Ki örökít át, fogában tartva?

Uj Péter
2020. 03. 11. · Hócipő 2020/06
Takaró pocakos törzszászlós vezényszavára („a nemzeti kultúra átörökítését KEZDD… MEG!!”), országszerte megkezdődhet a nemzeti kultúra átörökítése, a törvény erejénél fogva, futólépésben, alakzatban, mert a nemzeti kultúra átörökítése a kulcsfontosságú átörökítés a nemzeti kultúra szempontjából, és eddig sajnálatosan el volt hazudva, mismásolva, az identitásrabló erők mesterkedése okán. Az ön nemzeti azonosság erősítése, a szuverén mozgástér keresztény hagyományainak tisztelete mellett elkötelezett kormányzatnak szent kötelessége, hogy az átörökítés nagy nemzeti feladatát átvigye. Kulturálisan. Össztársadalmilag.Azazhogy: nemzetileg.
A globalista csúfnevén csak Nemzeti Alaptantervnek (NAT) emlegetett Nemzeti Kultúra Átörökítési Program (NeKÁPo) természetesen kissé megelőzte korát (lásd még: sereghajtóból éllovas; éllovasból Fedák Sári), a tankönyvszerzők sajnálatosan még nem zárkóztak föl a nem csak nagyívű, de minden szempontból sorsformáló, eredeti, szellemi értelemben is kivételes tervhez, a kultúraátörökítésnek ehhez a kivételesen nemzeti, szuvenír és kereszténydemokrata módjához, így némileg aggódom kisebbik gyermekem négy év múlva esedékes érettségi vizsgája miatt, hogy vajon föl tud-e készülni tisztességesen, teszem azt, Joseph Göbbels értekező kisprózájából?
Mert az talán nem egészen alaptalan előítélet, hogy Göbbels politikai szerepvállalásával akadnak kisebb gondok; bár, jegyezzük meg, ezek is jobbára a baloldali kánon és a pc-dikatúra kettős mércéjéből fakadnak.
Mert például József Attila meg nem-e volt kommunista? Ugye. Nem szabad azonban a füdővízzel együtt kiöntenünk a gyereket, akkor sem, ha a gyerek divatosan rövidre nyírt frizurát, feltűnően jól szabott, totenkopfos fekete egyenruhát és lovaglócsizmát visel.
Vagy hát ott van a baloldal által évtizedeken át kegyetlen boszorkányüldözésnek kitett Mein Kampf, amelyet – és ezt tudatosan hallgatták el! – kifejezetten lelkesen fogadott a korabeli kritika, sőt irodalmi Nobel-díjra is jelölték.
De talán néhány év nemzetikultúra-átörökítés után újra merhetünk majd beszélni Szálasi Ferenc figyelemre méltó szerelmi lírájáról, amit sajnálatos módon megpróbáltak kitörölni a nemzeti kulturális emlékezetből a véres kezű baloldali cenzorok.
Takaró trzls. professzor és Raffay spiritus rektor Ady esetében már rámutatott egy-két problémás részletre, például, hogy ügyesen fűzögette ugyan a rímeket, de nem szabad elfelejteni, hogy szabadkőműves volt, és csak a hátoszágban lébecolt, sportszerűtlen életmódot folytatva (aminek meg is lett a böjtje), amíg mások a fronton áldozták életüket a hazáért. Köztük voltak olyanok is, akik egész tiszteséges kis versikéket írogattak, és ezeket bátran odatehetjük Ady dekadens-nihilista szörnyszülöttei mellé kultúraátörökítésileg.
Ugyanígy fölvethető volna egyébiránt, hogy Radnóti Miklóst is meglehetősen egyoldalúan ítélte meg a liberális-kommunista irodalmi kánon. Esztétikai szempontból valóban tehetségesnek mondható némelyik verse, bár meglehetősen érzelgősek, de azt is a mérleg másik serpenyőjébe kell tenni, hogy életének utolsó szakaszában meglehetősen hazafitalan módon, állandó nyafogásával és kritikán aluli fizikumával (v.ö.: Bayer Zsolt: kígyóvállú liberálisok) tudatosan lassította az európai kultúrát védelmező hősies csapatok kelet-nyugati taktikai műveleteit (rugalmas elszakadás az arcvonaltól).
Ahogyan egy másik, gusztustalan testi fogyatékossággal megvert, gyanúsan gyermektelen radikális liberális, Kölcsey Ferenc messze túlértékelt, német–olasz mintára írt versét, bizonyos Himnuszt is ideje volna helyére tenni a nemzeti kultúrában, különösen, hogy ott liheg a nyakán az Ismerős Arcok zenekar közérthető, tisztességes, a nemzeti egység gondolatát csodálatos egyszerűséggel kifejező száma, a Nélküled, amely minden szempontból alkalmas lehet (ahogy erre Fürjes stadionminiszter is rámutatott) az idejét múlt, és vitatható erkölcsiségű Kölcsey kiváltására. Erre akár hivatalos indítványt is lehetne tenni a magyar irodalom és a nemzeti kultúra legnagyobb ünnepén, a következő Kitörésnapon.
Uj Péter
legolvasottabb cikkei
legolvasottabb cikkei
Uj Péter
legfrissebb cikkei
legfrissebb cikkei
HÓCIPŐ AZ ÚJSÁGOSNÁL
2023/11 • V. 17. – V. 30.
Gálvölgyi 75 – avagy a 104 és a 41 perc és egy közelgő születésnap!
Farkasházy Tivadar: Nevezzék ki Gálvölgyit helyettes államtitkárnak!
Para-Kovács Imre: Halló, operatív törzs? Küldjenek egy mentőmellényt, mert légzésem van!
Váncsa István: sok éve már, hogy az állam elvette a kórházakat az önkormányzatoktól, csak rájött, hogy nincs itt semmi lopnivaló, így hagyja őket szétrohadni
Smuzewitz Ilona: Ilyen tavasz után lehet még magyar nyár? És majd sokat izzadunk a nagy magyarban? – avagy az átköltés korlátairól és kudarcairól
Verebes István: Egy magát különleges gondolkodónak valló valakinek a monológja
Havas Henrik: alapítson elvált nők klubját Varga Judit Kósa felségével, és legyen a fővédnökük Szájer József!
Dési János: a száraz kenyér szaros pelenkák közüli kihalászásának technikájáról
A Heti Kamu megtudta, jövőre az összes tankönyvből kiírják a Homo sapienst, amit ezentúl Magyar sapiensnek neveznek
Mindent vágott! – közel ezer képünk van Vágó Istvánról, helyünk viszont csak négy oldalnyi remek pillanatára volt
2023/11 • V. 17. – V. 30.




GYENGÉBBEK KEDVÉÉRT
Képaláírásaink a képzelet szüleményei, nem a rajtuk szereplők mondták. • A Hócipő hírei álhírek. • A Képzelt riportok álinterjúk, nem az azokban nevesített személyek szólalnak meg bennük. • Legyen résen: oldalunkon a valódiak mellett alkalmanként álhirdetések is előfordulnak • A Föld gömbölyű.
