Múlt hét közepén még volt, aki azon derült, hogy
szerencsétlen Wittner Mária, ötvenhatos hős, tán nem is tudja, de aláírta a
második halálos ítéletét. Nem azzal, hogy pár órával az MTV megrohamozása után
azt nyilatkozta, hogy semmiféle randalírozás nem volt, fosztogatás pedig a
legkevésbé, mert a forradalmárok minden számlát rendeztek a büfé kissé
átalakított pultjánál – ezt az állítását visszavonta.
Hogy aztán másnap bejelentse, hogy tényleg volt
randalírozás, fosztogatás, ám ezt a kommunisták követték el. Mármost fennállt a
veszélye annak, hogy ha a Fradi ultrái közül csak egy is megtudja, hogy le lett
kommunistázva, akkor Wittner Máriának vége, jobb, ha nem megy ki a Fradi–Tuzsér
NB II-es örökrangadóra.
De hol van már a múlt hét közepe?
Azóta a Kossuth
téren összegyűlt magyar nép vezetőket választott, s ezek azt mondják, hogy az
MTV-t direkt rombolták szét, mert ha nincs attak, akkor most nem beszél a világ
magyar forradalomról, sőt, feltehetően a magyar nép sem tudja meg, hogy éppen
forradalmat csinál.
Hát, azóta nem csak el lett foglalva az állami tévé, de
immáron a magyar nép közordítozással megválasztott vezetőinek a rendelkezésére
áll. Az a Toroczkai nevű ember, aki a hétfői attakot megnyitotta, szombaton
megjelent a székházban, és petíciót adott át a tévé vezetőinek, akik nyomban be
is olvasták a híradóban. Megjegyzem, nem egészen törvényesen, minthogy a
közszolgálati tévét a médiatörvény szerint ez idő tájt még nem szerkeszthetik
tisztázatlan mibenlétű egyletek, szervezetek, pláne nem nagyon is tisztázott
kilétű egyének, ilyen alapon mi is bármikor berohanhatnánk, hogy bemondassuk,
ellopták a kutyánkat. De most ne bántsuk a tévét, már az is egy csoda, hogy
ebben az országban van pár száz ember, aki még jelképet lát benne, és azt
hiszi, hogy ha megrohamozza, akkor az hőstett, holott, ha várna, magától
összeomlana.
Külföldi lapok azt írják múlt hét közepe óta, hogy a
megmozdulások eszkalálódtak, és súlyosbodott a helyzet. Én viszont végig úgy
láttam-látom, hogy a Kossuth téri színpadon operettműsorral hakniznak
mindenféle emberek. Mégpedig dehogyis Gyurcsány balatonőszödi titkos monológja
okán, ne legyünk naivak, régóta készültek a fellépésre, csak valamilyen
alkalomra vártak. Aki csak fél füllel hallgatta Orbán Viktort a választási
bukfence óta, az tudta, hogy előbb-utóbb jönni fog a haknibrigád.
Mindegy, a társulat megjelent, és mindjárt kinevezte magát a
magyar nép vezetőjének, az előtte csápoló pár ezer, és szombaton is csak
huszonötezer embert pedig az összmagyar lakosságnak. Nincs ebben semmi hiba,
mindenki anynyi hülyeséget beszélhet, amenynyit csak akar, pláne, hogy semmivel
sem mond nagyobb baromságokat, mint a professzionális politikusaink, nagyon
helyes, hogy van hozzá színpad. Ne vitassuk el az ötvenhatosoktól se, hogy
joguk van időnként operettbetéteket előadni, s már mindjárt azzal kezdeni, hogy
midőn Táncsics híján Mazsolát szabadítják ki a tévé épületéből, akkor az
dicsőséges szabadságharc. Istenem, Corvin köz helyett Futrinka utca. Nem. Ez
Csárdáskirálynő, Mágnás Miska meg Bástyasétány egyszerre. Ámbár fölvetődik a
kérdés, hogy szabad-e például az ötvenhatosokat kiröhögni, annak ellenére, hogy
naponta ők teszik magukat nevetségessé. Mert azért Wittner Mária tényleg az
utolsó pillanatban menekült meg a bitófától, s az ilyen sorsot akaratlanul is
tiszteli az ember, főleg, vagy leginkább azért, mert hitelt érdemlően semmit
sem tud a részletekről, sőt még a lényegről sem, és már nem is fog megtudni
semmit. Mindenki azt mond, amit akar. Nota bene, mi magunk sem úgy fogunk
emlékezni harminc év múlva 2006 szeptemberének napjaira, ahogyan azt ezekben a
napokban átéljük, hanem úgy, ahogyan az akkori jelenünk, de főleg az agyunk
állapota diktálja. Drága, feltörekvő ifjú nemzedékek, hat hónapostól tizennyolc
évesig: egy büdös szót se higgyetek el abból, amit mondanak nektek, sőt annak
se, amit láttok!
A többi nem érdekes. Tucat neonáci, anarchista, antiszemita
barom ugrál a színpadon, és a takarásból már ki-kivillan a sztárvendégek
sziluettje, hogy csak a szombatot említsük: Makovecz Imre, a jellemóriás
Schmitt Pál, Tőkés püspök, Szűrös Mátyás, a közismert ötvenhatos pesti srác,
valamint a vénségére teljesen elhülyült Pozsgay Imre; megannyi Bóni gróf,
parodisztikusak, mulatságosak. Miképpen a statisztéria is kitesz magáért: ő most
a rendszerváltó magyar nép, csak az nem tisztázott még, hogy milyen új
rendszert óhajt bevezetni az utolsó felvonás végén: a jól bevált kommunizmust,
vagy a némileg tradicionálisabb feudalizmust az első éjszaka jogával, netán
polgári demokrácia helyett mindjárt királyságot, amelyben eltörlik a
szegénységet, az adót, valamint a Combino villamosokat. Alkotmányozó
nemzetgyűlés, Trianon, Szent Korona-tan; hát majd ezt tegyétek ki az asztalra,
ha éhesek lesztek.
Ha ezekkel a figurákkal ez a magyar forradalom, a világ
hülyére röhögi magát napokon belül: íme, Orbán rettegett népe. Ámbár a fene
tudja: a nemrég megalakult Magyar Csúcs nevű intézmény ülésén Patrubány
forradalmár már nemzetközi segítségre is lelt: bemutatott egy ujgur férfit, aki
elmondta, hogy népe kétezer éve figyeli ötezer kilométernyi távolságból a
magyar belpolitikai fejleményeket, és szolidárisak a magyar néppel.
Ami csak azért fontos, mert ha esetleg a közönség időközben
megunja az előadást és szép lassan hazaszivárog, vagy mint eddig is, már eleve
otthon marad, gondolom, úgy november elején majd ujgur tankok lepik el Budapest
utcáit, és megmentik a magyar népet. |
