Egy új május elseje

Kéri László

2005. 05. 11. · Hócipő 2005/10

A találékony politikai kommunikációs tanácsadók rávették a kormányzatot arra, hogy az idei május elsejét rendhagyó módon szervezzék. A rendszerváltás amúgy is befejezettnek nyilváníttatott, lassan minden réteg megtanulhatja az új helyét, minden utcát, iskolát, szimbólumot, közteret sikerült az eltelt tizenöt év során átkeresztelnünk - május elseje jelentését is meg lehetne megváltoztatni. Miért ne lehetne a Munkanélküliség Nagy Ünnepének kinevezni? A párt vezetői között volt némi bizonytalankodás, de a többség úgy vélte, hogy e változás kézzelfoghatóan érzékeltetné azt a szociális elkötelezettséget, amit már tavaly deklaráltak, és azóta sem tudják, hogy ez ügyben mitévők legyenek. A koalíciós partner ezúttal nem húzódozott, érvelése szerint ez az ünnep közvetett módon képes lehet a versenyképesség-erősödés bonyolult hatásainak meglehetősen egyszerű illusztrálására. Az ötletet egyeztették tárcaszinten, majd pedig a megmaradt szakszervezeti vezetőkkel, akik azonnal rájöttek, hogy végre eljött az ő történelmi pillanatuk is. Munkához - pontosabban munkanélküliséghez - látott a politikai nagyüzem, másfél évtizede parlagon hagyott ismeretek, képességek borultak újból virágukba.

Először is a várhatóan hatalmas tömegek kordában tartása, irányítása érdekében mozgósítani kellett az egykori munkásőrség még fellelhető csapatait, ám ezúttal a Munkanélküliség-őrség kitüntető címet használták. (Némi gond akadt a fegyverek beszerzésével, de a Technika nevezetű, egykori külker vállalat munkátlan dolgozói könnyedén segítettek a probléma megoldásában.) Elkészült a mozgósítási terv, s április második felében már naponta gyakorlatoztak a felvonuláson részt vevő nagyobb csoportok a Dózsa György úton.

A menet élén az egykori orosztanárok sokezres serege haladt, orosz nyelvű dalokat énekelve, de e gesztussal komoly zavarokat okoztak a televíziós közvetítést intéző stáb soraiban, mivelhogy senki nem értette, miről is van szó. A sorban az egykori szocialista nehézipar nagyvállalatainak népe következett. Órákig tartott, amíg Ózd, Diósgyőr, Kazincbarcika, Tatabánya, Csepel, az egykori Videoton, az Ikarus, s a bányavidékek vert hadainak százezres tömege elvonult a tribün előtt. Külön tapsot érdemelt ki a régi állami építőipar munkátlanná vált, sok évtizedes bejárói múlt után végképp hazasodródott csapata, őket már több mint tíz éve nem látta a város. S azután jöttek-jöttek és jöttek a nők. A valahavolt magyar textilipar dolgozói számára a kínai piac segítségével látványos formaruhákat biztosítottak néhány odarendelt konténerből, jutott még ebből azoknak is, akiket az állami tulajdon osztatlan világában adminisztratív munkaerőként alkalmaztak százezerszámra egykoron. Az agrárlakosság leépülő tömegeit már rutinos Hősök tere járók képviselték, őket közeli ismerősként üdvözölte mind a média, mind a rendfenntartók, mind pedig a tribün közönsége.

A tribün berendezése amúgy komoly gondokat okozott. Első javaslatként felvetődött, hogy üljön ki a rendszerváltás eddigi valamennyi kormányának öszszes élő és fellelhető tagja, ám nem lehetett meggyőzni őket arról, hogy néhány órát békességben és különösebb viták nélkül is el lehet egymás társaságában tölteni. Az a kompromisszumos javaslat győzött végül, hogy az illető személyek döntő többsége amúgy is pártpolitikus, ezért a leghasznosabb az lesz, ha szakismeretüket hasznosítva a Hősök tere sarkain a lufik töltésével foglalatoskodnak. Így is lett, az ellenzék gyönyörű kivitelű, Széchenyit és Szent Istvánt ábrázoló léggömbökkel lepte meg a felvonulókat, a koalíciós vezetők pedig uniócsillagos lufikkal árasztották el az utca népét.

A tribünre végül a Magyar Hírlap által összeállított száz leggazdagabb magyar ült ki. Úgy is, mint munkanélküli. Nem kis meghatottsággal szemlélték az alattuk kavargó látványt, s a legtöbbjük arcáról leolvasható volt az az érzés: lehetett volna mindez fordítva is...

A felvonulás végén a közélet jeles kiválóságai kitüntetéseket adtak át, szakmánként és ágazatonként emléklapot vehettek át azok, akik már legalább öt éve nem tudtak elhelyezkedni. A Jóléti Társadalom Hőse arany és ezüst fokozatait kaphatták azok, akik tíz, illetve tizenöt éve nem találnak munkát maguknak. Virslit Dániából, sört Szlovákiából, perecet Bajorországból, petárdákat Koszovóból hoztak. Egyedül a lufi volt magyar. Meg a munkanélküliek. Délután a Hősök terén, a királyszobrok mellett leleplezték Kulcsár Attila és Varga Tamás kettősének szobrát, „Jövőt mutató elődök” címmel.

Az ünnepélyt a fiatal diplomások munkát kereső, vidám csoportjainak színpompás sportbemutatója zárta. Emelkedett pillanat volt, amikor a Munkanélküliség-őrség veterán vezetője szimbolikusan is átadta fegyverét az egyik, hónapok óta állástalan történelemtanárnak, mondván: a fiataloké a jövő, az ő kezükben bizonyosan jobb helyen lesznek a géppisztolyok. A tribün népe egyetértőleg és lelkesen tapsolta a megkapó jelenetet.

Kéri László
legolvasottabb cikkei

Kéri László
legfrissebb cikkei

Kéri László összes cikke

HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2024/8 • IV. 10. – IV. 23.

Sulyok Papa Doc: Zsidólakás
és zsidóbútor után olvasson
zsidókutya-igénylésekről is!

Para-Kovács Imre: Hamburgerekkel lehet a szemétdombra juttatni a Fidesz nevű állampártot, nem tárkonyszószos pirított pisztránggal! Váncsa István: embercsoport saját magának önszántából ennyire hülye nevet nem találhat ki, mint hogy Talpra Magyarok Közössége Smuzewitz Ilona: az úgynevezett ellenzéki pártok is megmondták, hogy nem Magyar a messiás, de ha olyan nagy a szükség a messiásra, ők vállalják Farkasházy Tivadar szerint a brazil Bolsonarónak Kisvárdára vagy Mezőkövesdre kéne igazolnia, de még mielőtt kiesnek Havas Henrik belecsöppent a Békemenet transzparenskészítőinek mindennapjaiba, és megtudta, azzal fognak vonulni, hogy: Elfoglaljuk Brüsszelt, mert Magyar Péter egy geci! Dési János a miniszterelnök (apjának) hatvanpusztai pálmaházában ugrándozó majmokról Verebes István újabb Örkényiádái A Heti Kamu megtudta: Tiborcz Istvan árufeltöltőnek állt, hogy belülről foglalja el a SPAR-t.

GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.