mondotta Kádár elvtárs a Hősök terén. - Itt vannak külföldi vendégeink, nézzék meg a párt és a kormány embereit és a tőlünk elszakadt tömegeket, amelynek százezrei itt állnak e téren! (Taps, éljenzés.)”
„Akinek kétségei vannak - folytatta a gondolatsort pártunk és kormányunk vezére Brüsszelben -, kérem, jöjjenek Magyarországra, ismerjenek meg minket, ismerjék meg a magyar népet!” Az uniós vendégek maguk is csatlakoztak a felvonulókhoz, s érdeklődve figyelték a színes, néhol ábrákkal tarkított transzparenseket, amelyekről a következő feliratok hirdették országnak-világnak, hogy a magyar nép milyen főbb értékek mellett kíván kiállni pártunk és kormányunk mellett:
Kádár elvtárs meg is jegyezte: „Mindenki, aki csak egy kicsit is tárgyilagosan nézi népgazdaságunk fejlődését, megállapíthatja, hogy a népgazdaság helyreállítása a vártnál nagyobb ütemben folyik. Magyarország ellenségei mérgesen köpködik rádióban és sajtóban, hogy nálunk szörnyű terror, véres bosszúhadjárat, tömeges internálás van. Persze ők is nagyon jól tudják, hogy mindez hazugság. Kiabálnak, mert nagyon féltik ellenforradalmi kádereiket. Önök, kedves elvtársak, nagyon jól tudják, népünk joggal kifogásolja éppen azt, hogy nem eléggé büntettük meg a bűnösöket. (Úgy van! Taps.)
Egy makói asszony elmondta Barrosónak, hogy mindannyiszor, amikor éhes, elolvas egy leleplező cikket Cohn-Benditről, és attól mindjárt jóllakik. Két derecskei asszony fáklyával a kezében arról beszélt Schulz frakcióvezetőnek, hogy amikor legutóbb lebuzizták az IMF-et a Hír tv-ben, náluk hirtelen 24 fok meleg lett az addig fűtetlen szobában. Amikor egy csepregi munkanélküli férfi meghallotta, hogy Clinton asszony is baloldali, a számláján lévő 680 forint hirtelen megszázszorozódott. Egy csepeli asszony szemlesütve mesélte, hogy a Vas- és Fémmű alatt sem élt ennyire jól, amióta például harminc áldó imát mondott el Orbán Viktorért, a frizsidere teli van homárral, szarvasgombával és több hétre elegendő finomságokkal, reggelenként pedig a legújabb párizsi divat szerint készült ruhákat, kalapokat talál a szekrényében.
„Fel, elvtársak, az új munkára, az új harcra, új feladatokra, és győzni fog igaz ügyünk! - fejezte be beszédét Kádár János. - Éljen a népek barátsága és a béke! Éljen a világ dolgozóinak nagy ünnepe! (Lelkes taps.)” - Majd ezzel véget is ért a nagy sikerű felvonulás, amely idén egyébként január 21-re, éppen a nagy tanító, Lenin halálának 88. évfordulójára esett, némiképpen előrevetítve a jövőt, amennyiben a 88-as szám Magyarországon szemmel láthatóan egyre erősebb szimbolikával bír.