Szaddám Live

25 évesen láttam először a Pradóban A halál győzelmét. E korban az ember még nemigen foglalkozik az elmúlással, bár Petőfinek csak ennyi adatott. Idősebb Pieter Brueghelt nehéz otthagyni, hát még a következőt, mivel Bosch zenélő pokla lógott mellette. Azóta is magukhoz szögeznek, ha arra vet a sors. Haza is hoztam, fele méretben, sokan kérdezték, belépve hozzánk, ez igazi? Igen, a kis Brueghel ezt is megfestette. Na jó, a flamand a kedvencem, de bizonyára vészjósló demokráciájuk is letaglózott, az egyetlen hatalom, aki előtt koldus és király is egyenlő, ahogy repülő se maradt még odafenn, ő is eljön mindenkiért. Innen aztán elágaznak a mesterek, a mennyért az egyház valahogy jobban fizetett, bár még egy tanú se hitelesítette, vagyis a túlvilág hirdetői ellen is szerveződhetne már végre egy komolyabb tüntetés, mint beváltatlan ígéret, azaz hazugság. De, ugye, a remény hal meg utoljára, különben a lottózók is becsukhatnának. Szaddám is azzal kezdte utolsó mondatát, hogy remélem, bár nem sok időt hagytak rá, mivel már ki volt töltve a helyi alkoholmentes pezsgő.

Szász Bandit kérdezte egy kolléga, hogy annyi infarktus után is miért habzsolja ennyire az életet, miért nem teszi már magát egy kicsit takarékra. Mert azon túl nincs semmi, én tudom, többször is voltam odaát - válaszolta.

De minek kontárkodom Sziámi apja, idősebb Müller birodalmába, hiszen fogalmam sincs, az emberek többsége miért szereti a krimit, miért nézi borzongva a kivégzéseket. Talán azért, mert nem őt akasztják, márpedig minden halállal javul az egyén túlélési százaléka. Már ideig-óráig, hiába nem hordok ellene tíz éve a csuklómon időmérő készüléket. Rómában valaha napokig tartó cirkuszi játékok keretében csaptak össze az oroszlánok és a keresztények, bár a nagyérdemű többnyire fix egyesre vette, a középkor vásártereit pedig a Krisztusból élők tették füstölgő boszorkányokkal alkalmanként hangulatossá.

Vagy van köze néha az igazsághoz? Hogy a gaz hatalmasok, a kegyetlen diktátorok is elnyerhetik időnként méltó büntetésüket? Érdekes lenne például egy Szonda Ipsos a Macbeth vagy a III. Richárd után, hogy kinek drukkolt a néző. Elnagyolt ellenfeleiknek, beleértve a kissé személytelen birnámi erdőt, vagy a rémüldöző és a lóért kiáltozó két tömeggyilkosnak? Hitler utolsó napjait nemrég egy kiváló film örökítette meg, de nekik is számolniuk kellett azzal, nemhogy szánalmat, de még rokonszenvet is kelthet, ha Eva Braun kedvese szeretettel paskolgatja a titkárnők arcát, s mindenkihez van a bunkerben egy kedves szava.

Caesar, Marat, Napóleon halálát csak leírásokból ismerhetjük, megjegyzem elég jó leírásokból, ha Shakespeare, Peter Weiss vagy Feleki László annak számít. Ugyan ki nem látja maga előtt a Capitolium lépcsőjét, a nevezetes fürdőkádat, vagy Szent Ilona fojtó levegőjét, amint a császár sorstársai felváltva rakják bele vacsorájába a napi arzént, rájőve, hogy csak halálával szabadulhatnak a rémes szigetről. Stuart Mária, I. Károly, Danton, Maria Antoinette lenyakazásáról is elég jó tudósítások maradtak fenn, nem beszélve az orleans-i szűzről, akiről egy nagy szatirikus írt egyébként a legmegrázóbban.

