Dioxinmentes jövőt!

Megyesi Gusztáv
2007. 08. 15. · Hócipő 2007/17

Több mint egy hete guargumi-frászban él az ország. A magyar lakosság legkorosabb rétege, közkeletű szóval a nyugdíjasok arról ismerszenek meg ezekben a napokban, hogy élelmiszer-áruházak hűtőpultjainál állnak és kefires, joghurtos meg túróipari termékek címkéit vizsgálják. Minthogy azonban a címkékre oly apró betűkkel nyomtatták a tájékoztató szöveget, hogy az csak elektronmikroszkóppal olvasható, a nyugdíjasok szaglással, tapintással, a termék erőteljes rázogatásával próbálják megállapítani, hogy az általuk elfogyasztani óhajtott joghurt tartalmaz-e klóratomokat, valamint aromás gyűrűket, és ha igen, milyen arányban, mert ha például 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-dioxinná állnak össze, akkor feltehetően arról a fertőzött guargumis joghurtról vagy varázstúróról van szó, amiről álló egy hete a szakértők és a média is beszél.

A guargumi, pontosabban szólva a benne lakozó dioxin ugyanis maga a halál.

Az országban egyetlen olyan ember van, aki feltehetően röhög ezen az egész guargumi-hisztérián, sőt, a tévében egyenesen azt mondta, hogy ő a maga részéről továbbra is eszik guargumit tartalmazó élelmiszereket, ami persze akár magánügy is lehetne, mondjuk, egy öngyilkosságra készülő férfiú hosszú idő óta érlelt tudatos cselekvése, csakhogy itt egy teljesen normális ember nyilatkozott, aki nem mellesleg az országos főállatorvos helyettese, tehát némileg kompetensnek fogadható el az ügyben.

Hacsak nem elvetemült kommunista.

Azt ugyanis mondani se kell, hogy amint híre jött a dioxinos guarguminak, negyvennyolc órának se kellett eltelnie, és máris megvolt a politikai terítés. Az ország egyetlen, ősidők óta következetesen dioxinellenes pártja nyilatkozatot tett közzé, melyben leszögezi, hogy „a kormány százezrek életével játszik”, amennyiben „magára hagyta a magyar vásárlókat a dioxinnal szennyezett élelmiszerekkel.” Ami mellesleg tényleg igaz, mert amint megjelent a hír, hogy Európában dioxinos guargumival szennyezett élelmiszerek bukkantak fel, a magyar kormány nem vonult be az áruházakba dioxint mérni, hanem példátlan módon a fogyasztóvédelmi meg az állategészségügyi meg egyéb efféle, jelentéktelen szervezetek reagáltak legelébb, sőt maguk az érintett élelmiszer-áruházak vonták vissza a gyanús termékeiket.

Mindez persze nem mond ellent annak, ami a Fidesz-nyilatkozat után egy nappal jelent meg a párt lapjában, miszerint a magyar állam nem csinál semmit, csak adót szed be és terheket vet ki, fogyasztóvédelmi razziákkal kampányol, kisvállalkozásokat, boltosokat, vendéglőket ellenőriz és köt beléjük ostoba előírásokra hivatkozva, miközben a dioxin tort ül az országban. Orbán Viktor mint a dioxin egyetlen lehetséges megsemmisítője ugyan nem szerepel a cikkben, de a summázatot, hogy „amíg nem jön változás, remény sincs arra, hogy Magyarország felelős kormánya és intézményrendszere saját állampolgárait szolgálja. Addig várhatjuk az újabb élelmiszerbotrányt”, mindannyian értjük, „Gyurcsány, takarodj, a dioxinoddal együtt”.

A dioxinmentes Magyarország akár jelszó is lehetne, sőt némi logikai levezetéssel az is bizonyítható, hogy a dioxint tulajdonképpen tényleg a miniszterelnök csempészte bele a guargumiba, mielőtt luxusutazásra ment egy kishajón, s nyilván ebben Draskovics és a szcientológiai egyház is a segítségére volt stb. A probléma csak az, hogy a dioxin mint olyan nem valami nemzetellenes vagy nemzetbarát kormányzat alatt született termék, hanem a földgolyó minden részében megtalálható, a légkörben, a talajban, a folyókban és a tápláléklánc minden tagjában. Miképpen dioxint okádnak ki magukból a vulkánok meg az erdőtüzek is, sajna. Az más kérdés, hogy minderre a vegyipar vagy száz éve erősen rádolgozik, a műtrágyázásról vagy a hulladékfeldolgozásról nem is szólva, egyébiránt feltehetően az utóbbinak köszönhető, hogy az Indiában termelt guarnövény megfertőződött.

Amivel csak azt akarom mondani, hogy ha erről a mostani, ráadásul egész Európára kiterjedő dioxinbotrányról is a magyar kormány tehet, akkor az őt követő, és reményeink szerint az Orbán-előtagot viselő kabinetnek a

magyar lakosság védelme érdekében az alábbiakat kellene betiltania:
- a termőföldet,
- a légkört,
- a folyókat és vizeket,
- a tűzhányókat, valamint az erdőtüzeket.

A magyar családok asztaláról pedig a következő ételeket kell végképp eltüntetni: marhahús, sertéshús, csirkehús, virsli, tengeri hal, édesvizi hal, vaj, sajt, tej, fagylalt/jégkrém, tojás, növényi táplálék, valamint az anyatej, tudniillik ezek fogyasztása (forrás: BBC News) mind dioxinterheléssel jár, amely, mint láttuk, erdőtűz, légkör, talaj és folyóvíz esetén csak tovább erősödik, és kihal a magyar.

Más megközelítésben: ha kedves az életed, magyar, akkor minden mást zabálhatsz, csak a fentieket nem.

Az már a magyarság külön szerencséje, hogy mindezek megvonásához nem kell semmiféle hatósági attak, statárium, rendőri és fogyasztóvédelmi meg ÁNTSZ-erőszak, a jelenlegi és jövőbeni magyar kormányok gazdasági programja bőven elég garancia a totális dioxinmentes életre.