Ivó napi sörtúra

Megyesi Gusztáv
2012. 05. 30. · Hócipő 2012/11
Erőnket megfeszítve araszolunk a Rákóczi tér oldalán, a Bohemia sörözőt keressük, a Kiss testvérpár alaposan lehagyott minket, tán már a második sörüket isszák. Végül két arab segít ki az utcasarkon, mutatják a Bohemiát, s valóban, az ablak mögött már ott ül a testvérpár: Kiss Attila zöld pólóban és Kiss Gyönyörű Zoltán fekete pólóban, hogy versenyszerűen fogalmazzunk.

Bár ez itt most nem-ortodox sörivó verseny. Értve ezalatt, hogy nem kell minél rövidebb idő alatt minél több sört meginni, mint klasszikus bajor vagy csehországi versenyeken. A sört nem szabad nyakalni, pontosabban szólva csak az első két-három korsót, szigorúan a szomjúság kényszerítésében, a többihez viszont már kellően elmélyült társalgás is illik, vagy komoly, filozofikus magunk elé nézés. Versenynapon persze beszélgetés közben mindenki fogja a korsó fülét; sohase lehet tudni, hogy az ellenfél mikor pattan fel hirtelen a helyéről, s indul a következő állomásra.



Szombat délután van, a naptár szerint Ivó és Milán napja. Háromkor indultak a versenyzők csapatokba verődve az Aradi utcai Café Colombóból, amit már volt szerencsénk bemutatni. Ezt a sörtúrát is Szentmiklósi Gábor szervezte, aki az előző évi versenyt is, meg korábban még jó pár óbudai sörivó túrát. Miután egy ideje csak cseh söröket mérnek a Colombóban, csakis hasonló hely lehet a túra állomása, ilyen a Bohemia, ahonnét majd a Puskin utcai Hrabal söröző felé indulnak a versenyzők.

Már ha indulnak, mert egyelőre komótosan iszogatnak; jut is eszünkbe, hol van az megírva, hogy egy versenyen mindig rohanni kell. A Kiss testvérpárhoz csatlakozik egy régi ismerősük, Péter, aki maga is vendéglátós, sőt éjjel-nappali boltja is van, a szomszéd asztalnál pedig ott ülnek a juniorok: Volter Edit és fivére, András, aztán Germán Imre, a lábuknál hátizsák, Gödről érkeztek a túrára, s most fejenként a harmadik korsó Novopacké Kumburákot kérik ki.



Indulásnál az első feladat technikai jellegű volt: minden versenyző elé egy korsó sör került, s ebből kellett leinni pontosan egy pohárnyit, se többet, se kevesebbet. A zsűri digitális mérleggel mérte a mennyiséget; érdekes, hogy mindenki túlitta a feladatot, nyilván a korsó görbülete vált ki optikai csalódást. Ezután tízkérdéses tesztlap került a versenyzők elé, oly habkönnyű kérdésekkel, mint hogy mi a különbség a felső-, illetve az alsóerjesztésű sör között, az viszont még nem a sör számlájára írható, hogy sokan a Krteceket sörnek hitték, holott az a Kisvakond volna csehül, az pedig már nem a sör hibája, hogy a Svejk szerzőjének szinte mindenki Hrabalt jelölte meg.

Dicséretes azonban, hogy a feltörekvő ifjú nemzedékek hibátlanul feleltek annak tárgyában, hogy a Balling-fok az a Horn-fokkal ellentétben nem hajózási kihívás, s nem is a sörérlelő tartály hőmérsékletét méri, hanem a sörlé erjesztés előtti extrakt-, azaz szárazanyag- tartalmát jelöli. Nagy kár, hogy épp e napon nincs jelen az efféle versenyekről sohasem hiányzó Kovács Gábor, a sajnos megszűnt Maláta című lap főszerkesztője, és Polgár László, aki a remek Prágai sörkalauzt írta; ők e jeles napon éppen Prágában egy hasonló mulatságon vesznek részt, akárcsak Orvos Miklós, a Bohemia tulaja.



Hát Pisti hol van? - kérdi az egyik csapat fél óra múltán, egyszersmind némi röviditalt is kérve, ugyanis a minden állomáshelyen kötelezően elfogyasztott sört pálinkával is ki lehet váltani. Pisti egyébiránt Gyalog István volna, s már indulásnál feltűnt, hogy a többi versenyzőtől eltérően a sarokba vonult, s hosszú percekig nézett maga elé, nem lehetett tudni, hogy épp erősen koncentrál, vagy még csak alapoz. Azt mondják róla a többiek, hogy amúgy Pintér Sándor belügyminiszter egyik sofőrje, ám erről többet ne is kérdezzünk, mert minden válasza 25 évre titkosítva van. Pisti mindenesetre nem jön, a többiek nélküle indulnak a Hrabalba, miután Robi pincértől megkapják az igazolást a fogyasztásról; ez alapján dönti el a zsűri a végeredményt.



A Hrabal falatnyi hely a Bohemiához képest, holott az se nagy alapterületű, csak éppen galériája van. Az újabb állomáshelyen Gyenge Árpád színművész portréja néz le a vendégekre. Ha más nem, Teknőc Ernő hangja biztosan beugrik, vetjük közbe, ahelyett, hogy hallgattunk volna, mert kiderül, hogy a művészt mindenki Hrabalnak hiszi. Ennek örömére Judit, a csapos, sörpárlatot szolgál fel, személyesen Rudolf Jelinek serfőzdéjéből valót, akárha törkölyt innánk, úgy nagyjából a negyedik stampedlit. A versenyzők fele váratlanul és eléggé el nem ítélhető módon ekkor ebédet rendel, azaz étellel terheli a szervezetét, majd irány a célállomás, a Colombo, ahonnét elindultunk.



Nagyjából négy óra alatt alaposan megváltozott a kép. Két kifogástalanul öltözött, őszülő férfi az esti BL-döntőre készülve a sör mellé egyetlen nagy, üres tálat rendel, majd zacskó napraforgót húznak elő a zsebükből, s a hátralevő időben ebbe köpködik a héjat, miközben különféle banki számlaműveleteket vitatnak meg néhol az obszcenitás határát súrolva. Mellettük születésnapot ünnepel egy ifjú társaság madárberkenye-pálinkával koccintva, s amikor kiderül, hogy éppen sörtúra eredményhirdetése veszi kezdetét, megígérik, hogy jövőre mindenképpen beneveznek, a születésnapot egyszerűen áthelyezik.



A versenyt végül Volter András nyerte Kiss Gyönyörő Zoltán és Gyalog István előtt, akit végül senki se látott végigmenni a túraútvonalon, ám mégis célba ért, sőt minden állomáshelyről számlát hozott. Hogyan, mi módon tette? - a foglalkozására való tekintettel senki se firtatta.

A következő sörtúrát Ve(n)del napján, október 20-án tartják.

Fotó: Szebeni András