Több mint egy hete guargumi-frászban él az ország. A magyar
lakosság legkorosabb rétege, közkeletű szóval a nyugdíjasok arról ismerszenek
meg ezekben a napokban, hogy élelmiszer-áruházak hűtőpultjainál állnak és
kefires, joghurtos meg túróipari termékek címkéit vizsgálják. Minthogy azonban
a címkékre oly apró betűkkel nyomtatták a tájékoztató szöveget, hogy az csak
elektronmikroszkóppal olvasható, a nyugdíjasok szaglással, tapintással, a
termék erőteljes rázogatásával próbálják megállapítani, hogy az általuk
elfogyasztani óhajtott joghurt tartalmaz-e klóratomokat, valamint aromás
gyűrűket, és ha igen, milyen arányban, mert ha például
2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-dioxinná állnak össze, akkor feltehetően arról a
fertőzött guargumis joghurtról vagy varázstúróról van szó, amiről álló egy hete
a szakértők és a média is beszél.
A guargumi, pontosabban szólva a benne lakozó dioxin ugyanis
maga a halál.
Az országban egyetlen olyan ember van, aki feltehetően röhög
ezen az egész guargumi-hisztérián, sőt, a tévében egyenesen azt mondta, hogy ő
a maga részéről továbbra is eszik guargumit tartalmazó élelmiszereket, ami
persze akár magánügy is lehetne, mondjuk, egy öngyilkosságra készülő férfiú
hosszú idő óta érlelt tudatos cselekvése, csakhogy itt egy teljesen normális
ember nyilatkozott, aki nem mellesleg az országos főállatorvos helyettese,
tehát némileg kompetensnek fogadható el az ügyben.
Hacsak nem elvetemült kommunista.
Azt ugyanis mondani se kell, hogy amint híre jött a dioxinos
guarguminak, negyvennyolc órának se kellett eltelnie, és máris megvolt a
politikai terítés. Az ország egyetlen, ősidők óta következetesen dioxinellenes
pártja nyilatkozatot tett közzé, melyben leszögezi, hogy „a kormány százezrek
életével játszik”, amennyiben „magára hagyta a magyar vásárlókat a dioxinnal
szennyezett élelmiszerekkel.” Ami mellesleg tényleg igaz, mert amint megjelent
a hír, hogy Európában dioxinos guargumival szennyezett élelmiszerek bukkantak
fel, a magyar kormány nem vonult be az áruházakba dioxint mérni, hanem
példátlan módon a fogyasztóvédelmi meg az állategészségügyi meg egyéb efféle,
jelentéktelen szervezetek reagáltak legelébb, sőt maguk az érintett
élelmiszer-áruházak vonták vissza a gyanús termékeiket.
Mindez persze nem mond ellent annak, ami a
Fidesz-nyilatkozat után egy nappal jelent meg a párt lapjában, miszerint a
magyar állam nem csinál semmit, csak adót szed be és terheket vet ki,
fogyasztóvédelmi razziákkal kampányol, kisvállalkozásokat, boltosokat,
vendéglőket ellenőriz és köt beléjük ostoba előírásokra hivatkozva, miközben a
dioxin tort ül az országban. Orbán Viktor mint a dioxin egyetlen lehetséges
megsemmisítője ugyan nem szerepel a cikkben, de a summázatot, hogy „amíg nem
jön változás, remény sincs arra, hogy Magyarország felelős kormánya és
intézményrendszere saját állampolgárait szolgálja. Addig várhatjuk az újabb
élelmiszerbotrányt”, mindannyian értjük, „Gyurcsány, takarodj, a dioxinoddal
együtt”.
A dioxinmentes Magyarország akár jelszó is lehetne, sőt némi
logikai levezetéssel az is bizonyítható, hogy a dioxint tulajdonképpen tényleg
a miniszterelnök csempészte bele a guargumiba, mielőtt luxusutazásra ment egy
kishajón, s nyilván ebben Draskovics és a szcientológiai egyház is a
segítségére volt stb. A probléma csak az, hogy a dioxin mint olyan nem valami
nemzetellenes vagy nemzetbarát kormányzat alatt született termék, hanem a
földgolyó minden részében megtalálható, a légkörben, a talajban, a folyókban és
a tápláléklánc minden tagjában. Miképpen dioxint okádnak ki magukból a vulkánok
meg az erdőtüzek is, sajna. Az más kérdés, hogy minderre a vegyipar vagy száz
éve erősen rádolgozik, a műtrágyázásról vagy a hulladékfeldolgozásról nem is
szólva, egyébiránt feltehetően az utóbbinak köszönhető, hogy az Indiában
termelt guarnövény megfertőződött.
Amivel csak azt akarom mondani, hogy ha erről a mostani, ráadásul
egész Európára kiterjedő dioxinbotrányról is a magyar kormány tehet, akkor az
őt követő, és reményeink szerint az Orbán-előtagot viselő kabinetnek a
magyar lakosság védelme érdekében az alábbiakat kellene betiltania:
– a termőföldet,
– a légkört,
– a folyókat és vizeket,
– a tűzhányókat, valamint az erdőtüzeket.
A magyar családok asztaláról pedig a következő ételeket kell
végképp eltüntetni: marhahús, sertéshús, csirkehús, virsli, tengeri hal,
édesvizi hal, vaj, sajt, tej, fagylalt/jégkrém, tojás, növényi táplálék,
valamint az anyatej, tudniillik ezek
fogyasztása (forrás: BBC News) mind dioxinterheléssel jár, amely, mint láttuk,
erdőtűz, légkör, talaj és folyóvíz esetén csak tovább erősödik, és kihal a magyar.
Más megközelítésben: ha kedves az életed, magyar, akkor
minden mást zabálhatsz, csak a fentieket nem.
Az már a magyarság külön szerencséje, hogy mindezek
megvonásához nem kell semmiféle hatósági attak, statárium, rendőri és
fogyasztóvédelmi meg ÁNTSZ-erőszak, a jelenlegi és jövőbeni magyar kormányok
gazdasági programja bőven elég garancia a totális dioxinmentes életre. |
