Nem állt meg az ütő
Beszélgetés Korpa Istvánnal
Tizenhét évesen már Európa-bajnok, később ütőt neveznek el róla, amúgy egyike annak a négy-öt trénernek, aki több mint harminc éve szolgál szövetségi edzőként az egyetemes német sportban. Játékosként harminckét asztalitenisz-tornát nyert jugoszláv színekben, de lehetett volna futballista is, ha bátyja nem kapacitálja a tábla mellé. Később családi perpatvarok sora következik egy-egy mérkőzés miatt, s Korpa István - mostani főszereplőnk - a győztes csaták után igyekezett gyorsan hazaszaladni. Egyebekben helyenként nehéz megértetni külhonban, miért tud valaki magyarul is, amikor más országban nőtt fel, illetőleg rögzítsük az alaptételt: az életben kevesebb ajándékot kapunk, ha karácsonykor van a születésnapunk.

Megvan még a tyúkpiac?
Ez jó... Emlékszem rá, de azt nem tudom, most hogyan nézhet ki.
Amikor legutóbb Zentán járt, nem nézte meg?
Annyira kevés időnk volt, hogy jóformán csak a pingpongklubig jutottunk el.
Mi volt a téma?
Amolyan klubtalálkozón vettünk részt mi, a régiek.
Unokaöccse, egyben kollégánk, Tőke János szerint vérre menő futballmeccsek mentek a tyúkpiacnál. Hogy’ lett ebből asztalitenisz?
Nemcsak a tyúkpiacon fociztunk: rúgtuk a labdát mindenhol. Hanem Béla, a bátyám üdvözölte volna, ha a labdát más formában és más módon is használom, nyilván, mert ő nyáron teniszezett, télen pedig pingpongozott. És mivel teniszezni csak két-három hónapig lehetett, asztaliteniszezni viszont bármeddig, ez utóbbiban megtaláltam a hozzám leginkább passzoló sportágat. Főként, hogy hamar kiderült: van tehetségem hozzá.
Vallja be: kergette, verte Béla?
Verekedés nem volt! Az viszont tény, hogy nagyon szeretett ellenem játszani, mert akkor bebizonyíthatta, jobb, mint az öcsikéje. Megjegyzem: nekem sem kellett pluszmotiváció, amikor Béla állt az asztal másik oldalán...
Bátyja azt mondta nekem: azért volt oly’ kemény öcsikéjével, hogy beleverje a sportág alapjait.
Mindenben óriási segítséget nyújtott, számíthattam rá. Ezzel együtt sietnem kellett haza, ha legyőztem Bélát, mert ekkor nem volt pardon. Úgy is mondhatnám: meccseink után kevésszer fordult elő, hogy egyszerre mentünk haza... Ugyanakkor hat év a különbség köztünk, vagyis ha ő nyert, neki az asztalon kívül nagyobb esélye volt a megrendszabályozásomra. Béla szintén jól játszott, aztán Belgrádba ment egyetemre, és jobbára a másodosztályban szerepelt. A Vajdaságban az egyik legjobb asztaliteniszező volt.
Az hogy’ van, hogy valaki már 17 évesen Európa-bajnok?
Mint mondtam: hamar kiderült, hogy van tehetségem a pingponghoz; az ifik között párosban és csapatban is volt már Eb-aranyérmem, ráadásul az előmenetelemet jelentősen segítette edzőm, Kubát János, aki fantasztikus módszerekkel trenírozott bennünket. Hatvankettőben pedig ott találtam magam a berlini Eb döntőjében, ahol újoncként, a kiváló jugoszláv válogatott tagjaként sikerült meccset nyernem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amolyan fél-európa-bajnok vagyok inkább, mivel azon a kontinenstornán több nemzet képviselői, így a magyar asztaliteniszezők sem léptek fel bojkottjuk miatt.

