Il Capitano

Trunkó Barnabás
2012. 01. 11. · Hócipő 2012/02
A közösségi oldalak kommentelői egyöntetűen úgy tartják, hogy Francesco Schettino egy szar alak. Ő a vezénylő kapitánya annak a hajónak, amelyik a toszkán partok mellett zátonyra futott, megfeneklett és süllyed.

A Lloyd’s List nyilvántartásai szerint az ilyen tragédia nem példa nélküli a hajózás történetében, ez a havária azért rendkívüli, mert a kapitány az elsők között hagyta el a süllyedő hajót, majd a partra érve taxit hívott, hogy vigye őt minél messzebbre a baleset színhelyétől. Látni sem bírta a hajóroncsot, és a magára hagyott szerencsétlen utasokat. Francescót a hajóstársaság legfőbb grémiuma másfél éve léptette elő kapitánnyá, a hajónapló szerint: vitathatatlan, kétharmados többséggel.

Francesco már akkor hangsúlyozta, hogy rémes állapotban vette át a hajót, az előző kapitányok lopták a WC-papírt a klozetből, belepisiltek a fedélzeti medencébe, és folyton csak a hajókorlátokat fényesítették. Az új kapitány ezeket a korlátokat nyomban lebontotta, a tiltakozókat kötélen húzatta át a hajógerinc alatt.

A hajóstársadalom rögtön jelezte a rosszallását, de Francesco beintett nekik: egy anyahajóról, vagy a tengeri flotta zászlóshajójáról ne dumáljanak bele az ő szuverén parancsnoklásába! Gyakran kiállt a hajó orrába, és azt kiabálta a hangosanbeszélőbe, hogy: „Jaj de gyorsan hasítjuk a habokat!” A gépházból többen figyelmeztették, hogy még mozdulatlanul állnak a kikötőben, de ezeket a kapitány kirúgta, és helyükre újakat nevezett ki kilenc évre.

A környező hajóegységek értetlenül tapasztalták, hogy a fedélzeten elszabadultak a hajóágyúk, holott a regiszter szerint ez egy fegyvertelen kereskedelmi hajó. A kapitány megbízható szakértőkkel vette körül magát, talán érdemes megemlíteni, hogy a tragédia előtti pillanatokban az óceánjárót egy hajópincér navigálta, akit Francesco kezdettől fogva a jobbkezének tartott.

A parti őrség többször felszólította, hogy rossz útvonalat követ, de visszaüzent, hogy ő nem egy Auróra! Így aztán nem csoda, hogy tiszta ideg lett, amikor a hajó ráfutott a sziklazátonyra, amit a spekulánsok helyezhettek el a part mentén. Egyébként is tele volt a töke azzal, hogy immár egy felhasított fenekű ladikot kell kormányoznia, ezért leintette az első mentőcsónakot; oszt’ jó napot! (Cosi buon giorno!)

A kimentett, és az utak mellett otthagyott hajótöröttek vissza akarták kergetni a kapitányt a süllyedő hajóra, hogy csinálja csak végig az egészet! De a hajóstársaság nyilván úgy dönt majd, hogy ez a kapitány soha többé ne térjen vissza a parancsnoki hídra, legyen az lomha tengerjáró hajó, vagy akár egy gyorsnaszád. Esetleg majd csinálnak neki egy helyet a világítótoronyban, ahol talán villoghat még egy kicsit.