Egy képzett beteg

Trunkó Barnabás
2013. 02. 20. · Hócipő 2013/04
Látom rajta, hogy beteg!

Nem vagyok doktor, mert akkor már Londonban praktizálnék, talán éppen a brit főváros Lambeth kerületében lennék körorvos, és már a tandíjat is visszafizettem volna a SOTE-nek.

De látom rajta, hogy beteg, mert a tünetek egyértelműek, még a magamfajta laikus számára is, hiszen több mint húsz éve ismerem, persze akkor még mindketten fiatalok voltunk. Ismerem minden mozdulatát, gesztusát, láttam őt tettrekésznek, elégedettnek és csalódottnak is. Tanúja voltam a sikereinek és a kudarcainak is, bár ez utóbbiakat mindig titkolta a külvilág előtt.

Fiatalos lendülete számomra roppant szimpatikus volt, talán ezért is választottam őt akkoriban, bár ez a lendület néha már akkor is szokatlan megnyilvánulásokkal párosult.

Vannak tünetmentes periódusai, de most, látom rajta, hogy beteg!

Mindig is akaratos volt, de ezt a határozottság jelének véltem, most azonban a határozottság érthetetlen csökönyösséggé vált.

Látom rajta, hogy beteg. A betegség - mint minden embernél - sajnos nála is jellemtorzító hatású. Erőszakos, türelmetlen, nem tűri, hogy ellentmondjanak neki.

Persze ezt mások is tapasztalják; a betegek iránti - kezdetben természetesnek tűnő - szánalom és együttérzés lassan átcsap türelmetlenséggé.

Sajátos tünet, hogy mostanában mintha szándékkal keresné a konfliktusokat; például majdnem minden szomszédunkkal összeveszett, már a tágabb környezetünk is krakélernek tartja, sokan egy ideje szóba sem állnak vele. Pedig - emlékszem! - régebben remekül kezelte a konfliktusokat, főleg persze azokat, amelyeket saját maga idézett elő.

Úgy tűnik, hogy mostanában tetőződött a kór, mert teljesen elveszítette realitásérzékét: sikerként könyvel el nyilvánvaló és megalázó kudarcokat is. Pihennie kellene szegénynek, de - melléktünetként - meg van győződve arról, hogy nélkülözhetetlen, ami még nem lenne baj, de az a képzete, hogy csalhatatlan is. Nagyon erős az egója. A szalonképtelennek minősíthető tetteit és húzásait furfangos huszárcsínynek tartja.

Mint minden beteg ember, ő is terrorizálja a környezetét, és meg van győződve arról, hogy ezt a környezete a végtelenségig eltűri. Ezt az érzését alátámasztja, hogy a közvetlen környezete valójában el is tűri.

Pedig intelligens és képzett ember, de az alattomos kór ezeket sem kíméli.

Nem akarom elhinni, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan, az orvostudomány azonban - úgy tűnik - jelenleg még tehetetlen. Szóval: megint nyakunkon az influenzajárvány, és sajnos a feleségem is elkapta. Titkolja szegény, de én látom rajta, hogy beteg!