Rontás és genetika

Farkasházy Tivadar
2005. 08. 03. · Hócipő 2005/16
Remélem, Orbán nem disznósajtot vitt Bush reggelijére, amit egy tucat kormányfővel költött el, miközben a Viktor bénázott egyet országáról. De még mindig jobb, amíg 12 kormányfővel reggelizik, és nem 12 apostollal vacsorázik. Ám mikor sorolta Tiborcként a sok bajt? Szólították? Jelentkezni kellett? Már az Orbán-Gyurcsány elég rumlis volt, mivel lespórolták a riportert. A Hetesben is nehéz a másik szavába vágni, bár csak fele annyian szoktunk lenni, mint a Bush gyerek munkareggelijén. Tán azért vágott annyiszor Gyurcsány szavába, mert már Washingtonra gyúrt.

Vagy Bálványosra. Ugye látják maguk előtt, ahogy feltette utóda előtt a két kezét, a szemeivel kedvesen jelezve: - Fletó, még rám rontasz!
Ám amint Németh Zsoltot érzi a jobbján, már ismét odacsördít: - A baloldal, amikor csak teheti, ráront saját nemzetére.
Ebben a stílusban akár úgy is folytathatná valaki, hogy a jobboldal szerencsére csak 600 ezer zsidóra. S többször nem is kellett.

Amúgy nem irigyeltem a királyi híradó tudósítóját, mert több mint kétórás beszédből kellett kihalásznia a rögtön elhíresült mondatot, amit nem is rögzítettek. Ráadásul félreértette, s azt adta a szájába, hogy ezért lenne szükség nemzeti fordulatra, holott Orbán azt mondta:
arra is szükség van, hogy a magyarországi baloldal nemzeti fordulatot hajtson végre. Azért nem mindegy, ki és mit hajt majd végre.

A Népszabadságnak még abban a számában, ahol e gondolat hosszú szendergéséből felébred, a Párizsban betegeskedő 96 éves Fejtő Ferenc máris bravúros választ ad. Nem a párt, nem a lap kereste meg, hja, az ember közel a százhoz gyorsabb, mint aznap Alonso, Rossi és Armstrong volt együttvéve Hockenheimben, Doningtonban és Párizsban. Ifjú vénségek meg a Terror Háza előtt azon viccelődnek, ki, milyen kocsival jött.

Ám más érdekesség is akadt e témában, amit Orbán egyébként azzal kezdett, hogy szeretném nyugodtan és higgadtan megfogalmazni. Képzeljék el, mi lett volna, ha nem higgadt és nyugodt. A rárontás szót például alig ismételte:
A XX. században megjelent a modern baloldal Közép-Európában, aminek eredményeképpen Magyarország vonatkozásában egy új magatartás is kialakult. Ez pedig az, hogy amikor a baloldal időnként erre lehetőséget kapott, akkor rárontott a saját nemzetére. Nem egyszerűen, ahogy Széchenyi fogalmazott - elfajult és hűtlenné vált -, hanem rárontott a saját nemzetére... gondoljanak arra, hogy így rontottak rá a sajátjaikra 1919-ben Kun Béláék, így rontottak rá a saját fajtájukra Rákosiék, ugyanígy tettek 1956-ban, akik rárontottak a forradalomra, és nem ilyen harcias eszközökkel, de december 5-e is egy kormányzati rárontás a saját nemzetére (taps).

Hatszor azért ritkán csúszik ki valami meggondolatlanul. Majd királyi többesben folytatta:
Ezt nem azért idéztem, hogy jólesően csípős megjegyzéseket tegyünk a baloldalra, ugyanis kedves barátaim, a baloldalra nekünk a jövőben is szükségünk lesz... Arra is szükség van, hogy a magyarországi baloldal nemzeti fordulatot hajtson végre. Nekünk egy nemzeti baloldalra is szükségünk van Magyarországon. Sokan persze szkeptikusak, mondván, hogy különböző... genetikainak talán túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk úgy, hogy történeti meghatározottság miatt ennek az esélyei csekélyek.

Az utolsó három pont nem azt jelzi, hogy bármit kimaradt, csak egy másodperc csönd volt. Mondjuk azt, hogy töprengett. Amúgy a beszéd semmiképpen se nevezhető durvának, hiszen a baloldal genetikai meghatározottságát túlzásnak tartja. Talán.
Talán csak nem Kohn Bélára és Rosenfeld Mátyásra gondolt?