Schmitt Pál ártatlan!
Para-Kovács Imre
2012. 02. 08. · Hócipő 2012/03
Mielőtt rátérnék a fékezhetetlen agyvelejű köztársasági elnökre, eleget teszek kötelességemnek, és beszámolok önöknek a Nótasztár alakulásáról, hol is máshol? a Nóta Tévében.Magam is lenyűgözve állok a jelenség előtt, mert ugyan - visszakereshetően - az én ötletem volt néhány éve egy 7/24-es nótatévé létrehozása, azonban a megvalósítás minősége még így is lenyűgözött. A Nóta TV egyszerűen tökéletes, mind műsorstruktúrájában, mind tartalmában folyamatosan a csúcsra jár, és lesz ez még ígyebbül is, nincs kétségem, a magyar találékonyság nem ismer határokat, lásd még: álmok álmodói, világraszóló magyarok. Schmitt Pál ártatlan!
A Nóta TV egyik saját gyártású műsora a Nótasztár, ahol klasszikus megasztáros keretek között vetélkedik a hazai nótaéneklés színe-java, és szórakoztató értékében semmivel sem marad le a frencsájz többi eleme mögött, van produkció, van zsűri, van műsorvezető, ráadásul a zsűriben igazi nótaszakértők kaptak helyet, amitől az egész kap egy rettenetes spétet, és átfordul a műsor érdekesbe, sőt már-már lenyűgözőbe, mi legalábbis dermedten ültünk a képernyő előtt, csak egymásra néztünk néha: te is látod?!, te is látod?! - kérdezgettük egymástól elhűlve, de végignéztük, és mi más lehet a cél.
Próbálok óvatosan fogalmazni, mert minden cinizmusom ellenére tényleg lekötött a Nóta TV vetélkedője, beleláthattam a működő hatvanas évekbe, legalábbis, ami a technikai megvalósítást, öltözködést és beszédmódot illeti, tanulmányozhattam egy szubkultúrát, ami köszöni szépen, jól van, lehet itt globalizáció, cunami, demokratikus deficit vagy szovjet iga, a magyar nóta virul, mint a tök, ha eljön az ideje, és nem törődik semmivel. Nem számít, hogy utáljuk-e a műfajt (utáljuk), van abban valami heroikus, ahogy emberek úgy tesznek, mintha fontos lenne egy borzalmas és giccses műdal ritmizálása, mert az ő életüknek legalább van valami értelme, ha már ez az opció nem volt eredetileg belekódolva az evolúcióba. Az élet értelmetlen, de a magyar nóta kedvelői nem tűrhetik ezt, és rendet raknak a káoszban, miközben csatlakoznak hozzájuk az újabb és újabb nemzedékekből is a kalandkereső és nonkonform fiatalok. Tisztelet.
Schmitt Pál ártatlan!
Mennyivel jobb ez, mint maffiózófeleségnek lenni, mint azt megtudhattam a TLC tematikus sorozatából, ami csak és kizárólag maffiózófeleségeket mutat be. Ha választhatnék, hogy a lányom nótaénekes vagy maffiózófeleség legyen, habozás nélkül az előbbit választanám, mert a maffiózók mindig börtönben vannak, míg a nóta szabadon szárnyal, mint a madár, esetleg illatozik, mint a rozmaring. Szegényes, üres és totálisan értelmetlen élete van egy ilyen feleségnek, napjaik peregnek, mint a homok, és csak arra hajtanak, hogy túl legyenek mindenen, miközben azt hiszik, hogy élnek. Nem élet ez. Hiába a hatezer dolláros bundák, hiába az egész Staten Island, hiába a barátság, gyerekek, vacsorák és bulik, én ennél szánalmasabb sorsokat még nem láttam, pedig Miskolcon nőttem fel, ahol recept nélkül adják a mélabút, mondhatnám szériatartozék.
Schmitt Pál ártatlan!
Most, hogy előkészítettem a terepet vidám nótaénekesekkel és szomorú maffiózófeleségekkel, rátérhetek végre a köztársasági elnökre, aki végre tényleg leképezi az egész magyarságot, megtestesíti mindazt, amit magunkról nem mertünk eddig elmondani senkinek, tehát most szerényen elbábozzuk - íme, ilyenek vagyunk, mint az elnökünk, és ugyan nem vagyunk rá büszkék, esetleg a későbbiekben majd változni is hajlandóak vagyunk, a mostani helyzet ez, a költő szavaival: mindannyiunkban lakik egy kis Schmitt Pál, kiben kisebb, kiben nagyobb.
Egy nagyszerű sportoló, aki nem elégedett meg ezzel, mert - sajnos és szégyenletes - ebből megélni nem lehetett, ezért a kommunisták diplomatája lett, majd lopott egy doktorit (csak egy kicsit), aztán felajánlkozott a politikai erőknek, hogy a Fideszben találjon otthonra, ahol már oly sokan. Égette magát nagygyűléseken, égette magát vállalhatatlan helyesírásával, miközben a magyar nyelv védelmezéséről makogott, égette magát szolgalelkűségével, amikor elnökhöz méltatlanul mindent aláírt, amit elé tettek (így lehetett valahogy azzal a kisdoktorival is), majd duzzogva bezárkózott a hazugságok labirintusába, és ott is fog elpihenni, láthatatlanná válni, miután vállalhatatlan lett sajátjai előtt is.
Schmitt Pál ártatlan, most pedig elvonul, hogy élvezze megérdemelt magányát, de nem megy kolostorba, nem vállalja a felelősséget, a pénze megmarad, és szerencsére nincs abban a morális állapotban, hogy lelkiismeretét túlságosan megterhelje annak felfogása, milyen óriási kárt okozott működésével.
A süllyesztőbe megy, de ott meleg van, pénz és kellemes otthon, nehogy már következményei legyenek ebben az országban bárminek.
Itt szerencsére nem lehet bukni, mindenki puhára esik, még Biszku Béla is kitölti szolgálati idejét, és azzal a téves tudattal hajtja majd le fejét, hogy mindent csak a nép érdekében tett. Senki sem szembesül aljasságaival, gyöngeségeivel és bűneivel, mindenki elken mindent, és az erre hivatott seggnyalók szorgalmasan képezik azt a biodíszletet, ami segít nekik elhitetni, hogy jól van ez így.
Magam részéről abban gyönyörködtem leginkább, amikor egy retardjobbos médiamunkás képes volt Schmitt Pált Esterházy Péterhez hasonlítani, miszerint mindketten használtak idegen szövegeket, csak a liberális, komcsi és egyéb megmondóemberek utóbbinál vendégszövegnek nevezték ezt, míg a drága elnöknél lopásnak.
Egyetlen reményünk a nemrég felfedezett élhető bolygó 22 fényévnyire. Kár, hogy túl nagy, és minden bizonnyal nehezek leszünk, de én az első járatra rendelek jegyet.