Minden kivégzés borzalmas, állítja ma a Vatikán, bizonyítván, hogy nemcsak Szűrös Mátyás nézetei változnak. A média viszont lassan már rendel is, nem lehetne a híradó időpontjában, egyenesben, mint Örkény Rózsakiállításában? A tömeges kibicelés talán Ferenc Ferdinánddal kezdődött, akire előtte egy gránátot is dobtak Szarajevóban, mire így fakadt ki: - Az az ember nem lehetett más, csak egy komplett őrült. Hogy ezt tette volna éppen velem, minden szlávok barátjával!

Majd elindult Gavrilo Princip felé. Ő már szenzáció lehetett a moziban, de aztán hamar inflálódott a vele avatott haláltőzsdén. A nürnbergi huszonkettő, a merev Keitel, a gúnyos Göring, a sértődött Ribbentrop, a tudósi álarccal próbálkozó Rosenberg, a diliflepniben bízó Hess már mintha egy szörnyű szappanopera, a Rém véres család utolsó epizódjaként pergett volna, majd Szálasihoz mászik fel egy kalapos úr a létrán.

- De hol vannak az emberek?

A két világhatalomnak egyszerre hadat üzenő Bárdossy nyugalma a hideg Zeneakadémiát beordítozó bírái előtt viszont már akkor sejtette, ebből még vita lesz egyszer. Ám a véget sejtő Lenin tébolyult szemeit többször kellett volna láttatni, hogy ne essenek annyian hasonló betegségbe.

- Elvtársak, sínen vagyunk!

Sztálin haláltusáját viszont csak olvashattuk, mivel csupán egy állatorvossal osztotta meg, azt már nem tudom, igaz-e, hogy Hruscsovék vodkázva várták a nagy pillanatot, hogy végre egymással is leszámolhassanak.

A TASZSZ jóvoltából természetesen a brezsnyevi exitust se láttuk, bár a temetés sokakat kárpótolt, amelynek 92%-os tetszési indexe Vitray népszerű műsorát is meghaladta, aki állítólag ezért meg is sértődött. De lehet-e feledni a vörös és fekete közös tobzódását a szakszervezetek Gorkij utcai zöld székházában, amelyet Moszkvában öt méterrel beljebb toltak, a Rátkay-klubban kérdeztem alatta egy kollégát:

- Tudod, hogy miért csak harmadnap hozták nyilvánosságra?
- Miért?
- Mert nem merték neki megmondani.
Másnap egész Pest viccként mesélte, kell ennél nagyobb szakmai siker?

Lincolnról persze még csak rajzok maradhattak, amint egy színész üdvözli páholyában. Kennedy halálát viszont ezerszer kockázták ki nekünk, akár Osvaldét, amint Ruby dartsnyi közelségről lenullázza.

- Te meg mit vesződtél a tetőről?

Martin Luther King ritkábban megy, Robert Kennedy is, bezzeg ha az Ambassadorban akad egy élelmes adásrendező, aki kéri a vendégeket, hogy ne tömörüljenek annyira Sirhan úr körül, mert akadályozzák a haláltusa megörökítését.

Cinikus lennék? Csak egy médiacézár fejével gondolkodom. Néha a jók mennek el, a mi generációnk már láthatta, amint Che kiterített testét egy bolíviai kunyhóban azonosítják a megbízók.

- Akkor is ott leszek minden falon!

Vagy ahogy Aldo Morót megtalálják a csomagtartóban. Feledhetjük-e az összekötözött kezű, hófehér inges Lumumba szemvillanását, amikor a három gazember pribékjei tuszkolják a teherautóra? A megtört Csombét és a csonttá aszott Mobutut jóval később elhozta a sors, hogy a házunkban fluoreszkáljon. Kaszavubuval nem tudom, mi történt, tán Idi Amin ütötte ki, vagy Bokassa frigójában végezte? A falnál évtizedekig lövető csókos Honeckert is megértük chilei kisnyugdíjasként küszködni a halálos kórral. Ahogy az őt beengedő Pinochet is elég nyomorultul nézett ki a bíróság előtt. Titót, Marcost és Pahlavit túlélték világszép feleségeik, bár ők se tűntek a demokrácia három gráciájának.

