Háború vagy akasztás

Para-Kovács Imre

2012. 07. 25. · Hócipő 2012/15

Az embereket meghülyíti az eső. A szárazság, a hideg és a napfogyatkozás. Az emberek egész életükben csak ülnek, és várják, hogy meghülyülhessenek valamitől, aztán boldogok.

Egy futballmeccs jó, de nem elég, a politika már igen.

A politika elég jó a meghülyüléshez, de általában csak pótszer, mert a politika szavakban nyújtja azt, amit egy ivarérett, meghülyülésre váró, türelmetlen ember kapni akar. Háborút akar, mert a gyűlölet fárasztó, nem kielégítő csak dumálni, szidni az ellenség anyját, elvégre képzeljük csak el a második világháborút, ahogy felállnak a csapatok és hangosan taglalják, milyen barom a másik, illetve hogy mit tegyen a családjával, ha ideje engedi, miközben ejtőernyősök érkeznek, hogy a magasból bekiabáljanak. Hülye angolok, angol hülyék.

Az emberek azt a vezért követik, aki ölni hagyja őket, aki ölni küldi a népét.

Szociálpszichológusok tudják, a többiek meg sejtik, hogy nagyjából bárkiből lehet állat, kiből egy perc, kiből három nap alatt, és biztos vannak néhányan, elenyésző százalékban, akikből nem, úgyhogy általában őket ölik meg először.

Itt nem működik a kedvelt és primitív felosztás, mert a művelt Nyugat bizonyos országainak vezetői szívesen élnek a lehetőséggel, hogy megfelelő ellenségképpel megszilárdítsák hatalmukat, míg például Buthán sohasem fog háborút indítani, tehát nem civilizáció kontra civilizálatlanság dilemmáról van szó. Arról van szó, hogy egy zavaros jelenű, múltú és jövőjű ország gyönge vezetője szívesebben választja a könnyebb megoldást, mint egy kulturálisan, gazdaságilag beágyazott, nyugodt ország vezetője, mivel utóbbinak nincs szüksége erre.

Persze vezetője válogatja, mert szerencsés esetben még egy ilyen szerencsétlen országot is irányíthat normális ember, mint a mienk, csak nem túl valószínű. Statisztikailag erősen determináltak vagyunk egy küldetéses idiótára, mert történelmileg így alakult. Ezt hozták a századok.

A vérszomj akkor tör a felszínre, akkor tapintható a rögvalóság műbőr skanzeni környezetében, amikor a nép halálbüntetést akar. A nép akkor akar halálbüntetést, ha megölnek egy vagy több embert, és ezt egy cigány teszi. Kétségtelen ugyan, hogy akkor is megszólalnak a halált akaró hangok, ha egy sima tömegmészárlás következik be, de amennyiben cigány az elkövető, ezek a hangok kórusba egyesülnek, zengenek mint orkán, és persze nem azért, mert a nép rasszista lenne, csak ilyenkor együtt van minden: ellenség, bűn, egy szerencsétlen áldozat, aki nem cigány, és értékelhető az összefogás, az egység - ölni kell.

Az ügyesnek nevezett politikusnak nem kell ősbőn, nem kell aktuális megtorolnivaló, hanem csak úgy, hatalomtechnikai okokból játszik erre a vérszomjra, könnyebb egy kórust irányítani, mint önállóan gondolkodó egyedek laza szervezetét, jobb az egy vallás, mint a több, jobb az egy pár, mint a sok, mert egy teljesen katolikus, általánosan Fidesz-szavazó, lehetőleg azonosan tájékozatlan országot még egy csekély értelmű medvebocs is eligazgat, ellenkező esetben pedig valamit villantani kell, hogy működjenek a dolgok.

A kezdetektől hallható háborús retorika talán nem is tudatos volt a Párt részéről, lehet, hogy Orbán ezt hallotta otthon, egyszerűen csak jól hangzónak találta, a haverok meg veregették a vállát, így sikeresnek érezte, miközben párttollnokai azonnal tódítottak egyet a dumán, megnevezték a konkrét ellenségeket, jelezték, hogy minden vágyuk ezen rontó-bontó elemek kiiktatása, bedarálása és lemészárlása, miközben figyelték, hogy a főnök nem haragszik-e.

Nem haragudott, gyakorlatilag mindent le lehetett írni és ki lehetett mondani, ha közben a Párt érdekei nem sérültek, így aztán egy idő után a szavazórobotok is elhitték, hogy van ellenség, van háború, csak éppen nemzetközi körülmények miatt várni kell a konkrét gyilkolással. A Vezér persze nem mondja ki az ellenségek nevét, mert nem mondhatja ki (rohadt nemzetköziek!), de kimondatja mással, utal rá, célozgat, nem helyesbít, ha valaki megérti valódi céljait, ilyeténképpen a jobboldali idióta szavazó joggal gondolhatta, hogy Orbán is azt akarja, amit a rabbiverők és a cigánygyilkosok, csak éppen kötik a karók az ebekhez (vagy valami ilyesmi).

A probléma az, hogy Magyarország minden szomszédja ellen esélytelenül kezdene háborút, bár Szlovákia esetén benne van a meccsben az X lehetősége, messzebbre meg nem tudunk elmenni, mert ahhoz repülni kellene, ezért aztán marad az uszítás-visszafogás kényes egyensúlyával bíbelődő vezetés, és az elképedten szemlélő világ, aki ugyan érti ennek a műsornak a célját, csak meg volt róla győződve, hogy a módszer néhány évtizede kihalt.

Amerikának is rosszul áll a háborús fenyegetés, de legalább hihető, volt már rá példa, hogy elment valahová, megölt egy csomó embert, aztán kihirdette győzelmét, majd hazament. Nálunk ez nem működne, tehát folyamatosan Európára kell fogni a háború elmaradását, a kivégzések visszatartását, a nép pedig duzzogva beletörődik, hogy sem új zsidótörvény, sem gettók a cigányoknak, de még egy kis bombázás sem Bukarest irányába (mivel eltalálni nem nagyon lennénk képesek).

Duzzogó nép, biztató Vezető - így állunk most.

A szellemesebb vallások azzal hitegetnek minket, hogy minden rendben lesz, ha meghal az utolsó hiéna is. Értem én a képes beszédet, de inkább maradjanak meg a hiénák, ha lehet. Értelmes, szervezett és abszolút pótolhatatlan állatok.