Nem tudom, nem volna-e a leghelyesebb, ha mindjárt az Európai Unióhoz fordulnánk, hogy belefér-e a kontinentális normákba, ha egy Fekete Pákó nevű önálló jogi és kulturális személy a Mokka című, reggeli tévéműsorban lehúzza a nadrágját, és a műsorvezető orra alá dugja rettentő tomporát, az operatőr pedig premier plánban mutatja.

Jaj, dehogyis jön itt most értelmiségi fanyalgás, hogy már eleve mit keres egy olyan ember egy alapvetően politikai műsorban, aki az élete során még az égvilágon nem csinált semmit, művésznek nem művész, teljesen érdektelen, egyedül az írható a javára, hogy törve beszéli a magyart, és per pillanat neki van a legnagyobb hímvesszeje a vérzivataros századokat megélt Kárpát-medencében.

Fekete Pákót a műsor szerkesztője azért hívta be a stúdióba, mert az afrikai fiatalember szoláriumbérletet kapott a barátnőjétől. Ennek a hírértékén nincs mit vitatkozni, és nem is érdemes. Amióta Fekete Pákó éppen a Hócipőnek adott exkluzív interjújában bejelentette, hogy hamarosan politikai pályára lép, és elsőleg is Erdélyt akarja visszaszerezni a magyaroknak, a szoláriumbérletet nem egy nagy farkú ember kapta a barátnőjétől, hanem egy politikai potentát, akinek a neve hamarosan már valamelyik párt országos listáján lesz olvasható, az európai nagyhatalmak pedig sürgősen felülvizsgálják a határok sérthetetlenségéről kibocsátott passzusokat.

Az a tény, hogy Fekete Pákó szoláriumban sütteti a seggét, hírértékileg semmivel se alábbvaló, mint például az a Mokkát is foglalkoztató tényállás, miszerint Rogán Antal szerelmes, sőt Kóka miniszter is szerelmes; utóbbi hírre már egész műsort épített Szulák Andrea. A Hócipő értelmiségi olvasói, akik igen szilárd kulturális és erkölcsi alappal, valamint kifinomult ízléssel szemlélik a világ és a hon eseményeit, természetesen pontosan tudják, hogy ezek a hirtelen támadt szerelmes szerepek alaposan ki vannak találva. Nyugat-Európa után pár évtizedes késéssel nálunk is rájöttek, hogy ha az emberek nem programokra, hanem személyekre szavaznak, akkor perszonálissá kell tenni a politikát, felruházni a pártpotentátokat megannyi emberi tulajdonsággal, tudniillik a hatás elementáris lehet: „fülig pirult a Kóka, mikor a szerelméről beszélt” fogja mondani elérzékenyülve a szavazópolgár, s nem sokat fog tökölődni az urna előtt; fél évet nem adok, és csupa Rómeó fog felszólalni a pártrendezvényeken.

A kérdés az, hogy mikor jő el az az idő, amikor Rogán képviselő és Kóka miniszter is lehúzza a nadrágját a stúdióban, hogy a köz érdekeit szolgáló ülepüket a műsorvezető orra alá dugják, ami után persze az objektív tájékoztatás szellemében mindjárt a szemben álló párt potentátja is ezt teszi, ha már a közös ötpárti tomporfelmutatás egyelőre még csak illúzió.

Nincs ebben semmi hiba. A Mokka szerkesztőjét kell a legkevésbé bántani. Történetesen magam is nézem a műsort, s látom az erőfeszítéseket, amelyekkel az előző nap leginkább politikai eseményeihez próbálnak hátteret, eligazodási pontokat adni a nézőnek, következésképpen a Mokka éppen olyan politikai átjáróház, mint a Napkelte. Mármost a helyzet az, hogy midőn politikus próbál okosat mondani, tehát valamiképpen azt bizonyítani, hogy az Úr nem tévedésből küldte őt erre az árnyékvilágra, akkor semmivel se látunk értelmesebb és információ szempontjából hasznosabb produkciót, mint mikor Fekete Pákó gombolkozni kezd. Magyarán, Fekete Pákó csupasz ülepe semmivel se alábbvaló, mint teszem azt Répássy Róbert ábrázata, vagy pláne, amikor politológusok ülnek be a stúdióba értelmezni Répássy Róbertet, tehát a teljesen értelmezhetetlent.

A probléma nem ez. Hanem, hogy Fekete Pákónak fekete bőrű ember lévén fekete a feneke is. Azért ezt illene körüljárni. Példának okáért, hogy miért sütteti feketére azt, amit az Isten végtelen irgalmában amúgy is rettentő feketének szánt. Én gyerekkoromban azt hittem, hogy a négerek nem napoznak, sőt, ha Európába jönnek nyaralni, akkor nem a napra, hanem a holdra fekszenek ki, hogy látszódjék rajtuk a nyaralás. Illetve telelés, mert nyilván télen jönnek. Ebből adódóan  Fekete Pákónak is lunáriumba kellene járnia. Ezt csak azért hoztam szóba, hogy kitessék, ha az ember ülepet kap reggelente a tévében, ő is tud olyan hülye lenni, mint a Mokka összes vendége együttvéve. Ám ez esetben viszont a hülyeséget végig kell vinni, s a témát halálos komolyan venni. Nem pedig, mint a Mokka két műsorvezetője tette: röhigcsélni, fel-felsikongatni, poénkodni, hanem kellő alázattal beszélni Fekete Pákóval, pontosan úgy, ahogyan frakcióvezetővel, pártelnökkel, politológussal teszik egész héten, és teljesen indokolatlanul.

Ehelyett a műsorvezetők amiatt aggódtak egész műsor alatt, hogy jaj, mit fog szólni az ORTT Fekete Pákó ülepe láttán.

Hát mit? A magyar társadalom az eddigi nagy, közös élmények alapján az ORTT-t ugyanúgy a magyar szellemi örökség részének tekinti, mint Fekete Pákó tomporát. A szóvivőjük például bejelentette, hogy eljárást csak akkor tudnának indítani, „ha ez a műsor is szerepelt volna azok között, amelyeket kisorsolt a rendszerünk”. Ám a Mokkát nem sorsolta ki az ORTT rendszere, következésképpen Fekete Pákó hivatalosan nem tolta le a nadrágját, nem mutatta tomporát, feltehetően szoláriumba se jár, és valószínűleg segge sincsen. Illetve, ha van is, az ott lapul az ORTT sorsolási rendszerében, arra várva, hogy a nagy számok törvénye alapján eljöjjön végre az ő napja, amikor teljes díszében szeme közé nézhet az egész testületnek.

Az lesz a végső egymásra találás.