Zellerkrémleves

Trunkó Barnabás
2012. 04. 18. · Hócipő 2012/08
Csúcson a magyar újságírás! Obersovszkyból már kisdoktorikat (illetőleg ma már PhD-ket) írnak, sőt az is vezető hír lehetett, hogy Orbán Viktor a New York kávéházban zellerkrémlevest ebédezett. A hírt egy bulvárlap röpítette világgá, de azonnal átvette azt szinte valamennyi internetes felület, teret adva az újságírás legkreatívabb műfajának, a kommentelésnek.

Az oknyomozó újságírás nálunk még gyermekcipőben jár, az újdondászok csak azt tudták kideríteni, hogy a miniszterelnök a fiával költötte el az ebédjét, és 1900 forintját, ugyanis ott ennyibe kerül egy leves. (Felhasznált irodalom: New York Kávéház, Étlap, 2012 Budapest.)

Megtudhattuk, hogy Orbánnak nem kellett annyit várnia a zellerkrémlevesre, mint az IMF tárgyalódelegációjára, a pincérek szó nélkül kiszolgálták. Még akkor sem szóltak, amikor a krémleveshez limonádét rendelt. Az oknyomozók természetesen feltehették volna a kérdést, hogy O.V. miért pont a Boscolóék által gyarmatosított multi szálloda mélyvizébe ült be, amikor a hazai kis- és középkocsmák (kkk) meg üresek. Igaz, ez utóbbiakban zacskós porból készítik a zöldségleveseket.

A tárgyilagos firkász persze megjegyezhetné, hogy nincs abban semmi kivetnivaló, ha az ország elképesztő többséggel megválasztott miniszterelnöke a világ legszebbnek tartott kávéházában ebédel. (Felhasznált irodalom: Ucityguides.com, - 10 Top Beautiful Cafés in the World.)

Egy rátermett újságíró fogékony a párhuzamokra, ezért érdemes lett volna rámutatni arra, hogy míg Orbán a zellerkrémlevesére várt, a város másik pontján, a budai Déryné bisztróban a magányosan érkező, és éppen nehéz napjait élő Schmitt Pál ugyancsak zöldséglevest rendelt. Megjegyezendő, hogy itt a leves jóval ár/érték arányosabb, mint odaát a Nagykörúton. (Felhasznált irodalom: http://www.cafederyne.hu - Menü - Előételek, levesek.) Mondanom sem kell, hogy milyen látványos következtetések adódhatnak abból, hogy a két toppolitikusnak levesileg azonos az ízlése, de egy ilyen oknyomozó munkába belefér egy kis ideológiai kitekintés is, például arról, hogy a szerénynek tűnő menük oka akár a böjti időszak is lehetett, amit akkoriban nemcsak ők tartottak be, hanem egymásnak is.

Persze az olvasó arra is kíváncsi, hogy politcelebjeink vajon küzdenek-e a feketegazdaság ellen, vagyis - ne kerteljünk! - adtak- e jattot a pincérnek? Meg aztán az sem lehet érdektelen, hogy Boscolóéknál elfogadták-e a SZÉP-kártyát?

Nincs adat arról, hogy bármelyikük beírt volna a vendégkönyvbe, bár ez nem kizárt, hiszen az államelnököt sem kísérték testőrök. A New Yorkban falatozó választópolgárok csak azt láthatták, hogy a miniszterelnök a gőzölgő étel láttán egy kicsit felhúzta a vállát, huncutul csippentett egyet a szemével, majd megjegyezte: „A zellerkrémleves legyen zellerkrémleves!”