De szerény!
Csak tényszerű. Legemlékezetesebb versenyem amúgy is a hetvenes, moszkvai Európa-bajnokság.
Ott nem két ezüstérem a vége?
Úgy van, ám a bő egy hét során, amíg az Eb tartott, csapatban és egyéniben is végig jól teljesítettem: keveseknek adatik meg, hogy formában maradjanak. Na jó, a svéd Alsertől elszenvedett döntőbeli vereségem fájt, még akkor is, ha a fináléig erősebb játékosokon kellett túljutnom, mint riválisomnak, és ha az előzőleg rendezett női aranymeccs fordulatai miatt elfáradtam a többszöri bemelegítésben.
Játékosként elégedett a karrierjével?
Már csak azért is, mert nem én voltam a kontinens legjobb asztaliteniszezője; akadt a csúcson svéd, német, magyar...
Magyar... Beszéltek egymással?
Minden versenyen! Magyar származású vagyok: Zentán születtem, csak Jugoszláviának játszottam. Hogy mást ne mondjak, Klampár Tibor, Jónyer István, Gergely Gábor rendkívül erős csapatot alkotott, és büszke voltam azokra az eredményekre, amelyeket ők elértek.
Akár a csapattársuk is lehetett volna.
Másként alakult.
Azt tudom, hogy negyvenötben született, csak azt nem: mikor.
December huszonnegyedikén.
Tehát a háború befejezése után, következésképp negyvenegy és negyvenöt között, a délvidéki területek visszacsatolásakor nem kaphatott papírt arról, hogy magyar.
Anno nem gondoltam bele, hogy akkor most ki is vagyok, honnan jöttem: természetes volt, hogy jugoszlávnak születtem. Ugyanakkor később el-eltűnődtem a dolgon; legfőképpen akkor, amikor itt, Németországban el kellett magyaráznom: miként lehetséges, hogy szüleim magyarok, ellenben Jugoszláviában éltünk.
Legalább este született szenteste?
Úgy mesélték: délután.
Mindenesetre sajnálom.
Nyilván azért, mert karácsonykor csak egy ajándékot kapok...
Hogyan jött a képbe Németország?
Hetvenkettőben, egy évvel a szarajevói világbajnokság előtt autóbalesetet szenvedtem a családommal, vétlenként átélve a borzasztó szituációt, és bár a térdem nem ment tropára, maximális munkát már nem tudtam vele végezni. Szerencsére a vb-t követően három ajánlatot is kaptam, kettőt Németországból, egyet Spanyolországból. Utóbbi ellen szólt, hogy a Franco-rezsim volt hatalmon. Az NSZK-beli invitálás elfogadása mellett több érv sorakozott fel. Egyrészt a baleset nyomán megcsappant a spórolt pénzünk, és Németország akkoriban más dimenziót, motivációt jelentett az embernek, s főként a gyermekeinek. Másrészt éppen az idő tájt tervezgettem, hogy ideje más irányban gondolkodni, és a németországi ajánlat munkalehetőséget is adott: egy asztalokat, ütőket gyártó cégnél dolgozhattam, miközben játszottam egy pingpongcsapatnál. Ráadásul a feleségem, a válogatott asztaliteniszező Cirilla Pirc testvérei itt éltek, picit mi is beszéltük a nyelvet.

Akkoriban kvázi disszidálni kellett?
Munkavégzésre ki lehetett menni az NSZK-ba. Eredetileg négy évig szólt a szerződésem, ám két esztendő elteltével, hetvenötben edzőt keresett a Német Asztalitenisz Szövetség, és megkaptam a feladatot. Hozzáteszem: egy bizonyos Alser volt ott akkoriban a főedző, neki is szerepe volt abban, hogy elnyerjem az állást.
Azért ez a harminckét év, amelyet különböző beosztásokban eltöltött a szövetségben: nem semmi!
Évente, amikor szakmai konferencián találkozom az olimpiai sportágak szakvezetőivel, rendre megállapítjuk, hogy legföljebb négy-öt olyan edző lehet rajtam kívül Németországban, aki nálam hosszabb időt töltött hasonló alkalmazásban.
Tárcsázta már a Guinness-rekordokat minősítő egylet számát?
A munka jobban érdekel.
Emiatt vezette világbajnoki ezüstéremre a felnőtt férfiválogatottat. Ez a csúcs?
Igen, három esztendeje, a dohai vb után azért köszöntem le a kapitányi tisztről, és tértem vissza az ifikhez, mert pontosan tudtam: ennél többet képtelenség kihozni a fiúkból. Európai csapat nem tudja felülmúlni a kínaiakat, csak más ázsiai... Mindenesetre nálam nőtt föl és ért be Timo Boll, a jelenkor német topjátékosa, illetve az a csapat, amely elérte ezt az eredményt. Egyébiránt másodszorra voltam kapitány; nyolcvanból van egy Eb-ezüstünk.
Többet már nem lesz?
Hatvankét évesen nem hiányzik a kapitánykodással járó stressz, a sok utazgatás.
Mit tervez nyugdíjasnapjaira?
Feleségemmel a hobbijainknak élnénk, többek között szeretnénk sokat utazni.
Utazni?!
Ha már edzői pályafutásom során csak repülőtereket, szállodákat meg csarnokokat láttam... De Zentán is lesz halaszthatatlan dolgom.
Éspedig?
El kell mennem a tyúkpiacra!
legolvasottabb cikkei
legfrissebb cikkei
2026/12 • VI. 3. – VI. 16.
Para-Kovács Imre: a történelmet hidraulikus emelővel és kokárdával tanító Czinyiné kinevezése a Védvonal élére jól jelzi, mennyire gondolják komolyan
Smuzewitz Ilona: Sulyok nem mond le, hiszen ő együttműködésben verhetetlen, ezért tették oda, nem ő tehet róla, hogy közben változott a kormányfő
Farkasházy Tivadar Hont András ezer forintjáról, amit az 500 millió mellé kapott adományként
Havas Henrik végigveszi Orbánnal, mihez kezdjenek a légiósok nélkül kiüresedő felcsúti stadionnal
Váncsa István a szurkolók kétlaki életéről, és a győzelmet követően Párizsban kitört forradalomról
Dési János szerint ha a leköszönő kormány tagjai tegeződve kérnek számon egy új minisztert, akkor azt miért nem egy lakatlan szigetről tehetik csak?
Juszt László furcsállja, hogy pont a diktatúra megszűnése döntötte be az egyetlen ellenzéki napilapot
A Heti Kamu megtudta, hogy Balog püspök azért lobbizott ea kegyelem megadásáért, mert rollerezve őt is leterítette egy vérnyúl és napokig azt se tudta, mit csinál!
Selmeczi Tibor alig várja, hogy Tóth Gabi együtt lépjen fel Sulyok Tamással egy búcsúban.







