Az Alföld titka

Andrassew Iván
2006. 11. 22. · Hócipő 2006/24
A szomszédomba beköltözött egy tudósító. Nem nyugat-európai, nem amerikai. Ez azért fontos, mert ha át akarod verni a világot, akkor fejlődő országbéli médiumot keress. Az még törekszik, hírt akar magának. A nyugatiak gyanakvók, és esetleg betartanak mindenféle normákat. Például nem adnak le úgy hírt, hogy két forrásból ne ellenőrizzék. A kolléga Ázsiából jött. De fehér a bőre. Ha egy keleti lap megengedheti magának, hogy a magyarországi helyzetet valódi magyar származású helyszíni tudósítóval figyeltesse, akkor az elég erős ahhoz, hogy egy nagy hírt kijuttasson a világba.

Átjön porszívóért. Fél óra múlva visszahozza. Mondom, hogy üljön csak le. Kávézzunk.

Mindjárt rákérdez: miért nem mond le Gyurcsány? Mitől olyan erős és konok? Mire megy itt a játék?

Úgy teszek, mintha gondolkoznék. De nem azon, hogy miért nem mond le, hanem azon, hogy neki elmondjam-e. Aztán kibököm: nehéz lenne megmagyarázni.

Azt mondja, próbáljam meg.

Hát az is biztos, hogy nem kezdek el neki mesélni arról, hogy mi volt Őszödön, mik voltak itt az utcán, a téren, mi volt az ultimátummal. Tudja, persze. Nagyon fölkészült. Nálam biztosan jobban, mert én unom az egészet.
- Majd máskor elmondom. Összeszedem a gondolataimat.

Egy óra se telik bele, megint bekopog. Hogy használhatná-e a gépemet meg az internetet. Mert az övével valami baj van.

Matat a gépen. Levelezget. Ravasz: tíz perc is beletelik, mire kérdez:
- Nem valami pénzről van itt szó?
- De.
- Az egész „forradalom” a pénzről szól?
- Mint szinte minden forradalom.

Kicsit gondolkozom, hogy most csináljak-e egy nagy kaszálást Magyarországnak, odáig erősítsem a forintot, hogy egy euró csak százba kerüljön, vagy arról a közhelyről beszéljek, hogy mekkora buli lesz az EU-pénzek elköltése. Engem az utóbbi kicsit untat, vegyük inkább a titkos információt.

- Szóval az az igazság - de ha ezt elmondod bárkinek, engem is megölnek meg téged is -, hogy olajat találtak az Alföld alatt. Az itt van, balra, ha dél felé nézünk. Annyi a lé alatta, mint Irakban. Azért titkoljuk, mert nem akarjuk, hogy az amerikaiak meg a multinacik ránk másszanak, mindenáron részt csikarjanak a kitermelésből. Magunk is ki tudjuk bányászni. Nem igazán jó minőségű, de baromi sok olaj.

Sikerült belopnom a jó hazudozás néhány elemét. A „nem igazán jó minőségű” telitalálat, igazi elterelő. De a multinaci is sikeres, mert rákérdez:
- Mik azok a multinácik?
- Nacik. Multinacionális cégek.
- Aha. Ezért van ez az egész cirkusz?
- Hát persze, az EU-pénz csak apró ehhez képest. Másfél év múlva kezdődik a kitermelés. Mire jön a következő választás, a szocialista slepp annyira megszedi magát, hogy tőlük akár nyerhetne is Orbán, de nem lesz kivel, mert a fideszes slepp is átáll Gyurcsányhoz.
- Ezért volt a sok tüntetés a parlamenteteknél?
- Persze, Orbán már bárkivel összefogott, bármit vállalt. Egy életem, egy halálom alapon. Egyébként igaza van, mert semmi esélye, ha jövő nyárig nem szerzi meg a hatalmat. Gyurcsány meg ráerősít, idegesíti a népet, hogy eltereljék a világ figyelmét.
- Ez fantasztikus!
- Jobban teszed, ha te is ide költözöl. Idejében, mert fölmennek a lakásárak!

Látom, hogy ezen gondolkozik.
- De ugye megígéred, hogy egy szót nem írsz erről?
- Meg. Persze.

Majd’ két órán át maradt nálam, láttam rajta a tépelődést. Aztán elment, de reggel - illő időben - megint bekopogott. Éppen teáztam, hát megkínáltam.

- Azt meséld el nekem, légy szíves, hogyan lehetséges, hogy Magyarországon hirtelen szinte felére csökkentek az autópálya-építés költségei.
- Ha a hivatalos verzióra vagy kíváncsi, akkor egy bizonyos Kóka János nevű miniszter úgy döntött, hogy azon lehet nagyot takarékoskodni, és az nyert, aki a legolcsóbb ajánlatot adta.
- És nem sok ez egy kicsit? Nem túl takarékos?
- De.
- Nálatok hogyan vannak a maffiák?

Megmagyarázta, hogy szerinte akkor lehet ennyire fölverni az árakat, mint amennyibe eddig kerültek az autópályák, ha maffiák uralkodnak. Főleg az állami építkezések körül lebzselnek. Ez a kapitalista rendeződés egy bizonyos szakaszára jellemző, mert aztán megszereznek más területeket is, és aztán már szerényebben, de mégis hatékonyabban kaszálnak. Csak úgy képesek megőrizni dominanciájukat, ha megvesztegetik az államgépezet embereit.

Közbevetem, hogy van olyan gyanú, miszerint egyenesen a pártkasszákba vesztegettek. Legalábbis erre utal, hogy sokmilliárdos választási kiadásokkal nem tudnak elszámolni. Egy bizonyos Dávid Ibolya nem is olyan régen azt állította, hogy hetven-harminc arányban osztoztak. Aki hatalmon volt, az kapta a többet. Tény, hogy volt, és van is egy úgynevezett brókerbotrány, aminek az a lényege, hogy az autópályapénzek forogtak, titokban.

- És mi van akkor, ha Gyurcsány azt mondta Orbánnak, hogy na, akkor nemcsak nem hazudunk ezután, hanem a lopást is abbahagyjuk, mert különben mindannyian bukunk?
- Orbán biztosan halálra vált volna, mert a pártja teljesen eladósodott. Ha már a választások után megtudta, mi vár rá, akkor talán megzsarolta a miniszterelnököt arra az esetre, ha komolyan gondolná a nemlopást. Az önkormányzati választásokra időzítve jól előkészítette a hazudozós Gyurcsány-képet, majd beidéztette a rádióval az őszödi beszéd legkínosabb részleteit. Aztán hajrá, térre, barikádra! Kicsit túl krimis a történet, de akadnak, akik szeretik az ilyeneket.
- Nem gondolod, hogy ezt kellene megírnom?
- De - mondtam a szomszédomnak, és arra gondoltam, hogy hamarosan ő is rájön: kit érdekel egy ilyen pitiáner, feltételezett pártlopkodós ügy az olajszerencsés hírhez képest?

Tudom, hogy úgyse bírja ki: kifecsegi az Alföld titkát. Legföljebb egy hónapig kell várnom. Addig összeszedek némi pénzt, amit olajrészvénybe fektetek. Amikor azok fölszaladnak, eladom mindet, hogy eurót vegyek. Megkapom majd százért, olyan erős lesz a forint, aztán a végén eladom háromszázért, mert nyilván odaugrik, ha a világ rájön, hogy hülyeség a magyar olajkincs. De sajnálom: ilyen a kapitalizmus. Miért pont én ne árulhatnám furfangosan a hazámat?