Zene nélkül mit érek én

Uj Péter
2019. 09. 11. · Hócipő 2019/19
A széles körű technológiai fejlődés, amely úton-útfélen ámulatba ejti korunk rohanó világának egyszeri emberét, sajnálatos módon mind a mai napig meg-megmu­tatja Janus-arcának sötétebbik oldalát.

Talán elég csak a számítástechnikára utalnom, amely egyszerre biztosít önfeledt szórakozást, gombolyaggal játszó cicákat és meztelen testrészek fotóit a világ számos nemzete számára, ám ugyanakkor sajnos szélesre tárja a kapukat a gyűlöletbeszéd, a faji és vallási türelmetlenség, valamint Németh Szilárd előtt.

Ahogyan a divatnak is megvannak a maga tenyérbemászóan bicskanyitogató jelenségei – a felhajtott gallérú vitorláspólótól a vállon átvetett, hosszú pánton hordható, útlevél nagyságú férfiretikülig, amely az utóbbi egy-két évben öntötte el ízlésileg gyengébb ellenállóképességű honfitársaink oldalát – a technológiai fejlődés is produkál időről időre olyan vadhajtásokat, amelyek nem véletlenül váltják ki a legalantasabb rombolási ösztönöket a tisztességes emberből.

Ezek közül is a leghaszontalanabb, legidegesítőbb és a legluddisztikusabb reakciókat előhívó az egyszerűen csak bluetooth speakernek nevezett bluetooth speaker (ejtsd: blútúsz speaker), amely a normális életvitelű, egészséges felfogású emberek idegeinek tönkretételére használatos drót nélküli, elemes (ejtsd: ellemes) eszköz. Természetesen nem ez az első ilyen aljasság a technikatörténetben, a mobilis zajkeltő eszközök egész sora szerepelhet az emberiség elpusztítandó örökségének soha véget nem érő listáján, de a bluetooth speaker (ejtsd: blútúsz speaker) talán minden korábbinál haszontalanabb, károsabb és ostobább.

Már Bohumil Hrabal megírta annak idején a Sörgyári Capriccióban, hogyan forgatja fel, hogyan zúzza porrá egy világvevő rádió a békés csehszlovák polgárok mindennapjait, hogyan csinál belőlük komplett idiótát. Pedig a világvevő még a legkevésbé sem volt mobilis, nem cipelhették magukkal az utcára, buszra, strandra, kertbe, horgászni.

Az igazán pokoli találmány a táskarádió. Aligha létezik olyan kelet-közép-európai polgár, akinek ne okozott volna már fájdalmasan keserű pillanatokat egy megfelelően nyugalmas környezetben elhelyezett, vízállásjelentést, kortárs operát vagy gagauz népzenét bömbölő bőrtokos Szokol.

A „táskamagnók” (emlékszik még valaki a szóra?), majd az elemről is működtethető rádiós magnetofonok következtek, különösen a kétkazettások, így jutunk el a környékbosszantó zajkeltés szubkulturális ikonjához a ghetto blasternek (indul a flaszter maszter) is nevezett, direkt kültéri bömböltetésre tervezett óriásmagnókig.

De még mondhatjuk, hogy a ghetto blasternek volt egyénisége, stílusa, identitása. A manapság járványszerűen terjedő bluetooth speakereknek (ejtsd: blútúsz spea­ker) ilyen már nincsen. Ezeknek már csak üresen kongó, idegesítő hangjuk van, semmi más.

A BS-ben nyilván az a legidegesítőbb, legelmebajosabb, hogy olyan niche-be törekszik, ami nincsen. Oda akar még egy kis zajt bepréselni (az életünkbe), ahová már nem lehet. Mert a huszonegyedik század elején egyébként is mindenhol zene van. Hangos. És szar.

Zene a konditeremben, az áruházban, fodrásznál, műkörmösnél, hentesnél, a kocsmában, a buszon, borfesztiválon, kórházban, meccsen, autóban, a röpülőgépen.

Ahol nem hangszóróból bömböl, ott a fejhallgatóból, mert úgyis mindenkinek a fülén van minden percben, hiszen a huszonegyedik századi ember már semmit nem tud csinálni zene nélkül, illetve nem zene az valójában, csak zavaró zaj, mert a huszonegyedik századi ember legnagyobb félelme, hogy magára marad a gondolataival. (Egyikmásik ember- s honfitársunk fejét elnézve ez tényleg rémisztő lehetőség.)

Na most ide akar még befurakodni ez a redvás bluetooth speaker (ejtsd: blútúsz speaker) Hogy azt mondja, a kedves színpadikus romentikus pair, hogy kiandalgok már a tengerpartra naplementézni orálszeksz előtt, de ha már, mégis vinnák magammal egy jó kis spea­kert, oszt a telefonról döngetek szép halkan, csak annyira, hogy öt kilométeren belül hallani lehessen, egy finom kis teknót. Hogy dufta-dufta, tetszik tudni, köpcenti is meglegyen.

Ceterum censeo bluetooth speaker esse delendam.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2025/18  •  VIII. 27. – IX. 9.
Orbán repülőről is megtekintette, elkészült-e már a hatvanpusztai félkész mezőgazdasági üzem! Para-Kovács Imre: A lán ugrani készül, avagy az oroszok akkor fosztogatnak és erőszakolnak Ukrajnában, ha azt Szijjártó már megbeszélte Lavrovval Váncsa István a falvak kedvenc időtöltéséről: a kocsmák előtti mocskosfideszezésről Smuzewitz Ilona megtudta: úgy pótolják az orvosokat, hogy minden vajúdó kismama kezét egy vízvezeték-szerelő fogja majd Farkasházy Tivadar nem érti, a kormány miért tudta azonnal, kik gyújtották fel a kárpátaljai templomot, és most miért nem tudta Sulyok, kik bombázták Munkácsot? Havas Henrik egy Semjén Zsolt kezében tartott Bibliára esküdött, hogy hallgat Dési János Kőszeg Ferenccel beszélgetett az ügynökök elöli futásról és a Pride-sétáról Selmeczi Tibor Mészáros Lőrinc nyomdokain: gázszerelésbe kezdett egy vécépumpával Verebes István galériája, avagy a sértődött ellenzéktől a Fidesz utolsó órájáig A Heti Kamu kioknyomozta, hogy a NER-elit tihanyi, luxusnyaralónak tűnő gyümölcsfeldolgozói mellett nem úszómedencék épültek, hanem feszített víztükrű cefrekádak
GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.