Ember a holdról

beszélgetés Fülöp Ferenccel és Gabriellával

Murányi András
2006. 06. 07. · Hócipő 2006/12
Gabi a konyhában tett-vett, Feri a tévé előtt ámult, Marci pedig rögvest mentett egy nagyot - körülbelül így összegezhető a Fülöp család életének eddigi legfelemelőbb pillanatsora. A feleség Benjáminként kosarazott az MTK-ban, a férj Fülöpként futballozott ugyanott, hogy aztán igazgatóként szolgálja klubját, s ebbéli minőségében figyelmeztesse Márton fiát. Utóbbi a Tottenham kapusa, mivel feljött az olaj a vízre, egyebekben meg annyit, hogy a házasság előtti "feljössz hozzám?" kérdés két okból sem volt aktuális: egyrészt Feri konzervativizmusa miatt, másrészt mert Gabiék öltözője nyolc lépésre volt későbbi hitvese akkori lakásától. Interjúalanyunk a férj, miközben a feleség olykor rendbe teszi a dolgokat.



Hú, de kisimult!

Köszönöm, jól aludtam.

Nemcsak úgy, egyébként is!

Alighanem jót tett, hogy kiléptem a mókuskerékből. Tizenegy évet húztam le igazgatóként: szép volt, de roppant fárasztó is egyben.

Folyik a könny, ha visszagondol?

Kevés embernek adatik meg, hogy ugyanott dolgozhat vezetőként, ahol futballozott. Hetvenhéttől nyolcvanhatig játszottam az MTK-ban, és ahogy szoktam mondogatni: pályafutásom legfőbb nyeresége a feleségem... Az egész életünk odaköt bennünket: ott ismertem meg Gabit, ott játszott a fiunk, és nosztalgiával gondolok vissza arra az időszakra, amikor még program volt a Hungária körútra járni. A futballmérkőzések után rendezték a kosármeccseket, és a közönség csak átsétált a létesítmény egyik végéből a másikba.

Ma már...

Nemhogy át nem sétál: program sincsen...

Gabi: Budapesten gyakorlatilag megszűnt a kosárlabda. Anno hat fővárosi csapat jelentette a sportág elitjét, legfeljebb a Diósgyőr szólt bele a nagyok dolgába. Most...

Feri igazgató volt, amikor az MTK megszüntette a kosárszakosztályát, és műfüves borítás került a parkettra...

Fájt is a szívem.

Gabi: Feri, az igazat!

Nos?

Már csak azért is fájt a szívem, mert amikor felkerültem Székesfehérvárról, akkoriban ott, a kosárcsarnokban laktam. Oda mentem haza, ahol Gabiék öltöztek...

Randevú a palánk alatt?

Azért az érdekes lett volna.

Akkor előjött a "feljössz hozzám"-farbával?

Konzervatív vagyok. Az úgy volt, egyszer Gabi odajött hozzám...

Gabi: Jaj, inkább elmondom én!

... szóval, Gabi odajött hozzám, hogy az egyik lány velem szeretne szilveszterezni...

Gabi: Feri!!!

... mire én azt válaszoltam Gabinak, hogy egyedül veled szeretnék szilveszterezni. Mindenesetre jó fél évig tartott, míg irányt vett a viszonyunk; ott volt például Koppány Pista bácsi, a létesítményvezető, aki keményen vigyázott az erkölcseinkre...

Pista bácsi még mindig ott van.

Ezért is nagy szerencse, hogy már nem a Hungária körúton lakom!

A lakása körül egy rakás jó nő, aztán ott a feltörekvő Mezey György edzette, futballreformot végrehajtó, bronzérmes csapat...

Az új szemléletről, az agresszív letámadásról talán elég annyi, hogy egy MTK-Dózsán Tóth Andris három csapattársam között becsapdázva felkiáltott: Legalább hadd rúgjam ki a labdát taccsra!

Egymás meccsén kaptak hideget-meleget a lelátón?

Kosármeccsen az volt a legdurvább, hogy a teremburáját! Poénban persze nem volt hiány, egy mérkőzésen futballszurkoló barátunk bemondta a lest, miután az ellenfél valamelyik, sérülésből visszakocogó játékosa hosszú indítás után egyedül törhetett kosárra.

Gabi: Azért az én édesanyám leszokott a futballmérkőzésekről a trágár beszéd miatt...

Elégedettek a karrierjükkel?

Nem panaszkodhatunk, főként mert Marcinak sikerült az, ami nekünk nem. A nejem is, én is szerepeltünk a B válogatottban, sőt, a 78-as, argentínai vb előtt egyike voltam annak a háromnak, aki csak az utolsó keretszűkítésnél maradt ki az utazó csapatból.


Pelével náciként egy 1980-as forgatáson a Hungária körúton

Gabi: A lényeg: Marci beváltotta mindkettőnk álmát. Részemről csodálatos emlék, hogy az ifiválogatottal hetvenkilencben ezüstérmes lettem az ifi Eb-n, miként az is, hogy Marci születése után jóval, harmincévesen Varga Mátyás visszahívott a Tungsramba. Sajnos bajnok nem voltam soha: az MTK-val a második helynél nem jutottam előrébb.

