A versből élő nép

Varga Ferenc József

2012. 03. 17.

Ha Voltaire, Goethe, Kant és mondjuk a Dalai Láma összeülnének, együtt sem volnának képesek annyi bölcseletet egy csokorba kötni, mint amennyit Orbán Viktor fogalmazott meg Március 15-én. Akik kilátogattak a Kossuth térre, minden bizonnyal komoly szellemi és lelki gyarapodással tértek haza, aki pedig lengyelként, litvánként lengetett a magyar nép megmentője mellett, vélhetőleg rögvest túllépett a nyelvi nehézségeken, s szíve azóta is hevesen ver a lelkesedéstől. Egyedül hazánk esküdt ellensége, az Európai Unió elnöke, a gyarmatosítók gaz főkolomposa elégedetlen az egységfrontot kovácsoló beszéddel. A Hócipő megkérdezte José Manuel Barrosot.

Hócipő: Ön ismét levelet írt Orbán Viktornak.

Barroso: Többet nem fogok.

Hócipő: Miért nem?

Barroso: Mert állva nem fog tudni válaszolni.

Hócipő: Ezt nem értem.

Barroso: Orbán azt mondta, ahhoz, hogy az országa tovább változzon, fel kell állniuk.

Hócipő: Átvitt értelemben gondolta.

Barroso: Bizonyára azt is, hogy az Európai Uniót a Szovjetunióhoz hasonlította.

Hócipő: Szijjártó Péter szerint ilyen mondat nem is hangzott el.

Barroso: Akkor azt hiszem, veszek egy új fordítógépet vagy kirúgom a tolmácsot.

Hócipő: Tulajdonképpen csak ez az egy mondat nem tetszik Önöknek az ünnepi beszédből?

Barroso: Hát... a többivel az égvilágon semmi bajunk. Sőt, okosabbak lettünk.

Hócipő: Nocsak.

Barroso: Megtudtuk, hogy tagállamaink között egy bolygó is szerepel.

Hócipő: Bolygó?

Barroso: Mr. Orbán azt találta mondani, hogy „Magyarország a saját tengelye körül forog.”

Hócipő: Nem bolygóra gondolt...

Barroso: Akkor meg miért beszél folyton idegenekről?

Hócipő: Arra értette, hogy Magyarország nem lesz gyarmat.

Barroso: Ez az egyet jól látja; a gyarmatosítások kora már réges rég leáldozott, mint ahogyan a szabadságharcoké is. Ahogy az Ön vezére mondta...

Hócipő: Az enyém?

Barroso: Mindegy, szóval azt mondta, hogy a magyar a szabadságharcok népe.

Hócipő: Hadd tegyem fel önnek miniszterelnökünk kérdését: „Szabad-e az a magyar, aki háromszor is meggondolja, hogy vállaljon-e gyereket, akinek éhes a gyereke, akinek munkát kell keresnie?”

Barroso: Semmiképpen sem! De ha jól tudom, Mr. Orbán azt állította, Magyarországon - hála a jelenlegi kormánynak - megszűnt a munkanélküliség. Ha rajta múlik, minden magyar szabad.

Hócipő: Ön szerint miből élnek a magyar emberek?

Barroso: Eddig azt hittem pénzből, (például uniós forrásokból), de tévedtem. Önök állítólag egy versből élnek 1848 óta... „Esküszük, hogy rabok tovább nem leszünk.” Mondja csak, el tud készülni a négyes metrójuk ebből a versből?

Hócipő: Számíthat-e Magyarország az Unió támogatására ezek után?

Barroso: Hogyne, természetesen. Egy feltétellel.

Hócipő: Éspedig?

Barroso: Szeretném, ha Mr. Orbán elmenne plasztikai sebészhez.

Hócipő: Ugyan miért?

Barroso: Azt mondta: „mi sem mindig a szebbik arcunkat mutatjuk a világnak...”. Látni akarom Mr. Orbánt, amikor szép!