- Eljöttünk Pinochet barátunkhoz!

- Köszönjük a krumplilevest!

- Én csak jót akartam Kambodzsának!

Pol Pot egykor a Sorbonne hallgatójaként adta be népirtási elképzeléseit, állítólag jó jegyet kapott rá. Megúszta az akasztófát, vagy ahogy Kambodzsában csinálják, majd láttunk egy aszott öregembert, s rengeteg koponyát, addigra sokan már nem is tudták, mi köztük a kapcsolat.

Kádár zavart beszéde Kornisnak bizonyára nagyobb elégtételt okozott, mint Moldovának, s kinek ne villant volna be láttára az akkor előkerült képsor, amin a lesoványodott Nagy Imre ítéletét hallgatja bírái előtt?

- Sorsomat a nemzet kezébe teszem. Védelmemre semmit
felhozni nem kívánok, kegyelmet nem kérek!

Még az évben Ceausescu gyűrögeti a kucsmáját a lambéria előtt egy híres kémikus balján, majd beletörődve legyint, hagyd, ezek nem díszdoktorságot akarnak adni neked. Vajh ki tudta akkor, közönséges puccs szórta őket a Fekete-tengerbe, amit forradalomnak álcáztak.

- Ez a hála?

Clara Petacci bezzeg megúszhatta volna, ha nem ugrál abban a kanyarban Mussolini körül, hogy a kedvese mellé lógassák a lábánál fogva.

Még hogy ez a vén szivar lenne a lyoni hóhér? Ez a vitrinben üldögélő szenvtelen csinovnyik Eichmann, akit a születésnapomon ítéltek halálra, s állítólag anyám házában is lakott pesti kiküldetése idején? Ha a bűn és a bűnhődés között 20-30, néha 50 év telik el, hajlamosak vagyunk sok mindenről elfeledkezni. Szaddámot már akkor sokan sajnálták, amikor egy zseblámpás jenki kotorászott a szájában. Majd hónapokra beköltözött a lakásunkba, csak intettünk vacsorázás közben, nézd, mily ápolt a szakálla, milyen jól áll rajta ez a sötét öltöny és ez a fehér ing, vajon festeti a haját? Mindennap nem lehet gáztól torzult arcú gyerekeket köríteni mellé, darált rokonokat, fejetlen vezérkart.

- Fodrászomat egy lóért!

Aztán eljött az idei karácsony, a versengő média óránként jelentette a fákat díszítő családoknak, hogy cigizhet majd, és utolsó vacsoraként kedvére ihat vizet előtte. Narancs overallban lesz, s egy piros lapot is felmutatnak neki. Hát persze hogy a mértéktartóbbak is felrakták, nyakában a kötéllel, majd nem sokkal később, ahogy ordítozik vele a három síita-bolsevik. Bushnak viszont csak egy konzervdumát ért meg. Meg kell adni, férfiként viselkedett, egy szemvillanással sem árulva el félelmét, még embert nem láttam így kiöltözni, akinek a halállal volt randevúja. Nem fél? - kérdezték. - Katona vagyok, a saját sorsom nem érdekel - felelte. Tessék már egy kicsit rémüldözni, nem elég, hogy viszolygok a halálbüntetéstől, még ilyen szimpatikus legyen egy hóhér?

Az Osservatore Romano nevű vatikáni lap szerint látványossággá silányították a kivégzését azzal, hogy az akasztásról felvétel készült, amely felkerült a világhálóra, és egy arab műholdas tévé is levetítette. Meg mindenki más - gondolom, az olaszt is beleértve. Vajh Jeanne d’Arc, Husz János és Giordano Bruno mit szólna a cikkükhöz?

Polgár László betegsége miatt más volt vasárnap Hunding, akire Wotan csak rálegyintett: Geh! Geh! Mire azonnal összecsuklott. Elég lett volna ennyi, de hol volt az Isten?

- Kell egy basi!