Marci csereként, a szünetben Királyt váltva mutatkozott be a francia-magyaron. Szülők a lelátón?

Gabi: Mivel száz százalékra nem lehetett tudni, lesz-e premier, hezitáltunk, utazzunk-e. Még az utolsó este is be akartunk szállni az autóba, hogy irány Metz, ám végül Ferinek közbejött valami. Maradt a tévé. Szünet volt, és én éppen a konyhában tettem-vettem, amikor Feri kiszólt a szobából: Gyere gyorsan, adj egy puszit!

Lúdbőrözök...

Apaként én is hasonlóképpen éreztem magam, ám még előttünk volt a második félidő. Szerencsére Marci az elején rögvest védett egy szépet, és a folytatásban sem érhette sok panasz: nem kapott gólt.

Akik korábban is ismerték Marcit, azt mondták róla: nincsenek különleges képességei. Ez áll?

Annyiban nyilván, hogy az MTK ifi A és B csapatában is rendre a kispadon kapott helyet. Ugyanakkor Marci már csak miattam is nehéz helyzetben volt, hiszen mégiscsak a klub igazgatójaként dolgoztam akkoriban. Mondtam is neki, amikor a BVSC-ből át akart igazolni, hogy gondolja meg a dolgot. Azt válaszolta: De apa, én MTK-drukker vagyok!

Gabi: Azt tudja, hogy kvázi Feri volt Marci első edzője? Meséld el!

Három évet a Charleroi csapatában játszottam, és a szerződésemben benne volt, hogy a klub utánpótlás-labdarúgóival is foglalkoznom kell. Mármost egy meccs előtt eltört a kapusom csuklója, és Marci ugrott be a helyére.

A mezőnyben kezdte?!

Olyannyira, hogy miután hazajöttünk Belgiumból, Marci még a BVSC-ben is kint játszott egy évet. Aztán visszakéredzkedett.

Lelkileg nem érintette rosszul, hogy az MTK ifiben padoztatták a srácot?

Ugyanazt mondogattam, amit nekem Charleroiban az igazgató akkor, amikor éppen nem voltam a topon: Nyugi, az olaj feljön a víz felszínére. Marci 16-17 éves koráig kis holdonjáró volt, aztán Kakas Laci, a kapusedző beállította a fejét. A komoly edzések, a céltudatosság, az akarat és a szorgalom együttes megjelenése végül azt eredményezte, hogy feljött az olaj...

Azért az apa kapott eleget.

Marci úgy futott be, hogy itthon kevesen ismerték. Pedig az előtörténet szimpla. Bill Jennings megnézte Csepelen a magyar-lengyel U21-es válogatott mérkőzést, majd az esti, Wales elleni felnőtt meccsen megkérdezte tőlem: az én fiam-e a Marci, ugyanis elég jól védett. Ezután meghívta a Tottenham, ahol 10-15 szakember tesztelte addig, amíg a klub szerződést kínált neki. Mit mondjak még...

Gabi: A Coventrynél, ahol kölcsönben szerepelt, az évad legjobb fiatal játékosának választották.

Előtte az élet!

Jó géneket örökölt: futballistaként a kezére is nagy szüksége van...

Gabi: Azt sem bántam volna, ha Marci kosárlabdázni kezd.

És akkor most hol játszana, a Paksban?

Gabi: Hová gondol? Minimum a Los Angeles Lakersben!

Futballjátékos, igazgató, menedzser... Van valami tuti tippje?

Menedzserirodánk tulajdonosa Vörösbaranyi Józsefen és rajtam kívül az a Stars and Friends, amelynek van pár leányvállalata Szlovákiától Anglián át Törökországig. Hozzánk 30-32 játékos tartozik, az anyavállalat intézi, a többi közt, Cech és Jarosik ügyeit.

Itthonról mondjon példát!

Torghelle, Kabát, Éger, Nikolov, Márkus; a többiektől helyszűke miatt elnézést kérek.

Khm...

Torghelle Sanyi kettőt rúgott a német válogatottnak, egyből elvitték!

Rendben. Belelát már a kulisszák mögé?

Még csak két hónapja menedzserkedem, elvileg tanuló vagyok, ám nem kezdő: klubigazgatóként volt némi rálátásom a tranzakciókra.

Marci?

Jelenleg a Tottenham harmadik kapusa, és nem mondanám öregnek...

Lesz-e világbajnoki résztvevő a magyar válogatott?

A hat év múlva esedékes Eb-re a mai 89-90-91-es korosztályból kialakulhat egy jó csapat.

Gabi: Feri! Miért nem azt válaszoltad, hogy igen?

Össze ne vesszenek...

Én csak a realitásokról beszélek... Nagyon bízom benne.

Gabi: De miért nem azt mondod, hogy egyértelműen?

... Mert ez a realitás.

Oké, oké. Világbajnokság?

Én az elefántcsontpartiakat és a hollandokat kedvelem.

Gabi: Nálam Trinidad és Tobago elsőbbséget élvez a második számú kapus miatt.

Ez most vicc?

Gabi: Nem. Tudniillik Ince Marci tartalék kapusa volt a Coventryben...