Bástyasétány' 56
Múlt hét közepén még volt, aki azon derült, hogy szerencsétlen Wittner Mária, ötvenhatos hős, tán nem is tudja, de aláírta a második halálos ítéletét. Nem azzal, hogy pár órával az MTV megrohamozása után azt nyilatkozta, hogy semmiféle randalírozás nem volt, fosztogatás pedig a legkevésbé, mert a forradalmárok minden számlát rendeztek a büfé kissé átalakított pultjánál - ezt az állítását visszavonta.
Hogy aztán másnap bejelentse, hogy tényleg volt randalírozás, fosztogatás, ám ezt a kommunisták követték el. Mármost fennállt a veszélye annak, hogy ha a Fradi ultrái közül csak egy is megtudja, hogy le lett kommunistázva, akkor Wittner Máriának vége, jobb, ha nem megy ki a Fradi-Tuzsér NB II-es örökrangadóra.
De hol van már a múlt hét közepe?
Azóta a Kossuth téren összegyűlt magyar nép vezetőket választott, s ezek azt mondják, hogy az MTV-t direkt rombolták szét, mert ha nincs attak, akkor most nem beszél a világ magyar forradalomról, sőt, feltehetően a magyar nép sem tudja meg, hogy éppen forradalmat csinál.
Hát, azóta nem csak el lett foglalva az állami tévé, de immáron a magyar nép közordítozással megválasztott vezetőinek a rendelkezésére áll. Az a Toroczkai nevű ember, aki a hétfői attakot megnyitotta, szombaton megjelent a székházban, és petíciót adott át a tévé vezetőinek, akik nyomban be is olvasták a híradóban. Megjegyzem, nem egészen törvényesen, minthogy a közszolgálati tévét a médiatörvény szerint ez idő tájt még nem szerkeszthetik tisztázatlan mibenlétű egyletek, szervezetek, pláne nem nagyon is tisztázott kilétű egyének, ilyen alapon mi is bármikor berohanhatnánk, hogy bemondassuk, ellopták a kutyánkat. De most ne bántsuk a tévét, már az is egy csoda, hogy ebben az országban van pár száz ember, aki még jelképet lát benne, és azt hiszi, hogy ha megrohamozza, akkor az hőstett, holott, ha várna, magától összeomlana.
Külföldi lapok azt írják múlt hét közepe óta, hogy a megmozdulások eszkalálódtak, és súlyosbodott a helyzet. Én viszont végig úgy láttam-látom, hogy a Kossuth téri színpadon operettműsorral hakniznak mindenféle emberek. Mégpedig dehogyis Gyurcsány balatonőszödi titkos monológja okán, ne legyünk naivak, régóta készültek a fellépésre, csak valamilyen alkalomra vártak. Aki csak fél füllel hallgatta Orbán Viktort a választási bukfence óta, az tudta, hogy előbb-utóbb jönni fog a haknibrigád.
Mindegy, a társulat megjelent, és mindjárt kinevezte magát a magyar nép vezetőjének, az előtte csápoló pár ezer, és szombaton is csak huszonötezer embert pedig az összmagyar lakosságnak. Nincs ebben semmi hiba, mindenki anynyi hülyeséget beszélhet, amenynyit csak akar, pláne, hogy semmivel sem mond nagyobb baromságokat, mint a professzionális politikusaink, nagyon helyes, hogy van hozzá színpad. Ne vitassuk el az ötvenhatosoktól se, hogy joguk van időnként operettbetéteket előadni, s már mindjárt azzal kezdeni, hogy midőn Táncsics híján Mazsolát szabadítják ki a tévé épületéből, akkor az dicsőséges szabadságharc. Istenem, Corvin köz helyett Futrinka utca. Nem. Ez Csárdáskirálynő, Mágnás Miska meg Bástyasétány egyszerre. Ámbár fölvetődik a kérdés, hogy szabad-e például az ötvenhatosokat kiröhögni, annak ellenére, hogy naponta ők teszik magukat nevetségessé. Mert azért Wittner Mária tényleg az utolsó pillanatban menekült meg a bitófától, s az ilyen sorsot akaratlanul is tiszteli az ember, főleg, vagy leginkább azért, mert hitelt érdemlően semmit sem tud a részletekről, sőt még a lényegről sem, és már nem is fog megtudni semmit. Mindenki azt mond, amit akar. Nota bene, mi magunk sem úgy fogunk emlékezni harminc év múlva 2006 szeptemberének napjaira, ahogyan azt ezekben a napokban átéljük, hanem úgy, ahogyan az akkori jelenünk, de főleg az agyunk állapota diktálja. Drága, feltörekvő ifjú nemzedékek, hat hónapostól tizennyolc évesig: egy büdös szót se higgyetek el abból, amit mondanak nektek, sőt annak se, amit láttok!
A többi nem érdekes. Tucat neonáci, anarchista, antiszemita barom ugrál a színpadon, és a takarásból már ki-kivillan a sztárvendégek sziluettje, hogy csak a szombatot említsük: Makovecz Imre, a jellemóriás Schmitt Pál, Tőkés püspök, Szűrös Mátyás, a közismert ötvenhatos pesti srác, valamint a vénségére teljesen elhülyült Pozsgay Imre; megannyi Bóni gróf, parodisztikusak, mulatságosak. Miképpen a statisztéria is kitesz magáért: ő most a rendszerváltó magyar nép, csak az nem tisztázott még, hogy milyen új rendszert óhajt bevezetni az utolsó felvonás végén: a jól bevált kommunizmust, vagy a némileg tradicionálisabb feudalizmust az első éjszaka jogával, netán polgári demokrácia helyett mindjárt királyságot, amelyben eltörlik a szegénységet, az adót, valamint a Combino villamosokat. Alkotmányozó nemzetgyűlés, Trianon, Szent Korona-tan; hát majd ezt tegyétek ki az asztalra, ha éhesek lesztek.
Ha ezekkel a figurákkal ez a magyar forradalom, a világ hülyére röhögi magát napokon belül: íme, Orbán rettegett népe. Ámbár a fene tudja: a nemrég megalakult Magyar Csúcs nevű intézmény ülésén Patrubány forradalmár már nemzetközi segítségre is lelt: bemutatott egy ujgur férfit, aki elmondta, hogy népe kétezer éve figyeli ötezer kilométernyi távolságból a magyar belpolitikai fejleményeket, és szolidárisak a magyar néppel.
Ami csak azért fontos, mert ha esetleg a közönség időközben megunja az előadást és szép lassan hazaszivárog, vagy mint eddig is, már eleve otthon marad, gondolom, úgy november elején majd ujgur tankok lepik el Budapest utcáit, és megmentik a magyar népet.