Ki örökít át, fogában tartva?

Uj Péter
2020. 03. 11. · Hócipő 2020/06
Takaró pocakos törzszászlós vezényszavára („a nemzeti kultúra átörökítését KEZDD… MEG!!”), országszerte megkezdődhet a nemzeti kultúra átörökítése, a törvény erejénél fogva, futólépésben, alakzatban, mert a nemzeti kultúra átörökítése a kulcsfontosságú átörökítés a nemzeti kultúra szempontjából, és eddig sajnálatosan el volt hazudva, mismásolva, az identitásrabló erők mesterkedése okán. Az ön nemzeti azonosság erősítése, a szuverén mozgástér keresztény hagyományainak tisztelete mellett elkötelezett kormányzatnak szent kötelessége, hogy az átörökítés nagy nemzeti feladatát átvigye. Kulturálisan. Össztársadalmilag.

Azazhogy: nemzetileg.

A globalista csúfnevén csak Nemzeti Alaptantervnek (NAT) emlegetett Nemzeti Kultúra Átörökítési Program (NeKÁPo) természetesen kissé megelőzte korát (lásd még: sereghajtóból éllovas; éllovasból Fedák Sári), a tankönyvszerzők sajnálatosan még nem zárkóztak föl a nem csak nagyívű, de minden szempontból sorsformáló, eredeti, szellemi értelemben is kivételes tervhez, a kultúra­átörökítésnek ehhez a kivételesen nemzeti, szuvenír és kereszténydemokrata módjához, így némileg aggódom kisebbik gyermekem négy év múlva esedékes érettségi vizsgája miatt, hogy vajon föl tud-e készülni tisztességesen, teszem azt, Joseph Göbbels értekező kisprózájából?

Mert az talán nem egészen alaptalan előítélet, hogy Göbbels politikai szerepvállalásával akadnak kisebb gondok; bár, jegyezzük meg, ezek is jobbára a baloldali kánon és a pc-dikatúra kettős mércéjéből fakadnak.

Mert például József Attila meg nem-e volt kommunista? Ugye. Nem szabad azonban a füdővízzel együtt kiöntenünk a gyereket, akkor sem, ha a gyerek divatosan rövidre nyírt frizurát, feltűnően jól szabott, totenkopfos fekete egyenruhát és lovaglócsizmát visel.

Vagy hát ott van a baloldal által évtizedeken át kegyetlen boszorkányüldözésnek kitett Mein Kampf, amelyet – és ezt tudatosan hallgatták el! – kifejezetten lelkesen fogadott a korabeli kritika, sőt irodalmi Nobel-díjra is jelölték.

De talán néhány év nemzetikultúra-átörökítés után újra merhetünk majd beszélni Szálasi Ferenc figyelemre méltó szerelmi lírájáról, amit sajnálatos módon megpróbáltak kitörölni a nemzeti kulturális emlékezetből a véres kezű baloldali cenzorok.

Takaró trzls. professzor és Raffay spiritus rektor Ady esetében már rámutatott egy-két problémás részletre, például, hogy ügyesen fűzögette ugyan a rímeket, de nem szabad elfelejteni, hogy szabadkőműves volt, és csak a hátoszágban lébecolt, sportszerűtlen életmódot folytatva (aminek meg is lett a böjtje), amíg mások a fronton áldozták életüket a hazáért. Köztük voltak olyanok is, akik egész tiszteséges kis versikéket írogattak, és ezeket bátran odatehetjük Ady dekadens-nihilista szörnyszülöttei mellé kultúraátörökítésileg.

Ugyanígy fölvethető volna egyébiránt, hogy Radnóti Miklóst is meglehetősen egyoldalúan ítélte meg a liberális-kommunista irodalmi kánon. Esztétikai szempontból valóban tehetségesnek mondható némelyik verse, bár meglehetősen érzelgősek, de azt is a mérleg másik serpenyőjébe kell tenni, hogy életének utolsó szakaszában meglehetősen hazafitalan módon, állandó nyafogásával és kritikán aluli fizikumával (v.ö.: Bayer Zsolt: kígyóvállú liberálisok) tudatosan lassította az európai kultúrát védelmező hősies csapatok kelet-nyugati taktikai műveleteit (rugalmas elszakadás az arcvonaltól).

Ahogyan egy másik, gusztustalan testi fogyatékossággal megvert, gyanúsan gyermektelen radikális liberális, Kölcsey Ferenc messze túlértékelt, német–olasz mintára írt versét, bizonyos Himnuszt is ideje volna helyére tenni a nemzeti kultúrában, különösen, hogy ott liheg a nyakán az Ismerős Arcok zenekar közérthető, tisztességes, a nemzeti egység gondolatát csodálatos egyszerűséggel kifejező száma, a Nélküled, amely minden szempontból alkalmas lehet (ahogy erre Fürjes stadionminiszter is rámutatott) az idejét múlt, és vitatható erkölcsiségű Kölcsey kiváltására. Erre akár hivatalos indítványt is lehetne tenni a magyar irodalom és a nemzeti kultúra legnagyobb ünnepén, a következő Kitörésnapon.
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2020/20  •  IX. 23. – X. 6.
DUPLA PARA, DUPLA SMUZEWITZ Para-Kovács Imre: Mi van már azzal a rohadt Nobel-díjjal? – kérdezte a Magyar Galaktikus Nyitás frissen kinevezett igazgatója a Vidnyánszky Attila kinevezéseiért és a nemzeti szoptatási programért felelős államtitkártól Farkasházy Tivadar a libernyákok által finanszírozott Vidnyánszkyról Smuzewitz Ilona nem érti, miért nem találtak olyan orvost, aki tudja, mit kell válaszolni, amikor Orbán kérdezi? Kéri László a Nemzeti Madáretetőről Avar János Semjén logikája alapján levezeti, hogy ha valakit nem támadnak a kereszténység ellenségei, az máris stikligyanúba keverhető Dési János: La Fontaine és a Fidesz Bakács Tibor: egyre többen hasonlítanak a kormányban Németh Szilárd egykor bájos hegyimedve-kerekterére Selmeczi Tibor várja, mikor kapja meg Vidnyánszky a Fürdőigazgatóságot, a MÁV Járműjavítót és a Nagycsarnokot is A Heti Kamu megtudta: Mészá­ros Lőrinc a válása miatt bánatában olykor leissza magát, ilyenkor pedig Orbán vigyáz a pénzre
HANGOS HÓCIPŐ



Műsoraink 2019 szeptemberének végén, az angyalföldi Radnóti Miklós Művelődési Központban hangzottak el élőben.

Közreműködnek: Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Kern András, Hajós András, Havas Henrik, Kéri László, Nádas György, Varga Ferenc József, Para-Kovács Imre, Selmeczi Tibor és Farkasházy Tivadar.
PARTNEREINK


GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.