Lesz ez még így sem

Para-Kovács Imre
2011. 09. 21. · Hócipő 2011/19
Nem, Kedves Olvasók, a Wiki-Leakset nem Orbán Viktorról nevezték el, de azért róla is szól, természetesen arányosan Budapest fontosságához, méretéhez és jelentőségéhez, mintegy lábjegyzetekben és finom kis jellemzésekben szereplünk az irathalmazban, nem letagadva, hogy kicsi ország vagyunk, de mindig élen jártunk a sportban.

A legutóbbi fejlemény nem annyira súlyos és szórakoztató, mint a legutóbb napvilágra került és az őszinteségről szóló megjegyzése Orbánnak, de jellemző és sajnálatos.

Mint a „ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit csinálok” aranyköpés hatására egy kolléga kifejtette: a magyar nép megnyugodhat, nem elmeroggyant miniszterelnöke van, hanem csak cinikus és hataloméhes, ami politikusnál tulajdonképpen nem is olyan rossz tulajdonságpárosítás, elvégre lehetne hülye és agresszív is, ami viszont az.

Magam is megnyugodtam kissé, mint a magyar nép része, mivel valahol mindig abban reménykedtem, hogy a Fideszkormány szellemi színvonala nem ítélhető meg Szijjártó Péter alapján, és a miniszterelnök által bemutatott látványos elbutulás mégiscsak kommunikációs stratégia, legalábbis részben, ami mögött akarat és terv rejtezik búvópatakként, csak éppen túlságosan hülyének tartják a lakosságot ezen elképzelések megismeréséhez, ezért inkább szép dalokat énekelnek és tájleíró költeményeket szavalnak igazmondás helyett.

Ők biztos jobban ismerik a magyarokat, mint én, mert a Fidesznek kétharmada van, nekem meg egy hatvan négyzetméteres lakásom, amit még kilenc évig fizetni fogok, hogy tényleg az enyém legyen. Egy kicsit olyan érzés ez, mint amikor fiatal íróként fiatal költőkkel társalogtam arról, hogy most ki is a hülye? Az, aki hétszáz példányban elad egy verseskötetet, vagy aki háromszázezerben egy női lapot? Elvégre a költőknek és prózaíróknak sem az a stratégiája, hogy éhezni akarnak, hanem az, hogy örökpanorámás teraszukról figyeljék, hogyan zsong a város, amit ők megénekelnek, azonban mintha rossz taktikát választottak volna ennek eléréséhez. Miközben rettenetesen okosnak és szépnek hittük magunkat, ott álltunk egy lyukas cipőben a semmi peremén, és reményünk sem volt meggazdagodásra, kivéve egyikünknek, aki egzotikus élelmiszereket csempészett a bécsi Metró áruházból.

Sohasem téved nagyot, aki hülyének nézi népét, legalábbis anyagilag sokkal sikeresebb lesz annál, aki verseket próbál neki eladni, és elhiszi, hogy sikerülni is fog. Nem fog. És ha erre nem jön rá időben, akkor jogosan és örökre beíratja magát a vesztesek könyvébe.

Nem állítom persze, hogy az orbáni stratégia minden szempontból kiérlelt és koherens lett volna, de legalább nem arra hagyatkozott, hogy majd ülünk a tűz körül, és vidám dalokat énekelünk a szocialisták bukásáról, amitől szárnyalni fog a gazdaság, és mindenkinek jó lesz.

Ez a legutóbb kiszivárgott ötlet, miszerint Lengyelország vezetésével mutassunk fel némi kelet-európai erőt, például egészen tűrhető, nem beszélve azon szerénységről, miszerint Orbán Viktor előreengedett volna egy - kétségtelenül nagy - országot az ajtónál, remélve, hogy a szlovákok és csehek így nem fognak annyira prüszkölni.

Az ötlet nem volt teljesen életképtelen, csak éppen a lengyelek úgy érzik, hogy ők nagyok és erősek, ilyeténképpen nem akarnak magukkal cipelni kisebb országokat, hanem saját jogukon a németekkel és a franciákkal akarnak egyezkedni, a kicsik meg kapaszkodjanak és figyeljenek, hátha leesik valami.

A WikiLeaks anyagai szerint arrogánsan és határozottan ráztak le minket.

Folyik tehát a politika a háttérben, és vannak azok a dolgok, amiket látunk, és röhögünk rajtuk: asztal, rajzverseny, lepényevés.

Ráadásul működik: a Fidesz 59%-on áll, a Jobbik beelőzte az MSZP-t, az LMP a kiesés küszöbén - a magyarok díjazzák a demópolitikát, a Fidesz simán hozná a kétharmadot, ha holnap lennének a választások, a bizalom rendületlen, senki sem látogatott ki a Kossuth térre, hogy a bevallott hazudozás miatt tüntessen. Ha Orbán hazudik a kampányban, akkor jól teszi, mert a kommunisták ellen nincs helye tisztességes eljárásnak, hiszen kommunisták, hazudjon csak, elvégre értünk hazudik, nem ellenünk.

Mivel megteheti, meg is teszi, mindent, ami csak eszébe jut valamelyik agytrösztnek a háttércsapatban, és egyébként is szép gondolat: én mindenképpen szeretnék egy Kövér László által dedikált Alaptörvényt, elvégre ritkán jut ilyesmihez a gyűjtő.

Aztán amikor majd észrevesszük, hogy csak a Jobbik és a Fidesz között lehet választanunk, már nem is fog annyira rettenetes gondolatnak tűnni az újabb Orbán-korszak, legfeljebb egy kicsit kevésbé nyomjuk meg a tollat, amikor odarakjuk az Xet a megfelelő helyre.

Mindezért természetesen Gyurcsány a hibás.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/9  •  IV. 24. – V. 8.
Para-Kovács Imre: senki sem akarja Orbánt elhallgattatni, csak ha lehet inkább beszéljen olyan türk tudatú országokban, ahol szívesen látják őt és retardált barátait Váncsa István: Az Unió úgy döntött, hogy most már aztán tényleg az asztalra csap, és a négypárti többség neki is látott egy újabb határozattervezet megfogalmazásának Smuzewitz Ilona: a létezés a Fidesz által lehetséges, a Fidesz nélkül a farkasok együtt legelnének a bárányokkal, de a Fidesz meghozta a szabadságot és a magántőkealapokat Farkasházy Tivadar hiányolja Magyar Péter 12 pontjából az „örök élet +20 évet” Havas Henrik elfogta Varga Judit „Te mocskos áruló, kedves Péter” kezdetű levelét Kéri László: Forgatókönyv lejáratáshoz Dési János őrült rohangálást látott a Karmelitában, amikor kiderült, mégsem lesz meg az ajándékba odaígért áruházlánc Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Orbán annyira megirigyelte az influenszerek Deák téri pénzszórását, hogy saját kezűleg fog krumplit szórni a Karmelita erkélyéről
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.